Az Európai Unió évek óta azon dolgozik, hogy fokozatosan kiszorítsa a Huawei és más kínai távközlési vállalatok hálózati berendezéseit az európai mobilkommunikációs infrastruktúrából. A folyamat azonban a vártnál jóval nagyobb pénzügyi terhet jelenthet. A GSMA legfrissebb iparági elemzése szerint a Huawei 5G-technológiájának teljes lecserélése akár 30-40 milliárd euróba is kerülhet, ami közel háromszorosa az Európai Bizottság korábbi becslésének.
Az Európai Bizottság hosszú ideje szigorítja a kínai távközlési vállalatokkal szembeni szabályozást. Az uniós intézmények szerint bizonyos kínai gyártók – köztük a Huawei és a ZTE – olyan magas kockázatot jelenthetnek a kritikus infrastruktúrák számára, amely indokolttá teszi hálózati eszközeik fokozatos kivonását az európai távközlési rendszerekbÅ‘l. Ennek érdekében az elmúlt években több ajánlás, biztonsági intézkedés és szabályozási kezdeményezés is született, amelyek arra ösztönzik a tagállamokat és a mobilszolgáltatókat, hogy alternatív beszállítókra álljanak át.
A GSMA jelentése éppen akkor készült el, amikor Brüsszel ismét fokozta a nyomást az európai távközlési szolgáltatókra annak érdekében, hogy a következÅ‘ három évben teljesen megszüntessék a Huawei és a ZTE hálózati berendezéseinek használatát. Az iparági szervezet azonban arra figyelmeztet, hogy ez minden eddiginél nagyobb szerkezeti átalakítást jelentene az európai távközlési ágazat számára.
Az elemzés szerint a teljes költség több különbözÅ‘ területbÅ‘l áll össze. A mobilhálózatok bázisállomásainak és egyéb rádiós infrastruktúrájának lecserélése önmagában 16–22 milliárd euróba kerülhet. A hálózati adatforgalmat továbbító átviteli rendszerek modernizálása további 9–12 milliárd eurós kiadást jelenthet, míg a vezetékes szélessávú infrastruktúrához, például az optikai hálózatokhoz kapcsolódó eszközök cseréje mintegy 5 milliárd eurót emészthet fel.
Ez jelentÅ‘s eltérést mutat az Európai Bizottság korábbi számításaival szemben. A Bizottság korábban úgy becsülte, hogy a teljes átállás költsége 10–13 milliárd euró között alakulhat. A GSMA szerint a különbség oka, hogy a korábbi becslések elsÅ‘sorban a mobilhálózatok rádiós berendezéseire koncentráltak, míg az új elemzés a teljes infrastruktúrát figyelembe veszi, beleértve az adatátviteli és vezetékes hálózati elemeket is.
A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a Huawei és más kínai beszállítók kiszorítása nemcsak egyszeri beruházási költséget jelentene, hanem hosszabb távon is hatással lehetne az európai távközlési piac működésére. Az elemzÅ‘k szerint a verseny jelentÅ‘sen csökkenne, mivel kevesebb nagy szereplÅ‘ maradna a hálózati berendezések piacán.
A GSMA becslése szerint a Huawei jelenleg az európai mobilhálózati infrastruktúra-piac legalább egynegyedét birtokolja. Ha ez a piaci szereplÅ‘ teljesen eltűnne, a fennmaradó kereslet elsÅ‘sorban az európai Ericsson és Nokia között oszlana meg. Bár ez erÅ‘síthetné az európai gyártók pozícióját, a kisebb verseny várhatóan az árak emelkedését is magával hozná.
A jelentés szerint ennek következtében a mobilhálózati berendezések költsége átlagosan 24 százalékkal emelkedhetne. Egy olyan forgatókönyvben pedig, ahol az új megrendelések döntÅ‘ többsége egyetlen gyártóhoz kerülne, ez a növekedés akár 42 százalékot is elérhetne. A vezetékes szélessávú hálózatok esetében mintegy 19 százalékos drágulással számolnak, míg az adatátviteli hálózatok kiépítésének költsége körülbelül 10 százalékkal nÅ‘het.
Az elemzés szerint mindez végsÅ‘ soron nemcsak a távközlési vállalatokat érintené, hanem közvetve a fogyasztókat is, hiszen a szolgáltatók hosszabb távon kénytelenek lehetnek a megnövekedett beruházási költségek egy részét beépíteni szolgáltatásaik áraiba vagy elhalasztani egyes hálózatfejlesztéseket.
A Huawei európai szerepének csökkentése ugyanakkor továbbra is fontos stratégiai célja az Európai Uniónak. Brüsszel álláspontja szerint a kritikus digitális infrastruktúrák biztonsága elsÅ‘bbséget élvez, ezért a magas kockázatúnak minÅ‘sített beszállítók fokozatos kivonása hosszú távon növelheti az uniós hálózatok ellenálló képességét és csökkentheti a külsÅ‘ függÅ‘séget.
Az iparági jelentés azonban arra világít rá, hogy a biztonsági szempontok mellett jelentÅ‘s gazdasági következményekkel is számolni kell. Az elÅ‘ttünk álló évek egyik legnagyobb kihívása az lehet, hogy az Európai Unió miként tudja összeegyeztetni a hálózatbiztonsági célkitűzéseket a távközlési piac versenyképességének megÅ‘rzésével és a fejlesztési költségek kordában tartásával.
