A Motorola Defy a mai napig egyedi, van ugyanis olyan tudása, amely egyik másik androidos okostelefonnak sem: bírja a strapát. De komolyan.
Nem is olyan rég járt nálam egy strapamobil a Sonimtól. Otromba nagy volt, nehéz és körbegumizták, bár igaz, hogy az mindent kibírt. Ennyire sokat azért nem várhatunk a Defytól, de mindenképp üdvözítõ a léte, fõleg annak tudatában, hogy akárhonnan is nézzük, a Defy bizony szép telefon. Az IP67 szabvány, amit teljesít a készülék abban nyilvánul meg, hogy például legalább fél órát kibír egy méter mélyben – ahogy olvasgattam a fórumokat, nemrég egy egész éjszakát élt túl egy Defy egy jakuzzi alján –, de a porállósága is figyelemre méltó (a képernyõ méretét tekintve a Motorola nem óhajtotta ütésállónak is nevezni a Defy-t, jogosan).
Azonban az a megdöbbentõ, hogy az ember ennek tudatában kézbe veszi a Motorola Defy-t és nem érezni rajta, hogy milyen fontos védettséget is élvez, mivel alig 118 gramm, hiszen nem fém, ennek ellenére minõségi érzetet nyújt. További jó hír, hogy rendkívül kézre áll, a méreteit nagyon eltalálták (107 x 59 x 13.4 mm). A
A hátlap – és az egész készülék – fekete, középen a gyártói logó és a Blur felirat, felette az öt megapixeles kamera és a hozzá tartozó LED vaku látható, tõle jobbra pedig a másodlagos mikrofon, az alul lévõ csík pedig a hátlap rögzítéséhez szükséges (a vízállóság miatt a körömmel lepöckölõs megoldás szóba sem jöhetett). A hátlap alatti nagy rés a hangszórót rejti a mélyén. A körben látható hét torx csavar is mutatja, hogy komoly szerkezettel állunk szemben...
A Motorola Defy teszt kattintás után folytatódik.
.png)
