Elephone P8
1

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzat



Szavazás

Külső: 8.79

Tudás: 8.74

Minőség: 8.42

Értékelés: 8.65 | Szavazatok: 19

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Bevezető, tartozékok

A kínai gyártó történelem könyve 2006 óta íródik, ez idő alatt volt pár egészen jól sikerült, és jó néhány felejthető termékük. A márkanév nem ismeretlen hazánkban sem, hiszen a Veletech kiállításon pár évvel ezelőtt külön standot kaptak a gyártó mobiljai. Személyes tapasztalatom a P6000 és a P8000 készülékükkel van, még 2015-ből, mindkét telefon kapcsán kellemes emlékek élnek bennem.

A furcsa hangzású nevet választó kínai telefongyártók gyakran idióta szóviccek áldozatai, nem kivétel ez alól az Elephone sem. Mindenesetre az éves szinten 10 millió készülék, amit forgalomba hoznak, nem vicc kategóriás történet.

Az Elephone P8 főbb képességeiről annyit elöljáróban, hogy 6 gigabájt rendszermemóriából gazdálkodhatunk, és 16 megapixeles előlapi, valamint 21 megapixeles hátlapi kamerákkal – amelyek LED-es villanókkal vannak megtámogatva – fényképezhetünk.

A telefon minimalista dizájnnal megáldott, kis fehér dobozban érkezett. A doboz tetejét leemelve, szembe találjuk magunkat a kis tálcában elhelyezett telefonnal, ezt kiemelve jutunk hozzá három kisebb dobozkához, amelyekben a tartozékok találhatóak. Kapunk egy gyorstöltésre képes 2 amperes töltőfejet, egy microUSB 2.0 kábelt, egy SIM-kártya eltávolításához szükséges tűt és használati útmutatót. További extraként jár még egy szilikon tok, és egy gyárilag felhelyezett fólia az előlapra.

Külső, kijelző

Így 2017 év vége felé, a kávamentes trend berobbanása után, már szinte klasszikusnak számít az unibody fém testbe zárt P8 külső kialakítása. A vékony oldalkerettel, a lekerekített sarkokkal, 153,9×75,5×9,5 milliméteres méretekkel és 186 grammos tömeggel tökéletesen pariban van a hasonló méretű kijelzővel szerelt kategória társakkal.

Az előlapot 2.5D kialakítású üveg védi, alá egy 5,5 hüvelykes, Full HD felbontású JDI LTPS panel került, – ahogyan más 2.5D-s üvegre – így erre sem lehet majd normális üvegfóliát találni sajnos a technológia és a kialakítás miatt. A maximum fényerő korrekt, a kontraszt szintén, a betekintési szögekkel nincsen semmi gond, ahogy az érintésérzékeléssel sem.

A kijelző fölött a többszínű értesítési LED, a közelségérzékelő szenzor, a beszédhangszóró, és az előlapi kamera mellett még egy LED villanó is helyet kapott, ami elég ritka ebben az ársávban. A kijelző alatt találjuk a lenyomható és egyben érintésérzékeny felülettel bíró Home gombot, ami több feladatot is ellát. Egyrészt ide építették be az ujjlenyomat-szenzort, amellyel 10-ből minimum 9-szer sikerült feloldani mindenféle gond nélkül a telefont, másrészt a virtuális kezelőgombokat is képes helyettesíteni, amelyekre egyébként, ha nincsen szükség, kikapcsolhatóak, ahogyan például nálam is volt. A Home gombot megérintve visszaléphetünk, hosszú lenyomással pedig a kezdőképernyőre ugrás funkciókat érjük el.

A felső élen landolt a 3,5 mm-es jack csatlakozó, az alsó részen pedig kétszer hat apró furat látható, melyek közül csak a baloldaliak alatt található hangszóró. Ugyancsak itt keresendő a 2.0-s microUSB rendszercsatlakozó aljzat, mely OTG kompatibilis.

