Honor Magic 8 Pro teszt

A készülék komoly kamerahardvert párosít egy ambiciózus, készüléken futó mesterséges intelligenciával működő asszisztenssel, egy dedikált AI gombbal, valamint a Honor MagicOS rendszerének alapos optimalizálásával. Papíron nézve igazi erőgép, és 2026 elején könnyen az egyik legjobb „kamera-központú” csúcsmobilként lehet rá tekinteni.

Természetesen minden megvan benne, amit egy ilyen árkategóriás készüléktől elvár az ember: a legfrissebb Snapdragon 8 Elite Gen 5 lapkakészlet, egy lenyűgözően szép kijelző, valamint egy akkumulátor, amely elméletben akár napokig is bírhatja egyetlen töltéssel. Az egyetlen bosszantó hiányosság így 2026-ban a Qi2 mágnesek elmaradása. Őszintén szólva ideje lenne, hogy a Honor is beépítse a MagSafe-szerű, mágneses rögzítést a készülékeibe.

Mindezek ellenére a Honor Magic8 Pro továbbra is egy kifejezetten erős, sokoldalú csúcskészülék, amely zsebben hordva is valódi technológiai erődemonstráció. A kompromisszumok ellenére nehéz nem elismerni: ez még mindig egy igazi bestia a zászlóshajók mezőnyében.

Külső

A dizájn első pillantásra egyértelművé teszi, hogy itt nem egy szokványos „üveg-téglával” van dolgunk. A Honor tudatosan szakított a megszokott formavilággal, és az úgynevezett „Squircle Universe” dizájn irányába mozdult el. A kameramodul egy lekerekített sarkú négyzet formát kapott, amelyet párizsi ihletésű, finoman mintázott felület szegélyez. A gyémántmintás textúra szépen megtöri a fényt, és ékszerszerű megjelenést kölcsönöz a készüléknek. Mindez azonban nem megy a tartósság rovására – a Magic8 Pro nemcsak szép, hanem kifejezetten masszív benyomást kelt, és gond nélkül állja a mindennapi megpróbáltatásokat, akár egy esős kirándulásról, akár egy hosszú városi napról van szó.

Az anyaghasználatnál maradva érdemes megemlíteni, hogy a Magic8 Pro hátlapja valójában nem üvegből készült, hanem egy szál-erősítésű műanyagból. Ettől függetlenül egyáltalán nem hat olcsónak, a tapintása pedig nagyjából megegyezik egy hasonló felületkezelésű üveg hátlapéval: ugyanúgy csúszós, és az ujjlenyomatokat is hasonló mértékben taszítja.

Nagy valószínűséggel ütésállóbb is, mint az üveg, vagyis kevésbé hajlamos a törésre. Ugyanakkor a karcokra érzékenyebb lehet – például ha valaki egy késsel esne neki, csak hogy megbizonyosodjon róla, miből készült. Van azonban valami nehezen megfogható „érzeti” probléma is egy műanyag hátlappal egy csúcskategóriás telefon esetében, különösen akkor, ha az ember egy kicsit hajlamos a technológiai sznobériára.

A készülék négy különböző színváltozatban érhető el: Velvet Black, Snowy White, Rising Sun Gold Sand és Sky Blue, ám hazánkban csak a fekete és a fehérarany verzió vásárolható meg. A fehérarany verzió letisztult, visszafogott megjelenést kínál, miközben a teljes szériára jellemző matt, fagyott hatású üvegborítás gondoskodik arról, hogy az ujjlenyomatok ne váljanak állandó bosszúsággá. Ez a felület nemcsak praktikus, hanem kézben tartva is kifejezetten prémium érzetet ad.

Az ergonómia terén is történt némi finomhangolás. Az összes fizikai kezelőszerv a készülék jobb oldalára került, ami egységes és könnyen megszokható elrendezést eredményez. Itt kapott helyet egy újdonság is: az alsó részen található, úgynevezett „AI gomb”. A név talán kissé túlzó, hiszen a gyakorlatban inkább egy klasszikus kameravezérlő gombként funkcionál, ám ez nem feltétlenül hátrány, illetve szerencsére a funkciója bizonyos kereteken belül szabadon változtatható.

A mindennapi használat során a készülék fizikai méretei ellenére meglepően barátságos. A 6,71 hüvelykes kijelző nagy, mégis a négyoldali ívelt kialakítás miatt a telefon karcsúbbnak érződik, mint például egy Galaxy S25 Ultra. Egy kézzel is könnyebben kezelhető, mint sok más „Ultra” kategóriás modell. A 219 grammos tömeg érezhetően prémium, de nem válik fárasztóvá. A matt üveg hátlap jól rejti az ujjlenyomatokat, viszont kissé csúszós, így egy tok használata nemcsak a fogást javítja, hanem a nagy kameramodult is kiegyensúlyozza az asztalon.

