Ulefone T1 teszt

Bevezető, tartozékok

A két top kínai gyártó bármelyik termékét választjuk, nagyon nem lövünk mellé. A Huawei már rég, a Xiaomi mostanság kezd hivatalosan is kilépni a Nagy Fal árnyékából. A nemzetközi terjeszkedés jó, de láthattuk a Huawei és borítékolhatóan a Xiaomi esetében is azt, hogy ez által a barátságos árcéduláknak búcsút mondhatunk.

Az Ulefone, amely OEM vállalatként kezdte 2006-ban, majd 2014-től saját márkanév alatt elkezdte kiadni a mobiltelefonokat, talán jó eséllyel indul, hogy a fent említett két gyártó helyére lépjen, jó ár-érték arányú telefonkínálatával. A rendszeres olvasók számára nem ismeretlen a név, hiszen volt már Metal, Tiger és Gemini teszt is az oldalon. A cég legújabb büszkesége a T1 az év eleji MWC-n mutatkozott be, egész ígéretes kiindulópont lehet.

A tesztalany egy meglepően nagy, fekete dobozban érkezett, amelyből oldalra kihúzva egy vagány, piros színű tárolóegységben katonás rendben sorakoztak a tartozékok, na meg persze maga a telefon.

Követendő példa lehet minden telefongyártó cég számára a dizájnos csomagolás és a bőkezűen mért kiegészítők listája. Kapunk egy 2 amperes töltőfejet, egy piros Type-C USB kábelt (kis OnePlus utánérzés), egy USB Type C – microUSB adaptert, egy SIM-kártya eltávolításához szükséges tűt, némi papír alapú olvasnivalót, valamint még egy kemény hátlapvédő tok és egy kijelzővédő üvegfólia is a csomag részét képzi.

Külső, kijelző

Az Ulefone T1 megalkotásakor valószínűleg egy cél lebegett a tervezők szeme előtt: hozzunk össze kevesebb, mint féláron egy OnePlus 5 klónt. A példakép lemásolása külsőleg teljesen jól sikerült, ha letakarnák a márkafeliratokat, nehéz lenne megkülönböztetni őket egymástól. Ennek megfelelően a formaterv tökéletes, valamint a prémium anyaghasználattal rendelkező fém unibody készülékház összeszerelési minősége is példás.

A készülék 155×76,9×8,45 milliméteres méreteihez 181 grammos tömeg társul, kicsit vastagabb és nehezebb, mint a OnePlus. Az előlap 71%-át foglalja el a 2.5D kialakítású, Gorilla Glass 3 üveggel védett, 5,5 hüvelykes, Full HD felbontású IPS kijelző, amely kapott még egy Oleophobic bevonatot is. Ez megakadályozza az ujjlenyomatok és egyéb szennyeződések kialakulását és könnyen tisztítható marad az üveg. Egyébként a panel fényereje rendben van, napfényben is látható, a betekintési szögekkel is elégedettek lehetünk.

A hagyományos kialakítású előlapon fent az előlapi kamerát, a beszédhangszórót, a közelségérzékelő szenzort, a kéttónusú LED segédfényt és a színes értesítő LED-et találjuk. A navigációs gombok a kijelzőből foglalnak el némi helyet. Ezeknek a sorrendje módosítható, ha nincs rájuk szükség opcionálisan elrejthetőek, működésük kiváltható az ujjlenyomat-szenzorként is funkcionáló, 8/10-es találati aránnyal dolgozó Home gombbal.

A telefon legfelső részén a 3,5 mm-es jack csatlakozó látható. Jobb oldalon, a hangerő szabályzásra szolgáló billentyűket, valamint a bekapcsológombot nyomkodhatjuk. Lent a hangszóró rácsok között egy USB Type-C csatlakozó kapott helyet, bal oldalon pedig a SIM-tálca található, ami két kártyát fogad, hibrid dualSIM megoldással.

A legtöbb reklámfotón a készülék hátlapja szerepel, nyilván ez tetszik a legjobban az Ulefone marketingeseinek. Tényleg jól néz ki és egyértelműen a OnePlus 5-re hajaz, ami meg az iPhone 7 Plusra.

