A Vodafone az Internet Basic nevû mobilinternet-csomagját - annak bevezetésével egyidejûleg - 2009. május 2. és 2009. július 31. között intenzív kampányban népszerûsítette. A 2009. május 2-án kezdõdõ promóció során az Internet Basic tarifacsomagot 2 év hûségnyilatkozattal vásárló fogyasztók számára a Vodafone a 4000 Ft-os havidíj felét 2009. július 31-ig elengedte. Az akciós csomag ára így 2000 Ft/hó volt, amely kedvezményes díjtétel - az elõfizetés idõpontjától függõen - maximum három hónapon keresztül (2009. május, június és július) érvényesülhetett.
A szolgáltatás ára a kedvezményes idõszak elteltével - vagyis 2009. július 31. után, ami a gyakorlatban az augusztusban kezdõdõ számlaciklust jelenti - már 4000 Ft volt. Az akcióban úgynevezett fogyó kedvezmény érvényesült, vagyis a potenciálisan elérhetõ kedvezmény az akciós idõszak elõrehaladtával csökkent. Az érintett idõszakban az Internet Basic mobilinternet-csomagra mobilinternettel már rendelkezõ ügyfél nem válthatott.
A fogyasztók a GVH által vizsgált tájékoztatási eszközökön - így televíziós szpotokban, on-line bannereken, eladáshelyeken elérhetõ szórólapokon és plakátokon, citylight plakátokon, illetve a Vodafone által elõfizetõinek megküldött One címû magazinjában - kiemelt módon kaptak információt az újonnan megjelenõ internetes csomag áráról. E tájékoztatások azonban nem nyújtottak valós képet a reklámozott mobilinternetszolgáltatás hirdetett kedvezõ díjáról és igénybevételének feltételeirõl.
A vizsgált tájékoztatások ugyanis a fogyasztó által jól észlelhetõ fõinformációként a szolgáltatás kedvezményes árát tüntették fel anélkül, hogy utaltak volna arra, hogy a feltüntetett összeg már a kedvezményes, csökkentett havidíjat jelenti. Ebbõl következõen a fogyasztó gyakorlatilag fele akkora kiadásra számíthatott, mint amit hosszú távon, közel két éves periódusban ténylegesen fizetnie kell. A kifogásolt tájékoztatások között olyan is szerepelt, mely feltünteti ugyan a 2000 Ft/hó kedvezményes díjat, ám nem jelent meg az az információ, miszerint e kedvezõ lehetõség idõben korlátozott, azaz kizárólag 2009. május 2. és 2009. július 31. között vehetõ igénybe.
A tájékoztatásokban alkalmazott kiegészítõ - apróbetûs, vagy internetes banner esetén csillag alatt folyamatosan, illetve csak kattintással elérhetõ, esetleg a honlapon más menüpontban található - információk sem nyújtottak támpontot az eligazodásban. Amellett, hogy például a televíziós reklámok és a citylight-ok esetében a tájékoztatás rövid észlelhetõsége és olvashatatlanul apró betûkkel történõ megjelenítése miatt az információk észlelhetetlenek voltak, egyes esetekben a kiegészítõ információkban foglaltak tovább fokozták a megtévesztés lehetõségét. Itt ugyanis a fogyasztó úgy kellett, hogy értelmezze az apró betûs, továbbá a csillag alatti tájékoztatást, hogy az általában 2000 Ft/hó díjért igénybe vehetõ Internet Basic szolgáltatás ellenértéke, kétéves hûségnyilatkozat vállalása esetén mindössze 1000 Ft. E tájékoztatások alapján a fogyasztóban semmilyen kétség sem merülhetett fel a szolgáltatás havi díjának mértékével kapcsolatban.
A GVH álláspontja szerint a hazai fogyasztók vitathatatlanul legjellemzõbb tulajdonsága a termékekkel kapcsolatos árérzékenység. A szolgáltatás ára tehát az egyik legfontosabb olyan tulajdonság, mely birtokában az érdeklõdõ dönt arról, hogy azt igénybe kívánja-e venni, így e körülmény az ügyleti döntését alapvetõen és egyértelmûen befolyásolja. Ezt igazolja a GVH által 2009 áprilisában megrendelt kutatás is, mely az otthon internetezõk mobilinternettel kapcsolatos ismeretei, attitûdjei és véleménye tárgyában készült. A kutatás rámutatott arra, hogy a potenciális használók szerint a szolgáltatás havidíja és a szolgáltatás megbízhatósága a legfontosabb szempont, tehát ezek nyomnak a legtöbbet a latban akkor, amikor választanak az ajánlatok közül. A kutatás kiemelte, hogy egy 2000 Ft-os áremelkedés esetén az igénybevevõk 68 százaléka váltana egy olcsóbb szolgáltatási csomagra, egyharmada pedig megszüntetné a mobilinternet elõfizetését.
A versenyhatóság a reklámok értékelése során figyelemmel volt arra is, hogy a vizsgált piacon rendkívül magas az -információs zaj-: a szolgáltatásokról mindhárom szolgáltató folyamatos reklámkampányokat tesz közzé, a termékpaletta rendkívül széles és változatos, az egyes rész-szolgáltatások szabadon kombinálhatóak egymással, az árak rendkívül változatosak és változékonyak. Ebbõl következõen az átlagfogyasztónak különösen nehéz a számára megfelelõ megoldást megtalálnia és kiválasztania.
Határozatában a GVH a jogsértés megállapítása mellett 60 millió Ft bírságot szabott ki a Vodafone-nal szemben. Bár az eladáshelyi szórólapokon szereplõ tájékoztatásokat és a honlapi bannereket is jogsértõnek tekintette a versenyhatóság, azok miatt bírság kiszabását nem tartotta indokoltnak. E két tájékoztatási eszköz sajátossága folytán a fogyasztónak ugyanis érdemi lehetõsége volt az azokban megjelenõ ellentmondás észlelésére és a valós információ megismerésére.
A GVH a kiszabott bírság összegének meghatározása során figyelembe vette - a honlap elkészítése és a szórólapok költségei kivételével - a reklámkampány költségeit, valamint a súlyosító körülmények között többek között azt, hogy a Vodafone-t az elmúlt években a versenyhivatal többször elmarasztalta, új, kevésbé ismert szolgáltatás népszerûsítése lévén a szolgáltatóknak nagyobb lehetõségük nyílik új ügyfelek szerzésére, a fogyasztók által vállalt kétéves hûség esetében a szolgáltatóváltás nehezebbé válik, miközben folyamatosan új, esetleg kedvezõbb ajánlatok jelennek meg a piacon. Enyhítõ körülményként értékelte a GVH a kampány viszonylag rövid ideje (ám ezt ellensúlyozza némileg annak igen intenzív volta), az elõfizetõk viszonylag alacsony száma mellett azt, hogy a kifogásolt magatartás egyetlen csomagra vonatkozott.
