Samsung Galaxy Z Fold2 teszt

Nyissuk ki a telefonok történelmének következő fejezetét! De szó szerint. Nálunk járt a Samsung Galaxy Z Fold2 5G okostelefon, ami nevéből adódóan összecsukható, ebből fakadóan a kijelzője flexibilis. Egy hét használat után úgy látom, hogy a Z Flex név jobban illett volna a telefonhoz. Hogy miért? Cikkünk során erre fog fény derülni, kattints a tovább gombra!

Az arckifejezésem alapján senki nem hitt volna normálisnak már akkor sem, amikor még csak a dobozt vettem ki a fehér papírtasakból, hiszen már a csomagolás is majdnem annyira csodálatos, mint egy különlegesebb telefon. De ez még csak a doboz. Spoiler alert: a Galaxy Z Fold2 még csodálatosabb.

A fedőkartont lehúzva, majd a két "sirályszárny" fedőlapot elbillentve szembetaláljuk magunkat a Samsung összecsukható okostelefonokhoz kapcsolódó kedves üzenetével, majd a SIM-tű és a papírmunka otthona után nyitott állapotban elénk tárul a Samsung Galaxy Z Fold2-nek nevezett drágaság. Ezalatt már csak a 25 wattos töltőfejet, a type-C kábelt, valamint az AKG fülhallgatót találjuk. Míg a Z Fold2 előd modelljénél, a Z Foldnál a doboz egy tokot is rejtett, itt már kihagyták azt a fontos kiegészítőt, pedig egy ilyen különleges mobil meghálálná.

A Galaxy Z Fold2 dizájnja hibátlanul végig lett gondolva, a legkisebb részletekre is figyeltek. A telefon összehajtott állapotbeli előlapján, a fedőlapon található a kisebbik kijelző, ami a kamerának és a beszédhangszórónak is otthont ad.

A hátlap felé közeledve a zsanéron látszik a vésett SAMSUNG felirat, ami csak apróság, de nekem nagyon tetszik az elhelyezés. A matt, misztikus bronz hátlapon csak a kicsit kiemelkedő kamerasziget található. A telefont kinyitva a nagy kijelző jobb felén található ismét egy kameralyuk.

De nem érdemes ennyire előre rohanni, hiszen a Z Fold2 zsanérját fejlesztették, aminek köszönhetően már nem csak összecsukott és teljesen kinyitott állapotot lehet megkülönböztetni, hanem a két fél telefont több különféle állásban meg tudja stabilan tartani.

Az újfajta zsanérnak köszönhetően kisebb a sugara a hajlítási ívnek, így az összehajtott készülék két fele között kisebb a rés, mint a Z Foldon volt, viszont még mindig vastagabb a zsanér felőli oldala a készüléknek, mint a másik. Hogy a hajtásvonalnál kevésbé szivároghasson be a por, kis műanyag kupakokat pattintottak be a zsanér széle és a kijelző közé.

A keret alján található a type-C port, a mikrofon- és hangszórópáros egyike, míg a másik a keret tetején foglal helyet, ez azt jelenti, hogy a hangot nem csak lejátszani tudjuk sztereóban, de rögzíthetünk is két mikrofonnal, a hangzás véleményem szerint remek. A keret bal oldala ad otthont a SIM-tálcának, ami csak egyetlen nano-SIM befogadására képes, így nincs dual SIM-támogatás és bővíthetőség sem sajnos. A keret jobb oldalán a hangerő-szabályozók és a ki/bekapcsoló gomb található meg, ez utóbbiba  építették be az ujjlenyomat olvasót, ami nagyon gyors, és elég precíz.

Strapabíróságról nem nagyon szoktam írni, de sok ismerősöm - akinek mutattam a Z Fold2-t - egyből azt kérdezte, hogy túl lehet-e hajtani. Erre a helyes válasz a "nem", amit leginkább azért tudok, mert az amerikai telefon-gyilkos JerryRigEverything (alias Zack Nelson) sem tudta kifelé hajlítani, ami később kiderült, hogy a kijelzőt körülölelő fémrostoknak köszönhető.