Jobb oldalon, a hangerő szabályzására szolgáló billentyűk és a OnePlus modellekből ismerős, enyhén lötyögő kétállású némítógomb figyelhető meg. Bal oldalra a SIM tálcát – amelybe két nanoSIM-kártyát, vagy egy nanoSIM-et és egy microSD-t lehet behelyezni – és a bekapcsológombot helyezték el. A hátlapon alul és felül az antennacsíkokat, a hátlapi kamerát, a kéttónusú LED villanót, valamint a márkajelzést láthatjuk.

Hardver, szoftverezettség

A teljesítményért egy 8 magos, 16 nanométeres csíkszélességen gyártott, MediaTek Helio P25 chipset felel, amelyben négy Cortex-A53 mag 2,5 gigahertzen ketyeg, négy pedig 1,6 gigahertzen. A grafikus megjelenítésért egy ARM Mali-T880 gyorsító a felelős, 6 gigabájt LPDDR4 RAM rendszermemóriával karöltve. Ehhez hozzájön még 64 gigabájt belső memória, amelyből alaphelyzetben mintegy 53 gigabájt szabad, tehát memóriafronton nem sok panaszunk lehet.

A Vernee Mars Pro gépházában is ugyanezt a hardveres összeállítást találhatjuk, éppen ezért meglepő, hogy a teljesítménytesztben elért pontszámokban azért van eltérés.

A telefon egy teljesen csupasz Android 7.0 Nougat alapú rendszerrel érkezett, megkímélnek minket egy csomó felesleges apptól, amit soha nem használnánk és csak a helyet foglalják. A Play Áruházból minden szükséges dolgot beszerezhetünk, amire pluszban szükségünk van.

 

Az Android 7.0-nak köszönhetően megkapjuk az osztott képernyős módot és a két részben legördülő értesítési függönyt is, ahol mi helyezhetjük el a csempéket, és szabhatjuk testre az egészet.

  

A beállításokban találunk pár hasznos kiegészítést, mint például a kijelző kalibrálásra használható MiraVisiont, vagy a háttérben futó alkalmazások engedélyezéséhez a DuraSpeed menüt. További hasznos extra az is, hogy egy applikációt lehet társítani a Home gomb kétszeri nyomásához, a telefon csörgésekor a vaku villogtatása, vagy a másodperc megjelenítése az állapotsávon. A szoftver egyébként nagyon jól működik, gyors és gördülékeny, az első indítás után rögtön három OTA frissítéssel várt a rendszer.

Kamerák, multimédia

A hátlapra egy 21 megapixeles Sony IMX230 szenzor került, amihez f/2.2 apertúrájú optika, egy PDAF-autofókusz, valamint dupla LED-es villanó is tartozik. Az előlapi kamera 16 megapixeles, amelybe egy Samsung S5K3P3 szenzor került. Mindezt megtámogatták még hangzatos nevű segédfénnyel (Soft Selfi Flash) és külön Night-selfi algoritmussal is, szóval szelfi-bajnokok hajrá. Mozgóképet rögzíthetünk akár 4K felbontásban is 30 képkocka/másodperc sebesség mellett.

Az AOSP alapú kamera szoftver kicsit ódivatú, eljárt felette az idő. Ennek ellenére elég jól konfigurálható, manuálisan állítható a fehéregyensúly, az élesség, a színezettség, a telítettség, a fényerő és a kontraszt. Az ISO érték szabályozható, van RAW (.DNG) támogatás, HDR mód, panoráma mód, de olyan fotót is készíthetünk, amin mind a két kamera képe látható. A szokásos tesztképek automata módban, alapbeállításokkal készültek.

A képek teljes méretben itt láthatóak.

Az elkészült képek jó minőségűek, a színeket jól visszaadja, a képek élessége nagyon jó, a részletek nem vesznek el. A dinamikatartomány közepes, a vonalélesség pedig átlag feletti.

