Nálunk járt a Nokia 5800 XpressMusic
Végre a Nokia is beállt a sorba és előállt első érintőképernyős modern telefonjával.
A gyártót kicsit jobban ismerők persze tudják, hogy nem ez a Nokia első ilyen jellegű
próbálkozása. 2005-ben volt egy leginkább Benq által készített, de Nokia márkanév alatt futott
6708, majd 7710 is. Ez utóbbi furcsa külsejének köszönhetően nem lett sikeres modell. Azonban
az iPhone óta azok a telefonok viszik a prímet, amelyek nemcsak sokat tudnak, de hatalmas
érintőkijelzőt, és nulla fizikai billentyűzetet mutatnak fel (esetleg elrejtve elfogadható a
létezése). Így minden gyártó elkezdte másolni vagy készíteni az iPhone-gyilkos modelleket,
kinek hogy tetszik, és furcsa módon az egyébként világelső gyártó maradt a sereghajtó. A
Tube-ot 2008 őszén mutatták be és januártól kapható hazánkban is, bár egyelőre elég borsos az
ára a hivatalos, 2 év gyártói garanciális, bemutatóteremből származó példányoknak. Kis
szösszenet, hogy a Tube-ot Komáromban gyártják, tehát végül is „médinhángeri”, plusz már
egymillió el is fogyott belőle. Szép teljesítmény!
Külsőségek, avagy bejön vagy nem
A VIP-Phone által biztosított tesztkészülék dobozában a fekete, egyszerű vonalvezetésű szépség
mellett egy műanyagból készített tokot, egy 3,5 mm-es jack-dugós headsetet (amelyen még
távirányító is van), egy adatkábelt (microUSB), egy tévékábelt, egy pengetőt, egy
telefontámaszt, egy csuklópántot és valamilyen oknál fogva egy 1 GB-os microSD kártyát
(eredetileg 8 GB-os járna hozzá) is találhatunk.
Maga az 5800 jelen esetben egy fekete doboz, amelyről első blikkre lejön, hogy nem gagyi
műanyagból készült. Furcsa ez, hiszen inkább középkategóriás telefonnak lett kikiáltva, tehát
rosszabb anyaghasználatot várna az ember. Ez azonban megnyomorgatva se adott ki semmilyen
nyüszögő, széteső hangot.
A Tube bal oldalán két fekete ablakot találunk, ezek rejtik a SIM- és a memóriakártyákat. Jobb
oldalon a hangerőgomb párosa, a billentyűzár (némi képzavar után helyesbítve: képernyőzár),
valamint a kamera gyorsgombja foglalja a helyet. A telefon tetején látható a microUSB
csatlakozója (miért nem tölt a mobil erről?), a headset- és töltő dugója, valamint a
ki-bekapcsológomb is. Említésre méltó még a körbefutó bordó csík is, amely emészthetőbbé
varázsolja a koromfekete készülékházat és ha megfelelő szögben esik rá a fény, messziről
feltűnő jelenség.
Nagy szerelem lett elsőre a hátlap, amely olyan hatást kelt, mintha gumiból lenne, ezáltal nem
tud kicsúszni az ember kezéből, abszolút stabilan fogható. Azonban fekete pont a hátlap
leszedéséért, ugyanis úgy kell lebarbárkodni róla (körömmel, ceruzával kipattintani a helyéről
milliméterről milliméterre). Nem értem, miért nem lehetett kissé kulturáltabban megoldani, hogy
a user ne féljen attól, hogy a nyílt színen töri szét drága telefonjának hátulját. A díszes
csíkozású fekete hátlap tetején ezüst keretben ül a 3,2 megapixeles, autofókuszos és Carl Zeiss
lencsés kamera dupla LED-es vakuval. Az érintőmobilhoz nélkülözhetetlen stylus a hátlap bal
alsó részén helyet. Ez nem sikerült túl jól, mert nem állítható a hossza, ráadásul nagyon
törékenynek tűnik. Öröm az ürömben, hogy a menüben kolbászolva ritkán van rá szükség.