Zack strapatesztjében a homokot is túlélte többször a mobil, ami feltehetőleg a zsanérhoz beillesztett műanyag kupakoknak köszönhető. Ám a nagy kijelző körömmel könnyedén benyomható, hiszen a felső burkolat műanyag és csak egy lejjebb található réteg áll UTG-ből, azaz ultra thin glassból (nagyon vékony üveg). A készülék kerete fém, a fedőlapi kijelző, valamint a hátlap Gorilla Glass Victus borítást kapott.

A telefon összehajtva majdnem 17 milliméter vastag, amire eleinte azt hittem, hogy nagyon idegesítő és emiatt használhatatlan az egész, aztán pár perc után rájöttem, hogy ez nem ront az élményen. Semmit. A Samsung Galaxy Z Fold2 kinyitva 159,2*128,2*6,9 mm, míg összehajtott állapotban 159,2×68×16,8 milliméter.

A nyitás-csukás igazából a fő ismérve a készüléknek, valamint a legszórakoztatóbb dolog a Z Fold2 használata során. Egy kézzel a nyitás enyhén szólva macerás volt, ám kettővel gyorsan ki lehetett nyitni. Ehhez képest jó hír, hogy a becsukás viszont fél óra gyakorlás és próbálgatás után profi szinten megoldható egy kézzel is. A hangja inkább egy kis gyűrődés hangjához emlékeztetett, de ez naponta csak egyszer-kétszer fordult elő, egyébként teljesen némán teszi a dolgát a mechanizmus.

A Samsung Galaxy Z Fold2 hardvere a legjobbak közé tartozik, hiszen a processzor minden régióban a Snapdragon 865+, amibe integrálták az X55 típusú 5G modemet, ami az mmWave hullámhosszain kívül még a 1, 3, 5, 7, 8, 28, 40, 41, 77, 78 Sub6 sávokkal is kompatibilis, a SIM kártyám sajnos csak 4G+-ig támogatja a mobilhálózatokat, szóval nem volt lehetőségem 5G-n szörfözni. A tárhely UFS 3.1 típusú, a kapacitása pedig minimum 256 GB, de létezik belőle 512 GB tárolóval ellátott változat is. RAM-ból 12 GB áll rendelkezésre. Ha nem írnám le, akkor is könnyen ki lehetne logikázni, hogy ez a hardver villámgyors, játékra, munkára és minden egyébre is tökéletes.

A szoftver Android 10-re épülő One UI 2.5, aminek továbbra is igényes kinézetű a felülete, rengeteg funkciót lehet állítgatni. A leghasznosabbak közé tartozik az időzíthető sötét mód és a mindig aktív kijelző, valamint vezeték nélkül is használható számítógépnek a megfelelő kijelző segítségével, ezt a Samsung DeX-nek hívja.

Ha már a tesztünk egy kinyitható telefonról vagy összecsukható tabletről szól, elemezzük ki a két kijelzős és nagy kijelzős funkciókat, amik a Flex mode név alatt futnak! Egyrészt itt jobban kihasználható a képernyő felosztása és a lebegő ablak funkció, másrészt több applikációnál a nem teljesen kihajtott kijelzőhöz felesbe igazítja a tartalmat.

Sok esetben a billentyűzet kapja a fél kijelzőt, de Youtube-ozás közben a fél kijelzőn nézhetjük a videót, a másik felén pedig olvasgathatjuk a kommenteket. Google Duo használata közben egyik felén látjuk a hívót, másik felén chatelhetünk.

A kamera esetében a kis kijelzőt használva szelfizhetünk a három hátlapi kamerával, esetleg portréfotózásnál az alany láthatja magát, miközben a túloldalról is látható a kamera képe. Félig kihajtott kijelző esetén az eszközkezelő menüpontok és a legutóbb készült kép megjelenik a kijelző egyik oldalán, míg a kamera aktuális képe a másikon. A pontosság kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a Flex mode 75° és 115° közötti szögben áll rendelkezésre.

A Galaxy Z Fold2 kamerájáról minőségre csak pozitívat tudok mondani, viszont tulajdonságait tekintve egy 750 ezer forintos telefon igazán lehetne jobb. Igaz, ez a modell nem a kamerás képességeivel hívja fel magára a figyelmet és lesz különleges. 