A Honor nem kapacitív, érintésérzékeny megoldást választott, hanem egy valódi, fizikai gombot. Megnyomáskor határozott visszajelzést ad, ami fotózásnál kifejezetten kellemes és pontosabb használatot tesz lehetővé. A gomb ráadásul teljes mértékben testre szabható: alapértelmezetten hosszú nyomásra az AI asszisztens aktiválódik, dupla érintésre pedig a kamera indul el. Beállítható úgy is, hogy azonnal exponáljon, amint megnyomjuk, ami ideális a gyorsan múló pillanatok megörökítéséhez. Bár az „AI” elnevezés kissé marketing ízű, maga a megoldás kifejezetten hasznos és jól illeszkedik a Magic8 Pro összképébe.

Kijelző, brutális fényerővel és láthatósággal

A Magic8 Pro egy 6,71 hüvelykes kijelzőt kapott, ami első ránézésre akár visszalépésnek is tűnhet a Magic7 Pro 6,8 hüvelykes paneljéhez képest. A gyakorlatban azonban ez a különbség szinte észrevehetetlen, és bőven ellensúlyozzák azok az apró, de fontos fejlesztések, amelyek főleg a fényerőt és az összképet érintik. Összességében továbbra is egy abszolút felsőkategóriás megjelenítőről beszélhetünk. A négy irányban ívelt kialakítás optikailag is karcsúsítja a készüléket, a gesztusvezérlés pedig természetesebbnek hat, különösen egykezes használat során.

A kijelző finoman ívelt minden élénél, ami remek egyensúlyt teremt a hajlított panelek prémium érzetének és a sík kijelzők által nyújtott jobb ergonómiának az előnyei között. Gyárilag egy műanyag kijelzővédő fólia is fel van helyezve, ami oldalirányú gesztusoknál kissé karcos, „súrlódós” érzetet kelthet az ujjak alatt.

Elvileg erre nem is lenne feltétlenül szükség, hiszen a NanoCrystal Shield kijelzőüveg önmagában is megfelelő védelmet ígér. Ugyanakkor a gyakorlatban a plusz védelem még mindig plusz védelem – sokak számára ez inkább megnyugtató extra, mintsem felesleges kiegészítő.

A felbontás 1280×2800 pixel, ami papíron egy hajszálnyival elmarad a klasszikus 1440p-től, de a 453 ppi-s képpontsűrűségnek köszönhetően a kép tűéles, normál használat mellett gyakorlatilag lehetetlen különbséget tenni. Az LTPO OLED panel adaptív képfrissítést kínál egészen 120 Hz-ig, alacsony fényerőn akár 4320 Hz-es PWM-szabályzással, magasabb fényerőszinteken pedig DC dimminggel, ami érezhetően kíméli a szemet.

A szemvédelem különösen hangsúlyos szerepet kapott, erre szolgál az önálló menüpontként megjelenő Honor Szemvédő Kijelző. Itt nemcsak a kékfény-szűrés és a környezeti fényhez igazodó színhőmérséklet érhető el, hanem egy képernyős teszt segítségével a fényerő, a kontraszt és a színmegjelenítés is személyre szabható. Emellett találunk egy „defocus” funkciót is, amely azt a hatást kelti, mintha távolabbi tárgyakat néznénk, ezzel csökkentve a szem terhelését. Ehhez lazán kapcsolódik a mozgásbetegség enyhítésére szolgáló funkció is, amely szintén része a csomagnak.

A fényerőmérések kifejezetten lenyűgöző eredményeket hoztak. Kézi beállítás mellett 856 nit körüli maximumot mértünk, ami már önmagában is az élmezőnybe tartozik. Az automatikus fényerő azonban igazán látványos: egy 10%-os fehér felületen 5000 nit feletti értékeket produkált a panel, míg 75%-os fehér lefedettségnél is kiváló, 1837 nites csúcsot ért el. A minimális fényerő nagyjából 1 nit körül alakult, ami sötétben használva is ideális, és szintén a legjobbak közé sorolja a Magic8 Pro kijelzőjét. Külön pozitívum, hogy az automatikus fényerőszabályzás nem esik túlzásba: nem vakít, nem ugrál idegesítően, hanem intelligensen alkalmazkodik a környezethez.