Éjszaka már a zaj és a kromatikus aberráció is felüti fejét, az apertúra nem teszi lehetővé, hogy gyenge fényviszonyok között is érdemi fotókat lehessen készíteni.

Zenehallgatásra – mily meglepő – AOSP alapú verzió jut, bár a feladatát tökéletesen ellátja, érdemes lecserélni egy modernebb verzióra, ahogy a „kőkorszaki” kamera alkalmazást is. Fényképezésre javaslom az Open Camera, média lejátszásra pedig a VLC beszerzést, a Play Áruházból egyébként mindkettő ingyenesen letölthető. Az RDS információkat is megjelenítő FM-rádió sem maradt ki a felhozatalból. A multimédiás hangszóró nem szól rosszul, a fejhallgatóra a kategóriának megfelelő dinamikájú és részletességű hang jut.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

Az Elephone P8 egyszerre két SIM kártyát képes kezelni, teszi ezt dual standby technológiával, azaz két számmal is a hálózaton lehet lógni egyszerre, ha viszont az egyikről hívás folyik, a másik arra az időre lekapcsolódik a hálózatról. Mindkét foglalat 4G képes, teljes hazai frekvenciatámogatással (B20-as 800MHz-es LTE sávot ismeri), támogatja a VoLTE technológiát is. A beszélgetési hangminőséggel elégedett voltam, nem panaszkodtak a túloldalon sem.

A kétcsatornás Wi-Fi modem 802.11a/b/g/n szabványú, kiváló érzékenységű, természetesen hotspotként tud működni és a Wi-Fi Directet is használhatjuk vele. Bluetooth-ból 4.1 jár A2DP-vel és LE-profiltámogatással, USB-ből pedig 2.0 microUSB csatlakozással, MTP-vel, OTG funkcióval. Navigációban GPS, A-GPS, GLONASS műholdak is segítik a pozicionálást, a jelet másodpercek alatt megtalálja és atom stabilan tartja azt. A képen látható szenzorok találhatóak a készülékben.

 

A nem eltávolítható hátlap alá egy 3600 mAh kapacitású Lithium-Polymer akkumulátort építettek be. A MediaTek Pump Express Plus gyorstöltési technológia támogatott, a készülék 20-ról 100%-ra – a saját töltőjét használva – 80 perc alatt tölthető fel. Kétórányi YouTube videónézés alatt 26%-ot merült a telefon. A teszt során két napos üzemidőt hozott, átlagosan háromórányi bekapcsolt kijelző idővel.

 

Hogy mit kapunk a pénzünkért?

Kezdjük a hátrányokkal:

A kamera nagyon szép képeket produkál, de lehetne jobb is, ha az AOSP alapú kamera szoftvert kukáznák végre. A viszonylag vékony készülékház miatt a lencse némileg kiemelkedik a hátlap síkjából, ami nem túl szerencsés, sajnos sok más gyártó is követi ezt a trendet. A mellékelt szilikon tokot használva szerencsére áthidalható a probléma. Érdemesebb lett volna a modernebb USB Type-C csatlakozóval kihozni a telefont.

Előnyök:

A P8 minőségi anyagokból készült, jól összeszerelt telefon, amelyben a hardver kellően gyors a játék és alkalmazás futtatásához. Szoftveres részről teljesen rendben van, kamerás képességek, adatkommunikáció és üzemidő tekintetében is mindenképpen figyelemre méltó eredményt ért el.

Az Elephone P8 hagyományos fekete, Mocha gold és Wine red fantázianevű színben ide kattintva vásárolható meg. A telefon most EU raktárból elérhető, így nem lesz további járulékos (ÁFA) fizetnivalónk, az összköltség 212 USA dollár, ami 57 ezer Ft.

Frissítés: elfogyott az EU raktáras készlet, de ide kattintva és az EU Express szállítást választva, nem lesz további járulékos (ÁFA) fizetnivalónk, az összköltség 196 USA dollár, ami 52 ezer Ft.

Kastély Béla