A hátlapon található Sony IMX555 főszenzor 12 megapixel felbontású, a rekeszértéke f/1,8 és optikai képstabilizációval rendelkezik. Van még benne Dual Pixel Phase detection autofocus is, ami gyorsan teszi a dolgát, minimális hibafaktorral dolgozik. A képek színei a megszokott “samsungosak”, ami azt jelenti, hogy enyhén túl van szaturálva, viszont a régebbi Samsungokhoz képest kevésbé. A fotók megfelelően kontrasztosak és élesek, a szenzor pedig sötétben is rendkívül jól teljesít.

A telefotó kamera szintén 12 megapixeles, a rekeszértéke f/2,4 és szintén rendelkezik optikai képstabilizátorral. A főszenzorral ellentétben a telefotó lencse nem képes autofókuszra, így nehéz jó makrokat lőni vele. Az optikai zoom mértéke kétszeres, digitálisan pedig tízszeresére lehet nagyítani a képet. A képek kevésbé részletgazdagok, mint a főszenzorral, de még mindig távol áll attól, hogy szétesettnek lehessen nevezni. A színek változatlanul szépek, a kép kellően kontrasztos, kiégés nagyon ritkán fordul elő.

A széles-látószögű optika felbontása is 12 megapixel, a rekeszérték pedig f/2,2. Ez a szenzor optikai képstabilizációval nem rendelkezik, de stabil kézből nagyon szép fotókat lehet készíteni úgy, hogy az ég nem ég ki és nincsenek kelletlenül sötét részletek a képben, ami a HDR-nek köszönhető.

Általánosságban meg kell említeni a szenzorokról, hogy a színeket HDR10+-ban is képesek rögzíteni. Az éjszaka lőtt képek nem mosódnak el, esetenként automatikusan bekapcsol az éjszakai mód, aminek köszönhetően sokkal szebb képek készíthetőek igen gyenge fényviszonyok között is.

A két szelfikamera teljesen ugyanolyan 10 megapixeles szenzort kapott, ami arcfelismerésre képes egészen gyorsan. Videózás terén lehetőségünk van 4K@60fps-sel, 1080p@240fps-sel, valamint 720p@960fps-sel rögzíteni a képsorokat. A kamera szoftvere továbbra is könnyen kezelhető és sok móddal rendelkezik. Lehetőség van többféle lassított, gyorsított, szuperstabil, profi és élő fókuszos videó elkészítésére, míg fényképből elkészíthetőek panorámák, ételfotók, profi- és éjszakai képek.

A Galaxy Z Fold2 kamerája most már videókamera szintű fókuszt kínál. Az automatikus keretezés úgy mozgatja a képkivágást, hogy a jelenet mindig középpontban és fókuszban maradjon; szélesebbre vagy szűkebbre véve a látószöget attól függően, hogy hány ember van a látótérben. És ha csak egy ember, akkor képes követni a mozgását úgy, hogy a középpontban maradjon. Továbbá a Hajlított mód lehetővé teszi stabil hosszú expozíciós idejű felvételek készítését extra felszerelés nélkül.

A Samsung Galaxy Z Fold2 legkülönlegesebb része a kijelző, pontosabban a kijelzőK. A külső megjelenítő mérete 6,23”, míg a belsőé 7,6”. Ez nem tűnik soknak, de a kijelző méretét a képátló hossza alapján szokás megadni, így kevésbé látszik a különbség. Terület alapján a kis kijelző körülbelül fele akkora, mint a nagy. Az előbbi felbontása 816×2260 pixel, az utóbbi pedig 1768×2208 pixeles. A fedőlapi megjelenítő formavilág alapján Infinity-O 25:9 képaránnyal, míg a belső Infinity Flex.

Technológiára a külső csak egy "átlagos" Super AMOLED, míg a belső a jelenlegi legmenőbb, mindent duplázó kijelző típus, a Foldable Dynamic AMOLED 2X, ami 120 hertzes képfrissítési rátával és HDR10+ színkezeléssel is rendelkezik. Mindkét kijelzőről elmondható, hogy nagyon szépek a színei, kellőképpen élesek, élmény rajtuk olvasni, videót nézni, játszani. Ez eddig mind szép és jó, viszont a Samsung Galaxy Z Fold kijelzői sem tökéletesek. Mivel a kisebbik kijelző nagyon keskeny, ezért gépelés közben könnyű félreütni, például egy chatelés során a "mert" szóból  "mwrt" vagy "mwer" és hasonlók is könnyen kijöhettek.