A Magic8 Pro kijelzője igazán hosszú távon mutatja meg az erősségeit. A 4320 Hz-es nagyfrekvenciás PWM-szabályzás jelentősen csökkenti a villódzást alacsony fényerőn, ami különösen sötétben, esti használatkor vagy hosszabb olvasás során érezhető. Az úgynevezett AI Defocus technológia pedig egyedülálló megközelítést alkalmaz: a rendszer finoman elmos bizonyos periférikus területeket, utánozva azt, ahogyan a szemünk a való világban fókuszál. Ez elsőre furcsán hangzik, de hosszabb játék vagy olvasás után valóban kevésbé fárad el a szem, frissebb érzetet hagy maga után.

A beállítások között több üzemmód is elérhető. A Standard mód globálisan 60 Hz-re korlátozza a képfrissítést, ami elsősorban az üzemidő maximalizálását szolgálja. A Dynamic mód esetén a rendszer szabadon „teszi a dolgát”, vagyis kihasználja a teljes, 120 Hz-ig terjedő adaptív tartományt. A harmadik opció, a High mód lényegében a Dynamic továbbfejlesztett változata: itt is megmarad a teljesen adaptív működés és a 120 Hz-es csúcsérték, viszont alkalmazásonként külön beállítható, hogy az adott app legfeljebb 60 Hz-en fusson. Ez jó kompromisszumot kínál a gördülékenység és az energiatakarékosság között.

A Magic8 Pro tehát 1 és 120 Hz közötti képfrissítési tartományt támogat, ráadásul nagyon finoman hangolt, adaptív működéssel, amely a megjelenített tartalomhoz és a felhasználói interakciókhoz igazodik. Amikor a készülék tétlen, és csak egy statikus kép látható a kijelzőn, a frissítés akár 1 Hz-re is visszaesik. Amint hozzáérsz a panelhez, azonnal felugrik 120 Hz-re, míg például videólejátszás közben a rendszer egy köztes értéket választ az optimális egyensúly érdekében.

Hardver és a belső ínyencségek

Teljesítmény terén a Magic8 Pro a Qualcomm jelenlegi csúcsprocesszorát, a Snapdragon 8 Elite Gen 5 lapkát kapta. Ez a 3 nanométeres gyártástechnológiával készült rendszerchip a gyártó ígérete szerint körülbelül 20 százalékos CPU-, 23 százalékos GPU- és 37 százalékos NPU-gyorsulást hoz az előző generációhoz képest, miközben az energiahatékonyság is javult. A globálisan forgalmazott változat 12 GB LPDDR5X memóriát és 512 GB UFS 4.1 tárhelyet kínál, míg Kínában több konfiguráció is elérhető.

A végleges szoftverrel futó Magic8 Pro teljesítménye CPU-fronton a Geekbench mérések alapján teljesen egy szinten van a Snapdragon 8 Elite Gen 5-öt használó legjobb készülékekkel. Az AnTuTu összpontszám valamivel alacsonyabb, ami valószínűleg a Honor eltérő GPU-hangolásának tudható be. A 3DMark csúcseredményei is hajszálnyival elmaradnak a legjobbakétól, viszont tartós terhelés alatt, többszöri Wild Life Extreme futtatás után a Magic8 Pro kifejezetten jól tartja a teljesítményét, így összességében az egyik kiegyensúlyozottabb csúcsmobilnak bizonyul ezen a platformon.

A Snapdragon 8 Elite Gen 5 lapka jelenleg az egyik legerősebb mobilprocesszor, 4,6 GHz-es órajellel, és a nyers számok valóban brutálisak, ennek ellenére a Honor Magic8 Pro nem azzal akar lenyűgözni, hogy folyamatosan fitogtatja az erejét. A mindennapi élmény sokkal inkább a visszafogott, intelligens működésről szól. Az alkalmazások azonnal indulnak, a multitasking gördülékeny, a rendszer minden helyzetben gyors és pontos reakciókat ad, mégsem érzi az ember azt, hogy a telefon folyamatosan a határait feszegeti.

Ebben nagy szerepe van a Honor mesterséges intelligenciával támogatott teljesítmény menedzsmentjének. A Dujiangyan AI Power Management figyeli a felhasználói szokásokat, előre felkészül bizonyos műveletekre, és ott spórol energiát, ahol lehet. Ha például minden nap ugyanabban az időpontban nyitsz meg egy alkalmazást, a rendszer már előre optimalizálja annak indulását, kevesebb fogyasztás mellett. Az eredmény egy kiegyensúlyozott, stabil teljesítmény, amely nem hirtelen csúcsokra, majd visszaesésekre épül, hanem végig egyenletes marad.