Ami az előlapot illeti, itt gyakorlatilag egyetlen hatalmas kijelzőről beszélhetünk, amely
alatt három gombot találunk, a két szélső a hívásfogadó és -elutasító billentyűk, míg a középső
a menü hardveres gombja. A kijelzőről annyit érdemes tudni, hogy érintős (naná!),
kézírásfelismerő, 16 millió szín megjelenítésére képes (azért megkérdezném, ki látja a
különbséget a 265 ezer és e között szabad szemmel), 360x640 pixel felbontásban. Giroszkópot
(kötekedők számára: gyorsulásmérőt) is kapott a Tube, így elég egy fordítás balra 90 fokban és
máris fektetett megjelenítő mosolyog vissza ránk. Sajnos 180 és 270 fokos elforgatásra nem
alkalmas. A kijelző érintésérzékenysége kitűnő, egyszer sem ütöttünk mellé vele, legyen szó
ujjal vagy stylussal való böködésről. Egyedül az ujjlenyomatgyűjtő funkciója nem tetszett a
kijelzőnek.
A kijelző felett a Nokia és XpressMusic feliratok olvashatók, de látható egy hangszóró, egy
előlapi kamera a videóhívásokhoz, valamint egy fényszenzor. Ennek szerepe, hogy például
telefonhíváskor lekapcsolja a kijelző fényerejét energiaspórolás címszó alatt és hogy ne
nyomjunk meg semmit beszélgetés közben a kijelzőn, adott esetben megszakítva a hívást; ha
csörög a mobilunk, nem kell vadul a némítógombot keresni, elég hasra fektetni az 5800-t,
illetve ugyanez vonatkozik emlékeztető esetére is, ha szundi módba kapcsolnánk reggel. A
fentieken kívül találunk még egy érintésérzékeny ikont is fehéren világítva, ez a Média
parancssort hívja elő. Ez egy előre definiált gyorsmenü, amelyet a gyártónak köszönhetünk, a
menüben bárhol is legyünk, egy pici legördülő menüben egyetlen kattintással elérhetővé teszi a
Zenét, Galériát, Online megosztást, Videóközpontot és a böngészőt. Egyetlen nagy hátrány, hogy
ez a menüpont nem szerkeszthető.
A menürendszer az igazi újdonság
Ez a Tube igazi áttörése, amire a rajongók rávethetik magukat, Symbian operációs rendszer,
v9.4, Series 60, ötödik kiadás. Az igazi Symbian, trendi érintős rendszer. A menü alapvetően 12
ikont vonultat fel. Ezeket teljesen saját ízlésünk szerint variálhatjuk, helyezhetjük át egyik
mappából a másikba, de új mappa létrehozására is van lehetőség, persze az ujjunkkal
huzigálhatjuk az ikonokat ide-oda. A főképernyőre négy kontaktot helyezhetünk el, képet is
rendelhetünk hozzájuk (iPhone-fíling). Piros pont, hogy amint ezeket a kis ikonokat kijelöljük,
máris láthatjuk, mikor milyen eszmecserét futtattunk az adott személlyel (hívások, sms-ek),
mindezt persze időrendi sorrendben. Azt nem tudjuk, hogy miért csak négy kontakt helyezhető el,
nyilván nem a háttérképet féltik, talán az Apple nem kultiválná a több ikon kihelyezését.
Ha valakit nem érint meg a négy kihelyezhető kontakt-ikon lehetősége, annak jó hírünk van, nem
hagyták ki az aktív készenlétet sem a telefonból, azonban itt is maximum négy parancsikon
szabható személyre. Egyetlen negatívumnak talán nem nevezhető megoldás, hogy - a régebben
megszokott érintős telefonokkal ellentétben -, itt egy ikonra bökéssel még nem lépünk be
sehova, nem nyílik meg alkalmazás, egyszerűen csak kijelöljük, mint az egér egyszeri
kattintásával a számítógépen. Megszokást igényel, hogy dupla kattal lépünk be szinte
mindenhova.
Nem hagyhatjuk ki, hogy a taskbar, avagy a főképernyő legfelső ikonsora is érintős persze. Az
órára kattintva bejön az ébresztés/idő/dátum beállítása, az akkumulátor töltöttség-jelzője
mellé kattintva pedig a kapcsolatok menüpont fogad bennünket (GSM és WLAN hálózat, Bluetooth,
USB, stb). Attól sem kell félni, hogy a Nokia kihagyta a gyors profilváltási lehetőséget. Elég
a dátumra kattintani és máris felbukkan a hatféle profil és a naptár megnyitási lehetősége.
Külön öröm, hogy a kijelző kissé beljebb helyezkedik el, mint a körülötte látható perem, így
egyrészt könnyebb a görgetés, másrészt hasra fordításnál védettebb a plexi.
