Böngésszen tovább legfrissebb híreink között!
Ennek ellenére sokan joggal kérdezik: miért nem használják ezt az új akkutechnológiát tömegesen az olyan csúcskészülékekben, mint a Samsung Galaxy széria, a Google Pixel vagy az iPhone-ok? A válasz két kulcsfontosságú tényezőben rejlik: szabályozási korlátokban és az élettartam kérdésében.
A legnagyobb előnye a nagyobb energiasűrűség: ugyanakkora fizikai méret mellett több kapacitást lehet belepakolni, vagy fordítva, ugyanannyi kapacitáshoz vékonyabb készülékház is elég. Ez különösen fontos a hajlítható kijelzős mobiloknál, ahol a hely szűkösebb, mint egy hagyományos telefonban. Például a Honor Magic V sorozat vagy az Oppo Find N5 már alkalmaz ilyen technológiát, és ezek a hajlítható telefonok nagyobb akkumulátort kaptak, mint például a Galaxy S25 Ultra, holott sokkal vékonyabbak.
Két fő ok miatt:
Az USA-ban például minden olyan akkumulátort, amelynek egy akkucellája meghaladja a 20 Wh kapacitást, veszélyes árunak (dangerous good) minősítenek a szállítási előírások szerint. Ez jelentős logisztikai és jogi akadályokat okoz. A jelenlegi csúcsmobilok akkumulátorai már éppen a határ közelében járnak:
Ilyen közel a határértékhez már nincs sok mozgástér. Ezért van az is, hogy míg 10 000 mAh-s powerbankek elterjedtek, azok két vagy több cellából állnak, így megfelelnek az előírásoknak. Ugyanezt csinálta például a OnePlus 13 is: a 6 000 mAh kapacitást két cellára osztották, így elkerülték a „veszélyes áru” besorolást.
A szilícium-karbon akkumulátorok hátránya, hogy gyorsabban öregednek, mint a hagyományos lítium-ion típusok. Az első 2–3 évben jelentősen csökkenhet a kapacitásuk, ami a felhasználói élményt is rontja.
A probléma gyökere a szilícium anód tágulási hajlama. Töltés közben ezek az anódok akár 400%-kal is megnövekedhetnek, ahogy azt a dél-koreai Gachon Egyetem egyik tanulmánya is kimutatta. A szűkös okostelefonos térben ez óriási gond. A szilícium-karbon ötvözet valamelyest mérsékli ezt (kb. 3x-os tágulás, szemben a hagyományos akkuk stabil méretével), de a probléma nem szűnik meg teljesen.
Ez a mechanikai tágulás és a gyorsabb kapacitásvesztés egyértelműen megnehezíti a technológia tömeges bevezetését.
Bizonyos márkák számára a specifikációs versenyben fontos, hogy nagy számokkal (pl. nagyobb akkumulátor) hívják fel magukra a figyelmet. Ilyen például a Nothing Phone (3), amely valójában egy 5.500 mAh-s szilícium-karbon akkumulátort használ, de a legtöbb országban csak 5.150 mAh-ként van feltüntetve. Az indiai változatnál hivatalosan is megjelenik az 5.500 mAh, de ez csak marketing. A hardver ugyanaz, és valójában szoftveresen van korlátozva a töltés felső határa.
Ez a „rejtett tartalék” lehetővé teszi, hogy hosszabb legyen az akkumulátor élettartama, csökkenjen a tágulás mértéke, és megfeleljen a nemzetközi szállítási szabályozásoknak is.
A szilícium-karbon akkumulátorok valóban forradalmi technológiát képviselnek, de két komoly akadály miatt nem terjedtek el tömegesen:
A jelenlegi megoldások – mint a szoftveres kapacitáskorlátozás és a kettős cellafelépítés – átmeneti kompromisszumok, de egyben fontos lépések is a jövő felé. Ha ezekre a problémákra megoldást találnak, a szilícium-karbon lehet a jövő akkutechnológiája a prémium és hajlítható telefonokban egyaránt.
Honlapunk oldalain található információk és számítások a piacon elérhető adatokon alapszanak.
Sajnos mi sem vagyunk tévedhetetlenek, és az adatközlők sem. Az esetleges pontatlanságokért valamint az adatok felhasználásból eredő károkért felelősséget nem tudunk vállalni.
A Telefonguru oldalainak másodközlése csak a tulajdonos engedélyével lehetséges!