A Magic8 Lite-hoz viszonyítva a különbség inkább tartalékban és hosszú távú stabilitásban mutatkozik meg. A Lite is bőven elég a mindennapokra, a Pro viszont azt az érzést adja, hogy bármikor tovább lehet nyomni, hosszabb ideig, kompromisszumok nélkül. Ez a fajta nyugalom a memóriakezelésben is visszaköszön: az alkalmazások megbízhatóan maradnak a háttérben, az előzmények azonnal visszatérnek, nincs agresszív bezárás vagy újratöltés. Nem látványos funkció, de a mindennapi használat során pontosan az ilyen apró finomságok teszik igazán kiforrottá az élményt.

Szoftver és az AI

A Magic8 Pro az Android 16-ra épül, amelyre a Honor saját, erősen testreszabott felülete, a MagicOS 10 került. A gyártó idén hivatalosan is vállalta, hogy csúcskategóriás, hajlítható és hagyományos okostelefonjai – köztük a Magic8 Pro – hét teljes éven át kapnak főverziós Android frissítéseket és folyamatos biztonsági javításokat, ami jelenleg az androidos mezőny élvonalába helyezi a készüléket hosszú távú támogatás szempontjából.

Ez az első alkalom, hogy MagicOS 10-zel szerelt Honor telefont használhattunk, és bár az alapélmény nem radikálisan eltérő a korábbi verzióktól, érezhetően több finomítás történt. A felület látványvilágában megjelentek az iOS-t idéző, „folyékony üveg” hatású kontúrok és elmosások, miközben a rendszer még erősebben támaszkodik mesterséges intelligenciára épülő funkciókra.

A MagicOS egyik jellegzetes eleme továbbra is a kapszula alakú Magic Capsule értesítéskezelés, amely már azelőtt jelen volt a Honor készülékeken, hogy az Android világszerte átvette volna ezt a megoldást. A kezdőképernyőn a nagy mappák kezelése is kiemelkedően rugalmas: többféle méret közül választhatunk, egészen a 2×3-as elrendezésig, amely akár 3×5 alkalmazásikont is képes befogadni. A korábban elérhető, kártyaszerű widget rendszer kikerült a MagicOS 10-ből.

Megmaradt viszont a Magic Portal, amely a Honor rendszerszintű, intelligens másolás–beillesztés megoldása. Egy kép vagy szöveg hosszú megérintésére a kijelző oldalán megjelenik egy sáv, előre kiválasztott alkalmazásokkal és műveletekkel, amelyekkel kereshetünk, e-mailt küldhetünk vagy jegyzetet készíthetünk az adott tartalomról. A megjelenő opciók egy részét a mesterséges intelligencia tölti fel, a kontextus alapján.

A Magic Portal csak egy szelete a Honor AI menüben található funkcióknak. Itt érhető el például az AI Subtitles, amely valós időben feliratozza a videókat és beszédet, az AI Translate, amely személyes beszélgetések élő fordítására képes, valamint a hívások közbeni fordítás funkciója is. Az AI Memories egyfajta digitális emlékkönyvként működik, ahová képernyőmentéseket és szövegeket gyűjthetünk, míg a Magic Text segítségével képekről is kinyerhető a szöveg. Újdonság, hogy már aktív az AI Deepfake Detection is, amely videóhívások során próbálja kiszűrni a mesterségesen generált tartalmakat. Ez a funkció ma már nem sci-fi, hanem létszükséglet. A MagicOS 10 mesterséges intelligenciája már nemcsak a gyanúsan „fénylő” arcokat figyeli a videóhívásokban, hanem beveti az AI Voice Clone Detection-t is. Ha WhatsAppon vagy Telegramon kapsz egy hívást, a Snapdragon 8 Elite Gen 5 processzora elemzi a hang metaadatait. Ha szintetikus, generált hangjeleket észlel, hatalmas figyelmeztetés jelenik meg a kijelzőn. Mindezt offline, egyetlen bájt adat felhőbe küldése nélkül.

Fotós oldalon egy kiterjedt AI-alapú szerkesztőkészlet áll rendelkezésre, objektum eltávolítással, felskálázással, újrakomponálással és egyéb praktikus eszközökkel. Ezek közül sok funkció közvetlenül elérhető az új AI gombbal is, amely háromféle interakciót is felismer, így több különböző művelethez rendelhető. Természetesen hagyományos, nem AI-hoz kötődő gyorsparancsok is beállíthatók.