Telefonkönyv, üzenetkezelés
A telefonkönyvbe gyakorlatilag a rendelkezésre álló memória erejéig vehetünk fel új
kontaktokat. A benne való keresés egyszerű, hiszen ahogy elkezdjük beírni a keresett nevet, úgy
csökkenti le a lehetséges találatokat a készülék. Számtalan csoportot beállíthatunk saját
csengőhangokkal, a megjelenítendő memória lehet belső vagy SIM, ahogy az automata mentés is.
Egy-egy telefonban tárolt névhez megadhatunk utó- és vezetéknevet, mobil- és telefonszámot,
e-mail címet, videohívási lehetőséget, céget, beosztást, ezen kívül, ha valakinek ez nem elég,
még számtalan plusz információ is beállítható.
Az SMS menüpontban logikusan megtalálható minden funkció, a piszkozattól a kézbesítési
jelentésig, a saját mappáktól a háromféle betűméretig. Szöveg begépelésére négyféle
lehetőségünk van, az egyik egy numerikus, 12 gombos fizikai billentyűzet virtuális mása
(alfanumerikus), ahol a megszokott módon gépelhetünk (tehát adott betűhöz x-szer megnyomni a
gombot), van lehetőség kézírással is írni, amely meglepően sokféle írásmódot ismer fel jó
hatásfokkal, de adott egy kis QWERTY gombsor is, ezt csak ceruzával lehet tényleg használni,
illetve van egy ujjal is használható, fektetett módú gombsor. Szerencsére támogatja a szoftver
a magyar karaktereket is, legyen szó akár nagy, akár kisbetűkről. Egyetlen gombnyomással lehet
megadni a címzettet, esetleges plusz címzetteket vagy fájlt csatolni.
Szervezőfunkciók
A legjobb szervező a naptár, ez külön menüpontot kapott. Napi, heti és havi bontásban
nézegethetjük, mindegyik nagyon jól kihasználja a rendelkezésre álló teret, egyetlen ikon
megnyomásával váltogathatjuk a nézeteket. Ugyanilyen egyszerű találkozót vagy teendőt megadni,
de alig két nyomás és máris módosíthatjuk a naptári jelzőhangot olyanra, amilyenre szeretnénk,
valamint a halasztás ideje is változtatható. Az ébresztőről már írtunk, egyszerűen elérhető, ha
bármikor az órára kattintunk. Számtalan riasztás megadható, saját hanggal, szundival és igény
szerinti napokon képes ismétlődni. És ugye emlékszünk rá, hogy ha aktiválni akarjuk a Szundi
funkciót, elég csak hasra fordítani a telefont?!
Internet
A Tube WiFi és maximum HSDPA adatátvitelre képes, ami a megfelelően lefedett területen érezhető
is a gyorsaságon. Élvezet ekkora kijelzőn böngészni a webet, várni a betöltést, a könnyű
lapozás is az élményeket gazdagította. A zoomolás a dupla kattintással gyerekjáték. Akár még
YouTube videókat is nézhetünk a telefonon, bár ilyenkor a minőség elmarad természetesen a
számítógépen megszokottól. Sajnos az is igaz, hogy alig változtattak a beépített böngészőn az
S60 3rd Edition óta, csak épp az érintőképernyőre optimalizálták, de apró bosszantó hibák miatt
biztos, hogy a felhasználó másik böngésző mellett fog dönteni.
Térképek
A Tube beépített GPS-vevővel érkezik, amely meglehetősen érzékeny, még beltéren is talál jelet
alig 10-20 másodperc alatt. E mellé a Nokia a Maps 2.0 nevű saját alkalmazását pakolta,
amelyből sajnos hiányzik az ingyenes hang alapú navigáció. Persze nem kötelező a Maps-et
használni, nyugodtan elővehetjük a Google Maps-et is. Összesen négyféle nézet választható,
ebből a műholdas és a hibrid nézethez szükséges internetkapcsolat is.