Hardver, szoftverezettség

A 16 nanométeres MediaTek Helio P25-ös lapkakészlet jó ismerős, hiszen az Elephone P8 és a Vernee készülékében is ez dolgozik. A kétklaszteres megoldással üzemelő processzorban négy Cortex-A53 mag 2,5 gigahertzen és szintén négy Cortex-A53 mag 1,6 gigahertzen dübörög, Big.LITTLE koncepció szerint. A grafikus feladatokat egy 2 magos, 1 gigahertzen ketyegő ARM Mali-T880-as látja el. A 6 gigabájt LPDDR4 RAM rendszermemória gyakorlatilag mindenre elég, nem fogy ki a szufla, és nem kell újratölteni az alkalmazásokat. Tárhely gondunk sem lesz valószínűleg, hiszen a 64 gigabájtos belső tároló tovább bővíthető, akár 256 gigabájtos microSD kártyát is bevesz a gyomra.

A táblázatban jól látható, hogy a Helio P25 chipset a Snapdragon 625 és a Huawei által használt Kirin 655 SoC közvetlen riválisa. A pontszámok alapján ugyan van eltérés, de a valós használat során gyakorlatilag megegyező a teljesítményük. Mindhárom SoC roppant takarékosan működik, emiatt előszeretettel alkalmazzák a felső-középkategóriás telefonokban.

Szoftver tekintetében nugátkrémes finomságot kapunk Android 7.0 képében. A kismadarak azt csiripelték, hogy elérhető lesz az Oreo 8.0 rendszerfrissítés is. Nagyon nem bonyolódtak bele az Ulefone mérnökei a Google által megálmodott operációs rendszer elrontásába, ezért az nagyon patent módon működik. Kicsit azért megfűszerezték idejétmúlt AOSP alkalmazásokkal és a keresőóriás szoftvercsomagjából is egy kicsit sokat (vagy sokkot) kapunk, de szerencsére ezek letilthatóak.

Természetesen a már jól ismert, Nougat alapú rendszer újdonságai adottak a T1 fedélzetén is, ezért arra nem térnék ki külön. Sokkal érdekesebb a pluszban beépített okosságok listája. Esetükben ezeket a Smart Assistant menüpont alá csoportosították.

Látható a képernyőmenéseken, hogy a plusz funkciók esetében nem foglalkoztak a lokalizációval. A hasznos extra kiegészítők a fenti képeken láthatóak. Az első és talán a leghasznosabb az állítható színű (piros, zöld, kék) LED értesítések beállítása az események jelzéséhez. Igencsak hasznos az olvasómód is, amelyet az Eyebrow mode menüben aktiválhatunk. Itt a kijelzőt lőhetjük be a különböző környezeti fényviszonyokhoz úgy, hogy az a szemünknek a legmegfelelőbb legyen.

Az alkalmazások hálózati hozzáférésének szabályozása és a videós képernyőfelvétel készítése, amit egyébként MP4 formátumba ment a készülék, nagyon sok felhasználónak elnyerheti a tetszését. Látható a képeken, hogy a virtuális gombok sorrendje is állítható. Előlapi ujjlenyomat-olvasó esetében nem sok értelmét látom a lezárt képernyőnél történő gesztusvezérlésnek és a duplakoppos ébresztésnek, de itt lehetőség van erre is az Off screen menüpontban.

Kamerák, multimédia

Az Ulefone T1 hátlapján egy 13 és egy 5 megapixeles f/2.0-ás rekeszértékű, autofókuszos Samsung szenzor dolgozik, méghozzá egy komoly fényerejű, dupla tónusú, négy LED-es villanóval megtámogatva.

Szelfik készítését a 13 megapixeles – valójában csak 8 megapixeles – előlapi kamerával tehetik meg az arra vágyók. A „tökéletes” önarcképek készítéséhez a Facebeauty mód digitálisan feljavítja a képeket. Az így elért jobb képminőség természetesen kamu, de a szintén dupla tónusú, négy LED-es villanó bekapcsolásakor a fél perces átmeneti vakság biztosan nem az. Videót MPEG4-ben, maximum Full HD-ban, 30 fps sebességgel rögzíti a gyári alkalmazás. A szokásos tesztképek automata módban, alapbeállításokkal készültek.

A képek teljes méretben itt láthatóak.

Az elkészült képek nem kiemelkedőek, hozza az ennyi pénzért elvárható minőséget. A szaturáció és a vonalélesség jó, a dinamikatartomány sem szűk, de a színek kicsit elmosódottak, és a széleken egy kis kromatikus aberráció is megfigyelhető. Az éjszakai fotózás esetében kisebb zárt térben elfogadható az eredmény. Nyílt terepen már édeskevés lesz a LED villanó teljesítménye és az apertúra sem teszi lehetővé az érdemi fotók készítését.