Külön említést érdemel a Honor LinkBoost technológiája is. Gyenge lefedettségű területeken, vonaton vagy városi „holt zónákban” a Magic8 Pro látványosan jobban tartja a kapcsolatot. Olyan helyeken, ahol más csúcstelefonok alig vergődnek, ez a modell stabil 5G-sebességet hoz, ami a mindennapokban hatalmas előny.

Amikor az Apple bemutatta a Camera Control gombot, mindenki azt hitte, az iparág másolni fogja. A Honor azonban más utat választott. Az új, fizikai AI Gomb egy valódi svájci bicska:

• Dupla kattintás: Azonnal indítja a kamerát, és kétállású exponáló gombként funkcionál.
• Hosszú nyomás: Megidézi YOYO Video Callt. Ez a Honor „Gemini Live” pillanata: ráirányíthatod a kamerát egy látványosságra, egy étlapra vagy egy kütyüre, YOYO pedig valós időben elmeséli neked, mit lát.
• Csúsztatható zoom: A gomb felülete érzékeli az ujjad húzását, így állíthatod a gyújtótávolságot. A haptikus visszacsatolás pedig olyan érzést kelt, mintha egy valódi objektív gyűrűjét tekernéd.

A Magic8 Pro egy ritka kategóriába tartozó készülék: azon kevés androidos okostelefonok egyike, amely valódi, 3D-s arcfelismerést kínál. A funkció a használat során megbízhatóan és problémamentesen működött. Az operációs rendszerek másik oldalán megszokott arcfeloldással szemben itt lehetőség van egy kapcsoló aktiválására, amelynek köszönhetően a telefon azonosítás után azonnal a főképernyőre lép, külön elhúzás vagy további művelet nélkül.

Kamera

A Honor Magic8 Pro hátlapja úgy néz ki, mint egy profi fényképezőgép – és a helyzet az, hogy nagyjából az is. Idén a mérnökök egy kis „trükkhöz” folyamodtak: elengedték a tavalyi modell változtatható rekesznyílását, és helyette egy fix, hatalmas fényerejű, f/1.6-os lencsét választottak. A 23 mm-es gyújtótávolság egy hangyányit szélesebb lett, így több fér a fotóra a tájból.

A rendszer három pilléren nyugszik, de nem nehéz kitalálni, melyik viszi el a show-t:

• 50 MP-es főkamera: Egy masszív, 1/1.3 hüvelykes szenzor, ami igazi igáslóként teszi a dolgát. Különösen a bőrtónusok visszaadásában elképesztően jó.
• 50 MP-es ultraszéles: 122 fokos látószög, ami nemcsak a stadionok monumentális méreteit kapja el, de akár 2,5 cm-ről is képes makró fotózni.
• 200 MP-es telefotó: Ez az igazi nehézsúlyú versenyző. 1/1.4 hüvelykes szenzorral és 3.7-szeres optikai zoommal (85 mm) rendelkezik.

A Honor Magic8 Pro kamerás fronton nem hoz gyökeres változásokat, inkább a Magic7 Pro hármas kamerarendszerét csiszolja tovább, amely maga is az előző generáció örökségére épült. Ez önmagában nem probléma, hiszen eleve egy erős alapra támaszkodik, ugyanakkor néhány fontosabb finomítás azért történt.

A legszembetűnőbb változás a telefotó egységet érinti: az új modell már 3,7×-es optikai zoomot kínál, 85 mm-es ekvivalens gyújtótávolsággal. Az előd papíron 3×-os, 72 mm-es zoomot ígért, ám a gyakorlatban egy rövidebb, 60 mm-es lencsére épített, digitális rásegítéssel. A Magic8 Pro esetében ez letisztultabb, valóban 85 mm-es megoldásnak tűnik.

Itt szinte teljesen sötét volt

A telefotó kamera ráadásul új szenzort kapott: a Samsung ISOCELL HP9-et, amely 200 megapixeles felbontásával és 1/1,4 hüvelykes méretével kifejezetten erős darab. Az f/2,6-os rekeszhez optikai stabilizálás is társul, a gyártó szerint 5,5 fényértéknyi hatékonysággal.

A fő kamera továbbra is egy nagy, 1/1,3”-os szenzorra épül, amely feltehetően már a harmadik generáció óta változatlan. A változtatható rekesz viszont eltűnt: a korábbi f/1,4–f/2,0 megoldást fix f/1,6 váltotta, ami a gyakorlatban aligha fog feltűnni bárkinek. A látószög is csak minimálisan módosult 24 mm-ről 23 mm-re, a stabilizálás itt is 5,5 fényértékes.