Szórakoztatás
Ami a beépített zenelejátszót illeti, abszolút hozza a tőle elvárt tudást és még talán
egy picit többet is. A dalokat automatikusan Előadók, Albumok, Lejátszási listák, Podcastok,
Műfajok, Szerzők és Összes zeneszám szerint szortírozza. Kiírja lejátszás közben a szám címét
és az előadót, albumot is (képpel, ha rendelkezésre áll), van gyorstekerő és play/pause gomb,
az opciók között pedig módosítható a véletlenszerű lejátszás, az ismétlés, a hangszínszabályozó
(lehet egyénit is beállítani), a hangbeállítások. A nagy méretű virtuális gombok miatt ujjal
gyerekjáték a lejátszó kezelése. A rádió csak a hozzá adott headsettel működik, lévén, hogy az
antenna szerepét is betölti. A 2 részre szedhető füles hangzása átlagos, ellenben a külső
hangszórók bitang jól szólnak! Kellően hangosak és tiszta hangokat biztosítanak a vájt
fülűeknek a sztereó hangszórók. A rádió természetesen RDS-képes és egyben az első olyan Nokia,
amelynek rádiója képes követni a csatorna esetleges változásait (például utazáskor is tartani
tudja az adott állomáshoz tartozó legjobb vételt).
A fotózási képességei átlagosnak mondhatók. Hiába Carl Zeiss márkás ugyanis a lencse, ez a 3,2
megapixeles, autofókuszos kamera modulján jottányit sem változtat. Az elkészült képek nem
váltanak ki az emberből frenetikus érzéseket, helyenként nehezen boldogul a fényhiánnyal és
bőven akad képzaj is, ennek ellenére jó minőségű képeket készít. A beállítások egyetlen menüben
helyezkednek el, csak a vaku kapott külön gyorsikont, pedig számos egyéb funkció is rászorult
volna. Kissé furcsálltuk, hogy a GPS jelenléte ellenére nem tárol ilyen jellegű adatot egyetlen
kép sem (geotagging). A kereső nem használja ki a teljes képernyőt, hiszen a gyorsgombok és a
menü elfoglal belőle egy pár ujjnyi darabot.
A kamerája VGA felbontású mozgófilmeket tud felvenni, méghozzá 30 képkocka per másodperc
sebességgel, .mp4 kiterjesztésben. Igény szerint éjszakai módot és a vakut is használhatjuk.
Egyéb
Az alkalmazások között találjuk a jól használható fájlkezelőt, amely alapképernyőn megmutatja a
rendelkezésre álló memóriákat. A számológép jól használható ujjal is, de nem mondunk újat talán
az átváltó, hangrögzítő és valutakonverter jelenlétével sem. Megszerettük a jól működő
hangutasításokat, itt az előre definiált és listába rendezett funkciókhoz adhatjuk meg a hang
alapú előhívást. Szimpatikus a Jelzőfény opció. Amennyiben ezt aktiváljuk a telefonon, úgy nem
fogadott hívás, SMS esetén a menü gomb bizonyos időközönként felvillan.
Az akkumulátor akár 3-4 napig is bírhatja, ha csak telefonálásra használjuk és megálljuk, hogy
ne piszkáljuk állandóan a telefont. Ez a feladat nem lesz egyszerű az első, ismerkedési időben.
Összegzés
A Nokia 5800 Tube rendkívül jó zenei funkciókban és tárhelyben, a teljesen érintős felületet
mindenképp szokni kell, de nagyon jól működik. A Symbian S60 5th Edition-höz gyorsan
alkalmazkodnak majd azok, akik eddig is Symbianos készüléket használtak, az ujjal való kezelés
szinte az egész menüben elérhető. További piros pont a Wi-Fi-ért, a HSDPA-ért, GPS-ért és a
gyári 8 GB-os memóriáért. A jelenleg kapható áron egy tényleg versenyképes telefont tudhatunk
magunkénak a Tube személyében.
A készüléket a VIP Phone biztosította nekünk, amelyet ezúton is köszönünk.
A tesztelés során készített képek:
BEST
belső
belső
belső
belső
belső
SE
SE
belső
belső
belső
belső
külső
kavics
video
Összegzés
A Nokia 5800 Tube rendkívül jó zenei funkciókban és tárhelyben, a teljesen érintős felületet
mindenképp szokni kell, de nagyon jól működik. A Symbian S60 5th Edition-höz gyorsan
alkalmazkodnak majd azok, akik eddig is Symbianos készüléket használtak, az ujjal való kezelés
szinte az egész menüben elérhető. További piros pont a Wi-Fi-ért, a HSDPA-ért, GPS-ért és a
gyári 8 GB-os memóriáért. A jelenleg kapható áron egy tényleg versenyképes telefont tudhatunk
magunkénak a Tube személyében.
A tesztkészüléket a VIP-Phone biztosította a Telefongurunak. Köszönet érte.
2009. január
|