A Z Fold2-t kihajtva a nagy kijelzőn már nem a félreütés jelenti a nehézséget, hanem az, hogy egy manuális billentyűzetnél kisebb méretben, ám egy telefon billentyűzeténél szélesebben jelenik meg, ezért kifejezetten lassú bármit is leírni. Videót nyilván a nagy kijelzőn éri meg nézni, viszont a közel négyzetes kijelzőn aránylag nagy kihasználatlan terület fogadja a felhasználót. Egyik képernyő sem hajlított, ennek ellenére rendelkezésre áll az edge panel és edge lightning nevű funkció, aki olvasott már Samsung tesztet, az képben van velük. Előbbi gyors elérést biztosít a leggyakrabban használt appoknak, eszközöknek, utóbbi pedig az új értesítésekre hívja fel a figyelmet.

Aki még nem fogta a telefont, azt hinné, hogy a hajtásvonal láthatósága nagy problémát jelent, de ez tévhit. A legtöbb szögből nagyon halványan vagy egyáltalán nem látszik a hajtás bekapcsolt kijelző mellett. Ami számomra inkább zavaró volt, az a műanyag belső kijelző érintése, hiszen ujjal meg lehet állapítani, hogy nem üveg és hogy nem igazán kemény. Mindkét kijelző fényereje teljes mértékben elfogadható, napsütésben kiválóan olvasható a tartalom.

Hasznos funkciónak mondható a telefon használata közben a tartalom mozgatása a kijelzők között, ezzel csak az a baj, hogy az Instagramot és a Yt Studio appot nem megfelelő képarányban futtatja nyitott képernyőnél.

A Galaxy Z Fold2 akkumulátora 4500 milliamperóra, ami egy 2345 és egy 2155 milliamperórás telepből épül fel. A képernyőidő a két megjelenítő vegyes használata mellett nagyjából 7- 7,5 óra, ami elég jónak számít, ha azt nézzük, hogy egy nagyon nagy képernyőt is el kell látnia energiával, aminek a képfrissítése sem kismiska.

Ez az idő egyébként drasztikusan más lehet az egyes felhasználók esetében, attól függően, hogy ki használja többet a belső panelt, ez esetben ugyanis sokkal kevesebb időt tölthetünk el töltés nélkül. A töltés kábellel 25 wattal történik, 20-ról 100%-ra nagyjából egy óra tíz perc feltölteni. Vezeték nélkül a Fold2 11 wattal etethető, a Fold2 maga pedig 4,5 wattal tölt vezeték nélkül más készülékeket, köszönhetően a fordított töltés lehetőségének.

Több mint egy hét telefon hajtogatás után úgy látom, hogy nem a Samsung Galaxy Z Fold2 és nem is a hajlítható telefonok fogják szerény életemet teljessé tenni. Legalábbis egyelőre. Tapasztalataim alapján akkor lesz használható egy összecsukható telefon, ha legalább az egyik kijelző ténylegesen alkalmas lesz a gépelésre, hiszen a Z Fold2-vel csak minimális mértékben lehet egy tabletet vagy egy számítógépet helyettesíteni.

A Samsung Galaxy Z Fold2 5G hazai ára a cikk írásakor 750.000 forint, amiből megvásárolható egy Samsung Galaxy Note 20 Ultra 5G és (fontos, hogy ÉS) egy Samsung Galaxy Tab S7. A gyártó két csúcsa, az egyik mobil, a másik tablet fronton. Az előbb említett két készülékkel sokkal produktívabb lehet a felhasználó, hiszen mindkét eszköz egy megbízható, csúcskategóriás kütyü, a hátrányuk, ami miatt a Z Fold2 jobb lehet, az a zseb-kompatibilis méret.

Előnyök	Hátrányok
Kihajtható, hatalmas belső megjelenítő	Kényelmes gépelésre nem igazán alkalmas kijelzők
Nagy teljesítmény	Műanyag borítású belső kijelző
Hosszú üzemidő és gyorstöltés	Magas fogyasztói ár

 

Írta: H. Gábor