Az ultraszéles kamera szenzormérete szintén változatlan, továbbra is extrán nagy látószöget kínál, ami kifejezetten előnyös tájképeknél és városi fotóknál. A szelfikamera papíron maradt a régi, de egy fontos visszalépés történt: az automatikus fókusz eltűnt, és fix fókuszos megoldást kapunk, ami meglepő döntés egy csúcskategóriás készüléknél.

A pontos szenzortípusokat a Honor továbbra sem kommunikálja egyértelműen, így a legtöbb adat korábbi modellekből és kutatásokból származó feltételezés. Ettől függetlenül a hardverösszeállítás logikus és versenyképes.

AI gomb és kameravezérlés

Újdonság a dedikált AI gomb, amely fotózás közben is hasznos. Nyomásérzékeny és kapacitív szenzort is kapott: enyhe nyomással fókuszál, teljes lenyomással exponál, oldalirányú húzással zoomolni lehet, hosszú nyomásra pedig sorozatfelvétel vagy videóindítás állítható be. A fél-lenyomásos fókusz viszont csak a kép közepére működik, így valódi manuális kontrollt nem ad.

Nappali fotók – fő kamera

Nappali fényben a Magic8 Pro fő kamerája kiválóan teljesít. A részletesség magas, zaj gyakorlatilag nincs, az expozíció kissé világos, de nem zavaró. A dinamikatartomány széles, az árnyékok és csúcsfények jól kidolgozottak, a fehéregyensúly stabil, a színek élénkek.

Emberekről készült fotóknál természetes bőrtónusokat kapunk, a háttérelmosás enyhén már alap módban is jelen van, portré módban pedig kellemes, jól szeparált bokeh érhető el. A teljes felbontású, 50 MP-es képek viszont csalódást okoznak: lágyak, foltos hatásúak, nem igazán érdemes használni őket.

Ezzel szemben a 12,5 MP-es, 2×-es nagyítású képek meglepően élesek, részletgazdagok, és a digitális zoom egyik jobb példáját adják. Embereknél itt már néha túl agresszív mesterséges élesítés figyelhető meg, főleg hajszálaknál, de összességében még jól használható.

Telefotó kamera – nappal

A 3,7×-es telefotó kamera nagyon jó részletességet, korrekt dinamikát és megbízható fehéregyensúlyt produkál. A színek kissé visszafogottabbak, mint a fő kameránál, ami inkább előny. Portréknál viszont némi bizonytalanság látszik: az arcok nem mindig borotvaélesek, miközben a háttér részletei igen, ami enyhe háttérfókusz-problémára utalhat.

A 200 MP-es mód technikailag több részletet hoz, de hajlamos a túlexponálásra, így inkább érdekesség, mint valódi előrelépés. A 7,4×-es zoom meglepően jó minőséget ad, a 10×-es nagyítás viszont már lágyabb, bár megfelelő témával még használható.

Makró és ultraszéles kamera

Közelképeknél a telefotó a legjobb választás, de a részletesség nem éri el a kategória legjobbjait. Nem rossz, csak nem kiemelkedő.

Az ultraszéles kamera viszont az egyik legerősebb pont: kiváló részletesség, nagyon jó dinamikatartomány és pontos színek jellemzik, még az extrém látószög ellenére is. A teljes felbontású, 50 MP-es mód itt sem ad valódi előnyt, inkább felskálázott hatást kelt.

Szelfik és éjszakai fotók

A szelfik összességében rendben vannak, de furcsa, foltszerű életlenségek jelenhetnek meg az arcon, a részletek pedig kissé mesterségesek. Az autofókusz hiánya itt különösen fájó.

Éjszaka a fő kamera kiválóan teljesít már alap módban is, jó expozícióval, szép színekkel és magas részletességgel. Az AI-rásegítés további élességet hoz, de időnként mesterséges mintázatokat generál. Zoomnál az AI szerepe még hangsúlyosabb: sokszor látványosan javít a képen, cserébe néha a valóságtól kissé elrugaszkodott részleteket rajzol. 

A Honor nem véletlenül nevezi ezt „Ultra Night” kamerának. Olyan koromsötét helyszíneken, ahol az emberi szem alig vette ki a fák körvonalait, a Magic8 Pro éles, jól exponált képet rittyentett. A titkos összetevő a „Nox Engine” nevű mesterséges intelligencia. Ez nem szimplán csak kivilágosítja a képet, hanem rekonstruálja a részleteket. A legmegdöbbentőbb mégis a zoomolás sötétben: a 10-szeres hibrid zoom kevés fénynél is tisztább és zajmentesebb felvételeket készít, mint a legújabb iPhone vagy Samsung zászlóshajók.

