Az Apple egy meglepő lépést tett a folyamatban lévő trösztellenes perében: most legnagyobb riválisától, a Samsungtól kér adatokat annak bizonyítására, hogy a felhasználók valójában könnyen váltanak iPhone-ról Androidra.
Az ügy hátterében az áll, hogy az amerikai Igazságügyi Minisztérium azzal vádolja az Apple-t, hogy az iPhone és az App Store feletti kontrolljával korlátozza a versenyt, és megnehezíti a felhasználók számára a platformváltást. A vita egyik kulcskérdése: mennyire „ragadnak bent” a felhasználók az Apple ökoszisztémájában.
Az Apple ezt határozottan tagadja, és most egy szokatlan eszközhöz nyúlt. A cég egy amerikai bíróságtól kér engedélyt arra, hogy hozzáférjen a Samsung belsÅ adataihoz – többek között piackutatásokhoz, üzleti jelentésekhez és felhasználói viselkedésre vonatkozó statisztikákhoz. Ezek az információk megmutathatják, milyen arányban váltanak a felhasználók iPhone-ról Androidra, különösen Samsung készülékekre.
A logika egyszerű: ha a Samsung – mint a világ legnagyobb Android-gyártója – adatai azt mutatják, hogy sok felhasználó vált, akkor az alátámaszthatja az Apple álláspontját, miszerint a piac versenyképes, és nincs mesterséges „bezárás”.
A helyzetet bonyolítja, hogy az Apple nem közvetlenül a Samsung amerikai részlegétÅl kér adatokat. A releváns dokumentumok ugyanis a dél-koreai anyavállalatnál találhatók, ezért az Apple egy nemzetközi jogi mechanizmust használja az adatkéréshez.
Még ha az amerikai bíróság jóvá is hagyja a kérelmet, az nem garantálja a sikert. A dél-koreai hatóságoknak is engedélyezniük kell az adatok kiadását, és nagy valószínűséggel maga a Samsung is tiltakozni fog, hivatkozva helyi törvényekre és üzleti titokra.
Ha azonban az Apple mégis hozzájut ezekhez az információkhoz, az döntÅ jelentÅségű lehet a per kimenetele szempontjából. A valós felhasználói viselkedésre vonatkozó adatok ugyanis sokkal erÅsebb érvet jelenthetnek, mint az elméleti piaci modellek.
A kérdés tehát nem csak jogi, hanem piaci szempontból is izgalmas: vajon tényleg olyan erÅs az Apple ökoszisztémája, hogy „bent tartja” a felhasználókat, vagy a váltás valójában sokkal gyakoribb, mint azt a szabályozók feltételezik?