Jó hír az ósdi AOSP alapú kamera szoftver száműzése, de ennél is jobb a teljes körű Camera2 API támogatás megléte, amivel számos kézi beállítási opció elérhető. A dupla hátlapi kameráknak köszönhetően adott a Bokeh mód, amikor is a fókuszálásra kijelölt terület éles, körülötte viszont minden elmosott. Sok értelmét nem látom az iPhone-féle élő fotók utánzásának sem, amit a Livephoto mód bekapcsolásával érhetünk el, de jól el lehet vele szórakozni.

Kedvenc zenéinket a jól ismert Play Zene vagy a klasszikus, AOSP alapú Zene alkalmazással hallgathatjuk. A füles csatlakoztatásával indítható, az RDS-információk megjelenítésére és az elhangzott műsorok rögzítésére képes FM-rádió sem maradt ki. A zenei minőség ezen az árszinten egészen jó. Egy integrált NXP audio chipset került elhelyezésre a készülékben, kedvenc Meizu fejhallgatómon és a saját hangszóróján hallagatva is tisztán szólnak a zenék, ezt a részét túl sok kritika nem érheti.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

Az Ulefone T1 4G két nanoSIM vagy egy nanoSIM és egy microSD kombinációban használható. Mindkét kártya 4G/LTE képes, a két SIM csak standby módban lóg együtt a hálózaton, ha azonban az egyikről csevegést indítunk, akkor a másik lelép a hálózatról. Teljes körű frekvenciatámogatással rendelkezik, ennek megfelelően a B20-as 800 MHz-es LTE sávot ismeri, és támogatja a VoLTE technológiát is. A beszélgetési hangminőség mindkét oldalon jó, a hátoldalon lévő zajcsökkentő mikrofon hatékonyan működött, még erősebb szélben sem volt gond a kommunikáció.

A Wi-Fi modem 802.11a/b/g/n szabványú, kétcsatornás, tehát látja az 5 GHz-es hálózatokat, valamint Direct és hotspot támogatással is rendelkezik. Bluetooth-ból 4.1 jár A2DP-vel, az USB 2.0-s Type-C csatlakozó OTG-képes, tehát adathordozót vagy perifériát lehet hozzá csatlakoztatni. A navigációs képességeket a Sygic GPS Navigation segítségével teszteltem, és tökéletesen elégedett voltam az eredménnyel. A helyzetmeghatározást a GLONASS műholdak is segítik. Az NFC és az infra kimaradt, „cserébe” a képen látható további szenzorok találhatóak a készülékben.

A hátlap nem pattintható le, így a 3680 mAh kapacitású Lithium-Polymer akkumulátort nem lehet cserélni. Az AccuBattery képernyőmentésen látható, hogy egy igazi éhezőművész a T1. Két nap, egészen konkrétan 48 óra és 54 perc működési idő, 4 óra 33 perc bekapcsolt kijelzővel nem igényel magyarázatot, nagyon jó. A Pump Express Plus 2.0 gyorstöltési technológia segítségével 20-ról 96%-ra 90 perc alatt tölthető fel, a maradék 4% eléréséhez további 22 percig kellett a töltőn hagyni. Kétórányi YouTube videónézés alatt 26%-ot merült a telefon.

Mit kapunk a pénzünkért?

Előnyök:

Az Ulefone T1 külső megjelenés és összeszerelési minőség tekintetében nem ad támadási felületet. A hardver gyors és energiatakarékos, a rendszer abszolút jól optimalizált. Zenei téren és adatkommunikáció tekintetében is rendben van a produktum.

Hátrányok:

Elég lett volna egy karcsúbb Google csomag és az AOSP alkalmazásokat is nyugdíjazhatnák végre. A Smart Assistant menüpontban lévő extra funkciók esetében kimaradt a nyelvi fordítás. Minimális angol nyelvtudás vagy akár Google fordító használatával ez a probléma elfelejthető, ahogy felejtsük el azt is, hogy a gyártó által példaképnek tekintett, ennél sokkal-sokkal drágább OnePlus 5, vagy Apple iPhone 7 Plus kamerás képességeivel felveszi a versenyt a T1.

A telefon fekete színben ide kattintva, dögös piros színben pedig ide kattintva vásárolható meg. Az ár egyaránt 205 USA dollár. Kosárba rakás után válaszuk az EU Express szállítást 6 dollár értékben, így nem lesz további járulékos (ÁFA) fizetnivalónk, az összköltség pedig megáll összesen 55 ezer forintban. Ennyi pénzért nem kérdés, az Ulefone T1 kiemelten jó vétel.

Kastély Béla