A kamera nem tökéletes – az MI néha túl lelkes, és a halogén utcai lámpákat furcsa zöldre színezi –, de az esetek 99%-ában ez a legprofibb kamera, amit valaha zsebre tettem. Legyen szó egy koncertről, ahol a hátsó sorból is látni akarod az énekest, vagy a gyerekről egy sötét folyosón, a Magic8 Pro egyszerűen hozza a szintet.

Videós képességek

A Honor Magic8 Pro videós téren kifejezetten ütős specifikációkat vonultat fel, ugyanakkor a funkciók elérhetősége és logikája néhol meglepően következetlen. A fő- és a telefotó kamera egyaránt képes akár 4K felbontású, 120 képkocka/másodperces felvételre, míg az ultraszéles látószögű egység és az előlapi kamera 4K60-nál húzza meg a határt.

A keresőmenüben megjelenik egy 24 fps-es opció is, ám ez minden felbontásnál és minden kameránál inaktív marad, okát pedig a rendszer nem magyarázza meg. Különösen furcsa, hogy a Pro videó mód épp a 4K120-as lehetőséget veszi el, miközben joggal várnánk itt extra képkockasebességeket vagy nagyobb kontrollt – ehelyett kevesebb opciót kapunk, nem többet.

Alapértelmezés szerint a telefon h.265 (HEVC) kódekkel rögzít, de a beállítások között visszaválthatunk h.264-re is. HDR módban HDR Vivid formátumban készülnek a felvételek, ez viszont minden kamerán legfeljebb 4K60-ig érhető el, a 4K120 HDR-rel nem kombinálható.

A Pro mód egyik valódi extrája a Log felvétel, de ez is erősen korlátozott: kizárólag a fő kamerával működik, 1× és 2× nagyításnál, és csak ebben az üzemmódban válik elérhetővé a 4K24 rögzítés. A színszűrők – amelyeket a Honor LUT-oknak nevez – csábítóan hangzanak, ám használatukkal a felbontás 1080p30-ra korlátozódik. Ráadásul a Log felvételhez nem jár valós idejű LUT-előnézet, ami manapság már több riválisnál alapfunkciónak számít.

• Stabilizálás terén korrekt a kínálat: a standard elektronikus stabilizálás minden felbontás- és képkockasebesség-kombinációban elérhető, még 4K120 mellett is, és akár ki is kapcsolható. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a telefotó kamerán az optikai stabilizálás továbbra is működik, míg a fő kamerán nem.
• Az „Ultra stabilizálás” mód még simább mozgást ígér, de komoly kompromisszummal jár: a felbontás 2,8K-ra csökken, viszont 30 és 60 fps is választható, és mindhárom hátlapi kamerával használható.

Összességében a Magic8 Pro videós képességei technikailag erősek, de a szoftveres korlátozások és a kissé logikátlan módválasztás miatt nem mindig azt kapjuk, amit egy csúcskategóriás készüléktől ösztönösen várnánk.

Üzemidő

A Honor régiónként eltérő akkumulátor kapacitással dobja piacra a készüléket, ami finoman szólva is furcsa döntés. Kínában a felhasználók megkapják a teljes értékű, 7.200 mAh-s akkumulátort. A globális változat „csak” 7100 mAh-s, de őszintén szólva ezt a 100 mAh különbséget a gyakorlatban aligha venné észre bárki. 

Európában azonban jóval kellemetlenebb a helyzet: az EU-ban és az Egyesült Királyságban mindössze egy 6.270 mAh-s akkumulátor kerül a telefonba. Ez nagyjából 13%-os csökkenést jelent pusztán a földrajzi elhelyezkedés miatt. Hasonló megoldással találkozhattunk a vivo X300 Pro esetében is, amely Európában körülbelül 16%-kal kisebb akkumulátort kapott. A Honor védelmében szóljon, hogy még ezzel a „karcsúsított” akkumulátorral is jobb üzemidőt kínál, mint riválisa, de az ember szájában azért marad egy kis keserű utóíz.

Papíron a Magic8 Pro akkumulátora nem tűnik forradalminak. A valós használat azonban egészen mást mutat. Ez egy olyan telefon, amely kiszámíthatóan, stabilan teljesít, és ez a fajta megbízhatóság sokkal többet ér, mint bármilyen csúcsérték. Átlagos napi használat mellett – üzenetküldés, e-mailezés, böngészés, fotózás, navigáció, streaming és háttérben való szinkronizálás – a Magic8 Pro gond nélkül hoz két teljes napot egyetlen feltöltéssel. Könnyebb felhasználás mellett ez akár tovább is nyújtható, de még különösen intenzív igénybevételnél is magabiztosan végigcsinál egy hosszú napot úgy, hogy marad tartalék a végére.

Ami igazán feltűnő, az a fogyasztás egyenletessége. Nincsenek hirtelen százalék zuhanások, megmagyarázhatatlan háttérmerülések. A telefon egyszerűen teszi a dolgát, és ez a fajta „láthatatlan” stabilitás ritka kincs.

A Honor mesterséges intelligenciával támogatott energiagazdálkodása szinte észrevétlenül működik – és pontosan ez benne a jó. A rendszer nem kényszerít kompromisszumokra teljesítmény és üzemidő között, hanem idővel megtanulja a felhasználói szokásokat, és ehhez igazítja a működését. A gyakran használt alkalmazások készen állnak, a kevésbé fontos háttérfolyamatok pedig diszkréten háttérbe szorulnak. A telefon így gyors marad, anélkül hogy pazarló lenne.

Egy átlagos nap végén – reggel 7-től este 11-ig – gyakran még 50–60 százalék marad benne. Ha pedig elfelejted éjszaka töltőre tenni, a reggeli készülődés alatti gyorstöltés könnyedén visszaad 40–50 százalékot, ami bőven elég egy teljes napra.

A Magic8 Pro globális változata hivatalosan 100 wattos vezetékes töltést támogat, függetlenül attól, hogy a gyártó saját, Honor SuperCharge adapterét vagy egy szabványos USB Power Delivery töltőt használunk. A kínai modell ennél is tovább megy, ott a gyári töltővel akár 120 watt is elérhető. 

A Magic8 Pro természetesen vezeték nélküli töltést is kínál, a Honor saját vezeték nélküli töltőjével elméletben akár 80 wattos teljesítménnyel. Harmadik féltől származó töltőkkel a vezeték nélküli töltés inkább csak lassú, éjszakai rásegítésre alkalmas. A fordított vezeték nélküli töltés viszont támogatott, így más eszközöket is képes energiával ellátni.

A korábbi modellhez hasonlóan a Magic8 Pro több, az akkumulátor élettartamát kímélő funkciót is kínál. Az intelligens akkukapacitás opció bekapcsolva kissé a valódi maximum alatt állítja meg a töltést, míg a biztonságos töltés funkció teljes feltöltés után megszakítja az áramellátást, és csak akkor indítja újra, ha a töltöttség 95% alá csökken. Emellett manuálisan is beállítható, hogy a telefon csak 70, 80 vagy 90%-ig töltődjön, ami kifejezetten hasznos lehet akkor, ha valaki hosszabb ideig folyamatosan töltőn hagyja a készüléket.

A 66 wattos gyorstöltéshez - sajnos 100 wattos nincs - egy itthon található Toocki 67W-os töltőfejet és egy 100W-os Essager kábelt használtam, így értem el az alábbi adatokat:

• 12.55-kor 73%
• 13.00-kor 83%
• 13.06-kor 94%

Egy Baseus 45W-os gyorstöltővel és egy Toocki kábellel értem el 45%-os Szuper töltéssel az alábbi értékeket: 

• 12.38-kor 36%
• 12.48-kor 58%
• 12.53-kor 71%

Konklúzió

A Honor Magic8 Pro ott folytatja, ahol az elődei abbahagyták: a sorozat erősségeire épít, de nem próbál meg igazán nagyot robbantani. A kamerás élmény összességében meggyőző, feltéve hogy elsősorban állóképekre koncentrálunk, a mesterséges intelligenciával megtámogatott gyenge fényes fotózás pedig olykor még az etikai határokat is próbára teszi. Videós téren viszont már nem ennyire előremutató a készülék, az előlapi kamera teljesítménye pedig érezhetően romlott az előző generációhoz képest, ami mindenképp furcsa és kissé csalódást keltő.

A kamerától eltekintve a Magic8 Pro az alapokban nagyon erős. Még az Európában elérhető, kisebb akkumulátoros változat esetén is korrekt üzemidőt nyújt, és a töltési sebesség miatt sem kell sokáig a konnektor mellett vesztegelni. A kijelző extrém fényerőre képes, és az egyik legösszetettebb szemkímélő funkció csomagot kínálja, amivel eddig találkoztunk. A sztereó hangszórók minősége szintén kellemes meglepetés, bizonyos felhasználók számára akár önmagában is vonzó érv lehet a készülék mellett.

Ha lehántjuk a marketinget és a specifikációs táblázatokat, egy fontos kérdés marad: milyen ezzel a telefonnal együtt élni? A Honor Magic8 Pro nem tűzijátékkal, hanem konzisztenciá