Sony Xperia Z
5

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 9.51

Tudás: 9.49

Minőség: 9.53

Értékelés: 9.51 | Szavazatok: 730

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Sony Xperia Z: vízálló nagyágyú

Szerkesztőségünkben járt a japán gyártó szinte mindenálló, 2013-as csúcsmobilja, a Sony Xperia Z. A Sonynál valamit nagyon tudnak, ugyanis még a kirobbant nagy Samsung Galaxy S4 vs HTC One harc előtt sikerült bemutatni és sikeresen, különsebb buktató nélkül piacra dobni a telefont, így bárki, aki nem negyedmilliót akar telefonra költeni (S4), illetve szeretne fizikailag is hozzájutni az adott esetben februárban előrendelt mobiljához (HTC One), azok számára a Sony Xperia Z kitűnő alternatíva lehet, több okból is. A VIP Phone-tól kapott gyári dobozban a készülék alatt rejlik a microUSB kábel, a hálózati töltőfej, valamint egy MH-EX300AP típusú agybadugós headset. Más nem fért a dobozba, így például a dokkolót vagy microSD kártyát a készüléktől függetlenül kell vásárolni.  A modell 71 mm széles és alig 7.9 mm vékony, így igencsak óvatosan kell tartani, mivel az előlap és a hátlapi edzett üveg csúszik, nem mellesleg úgy gyűjti az ujjlenyomatot mint nagyanyám az akciós kuponokat. Ehhez tartozik még egy abszolút tökéletes, 146 grammos tömeg, amely pont jó, nem túl kevés, de nem is húzza le a nadrágzsebet. Ebből kifolyólag ha saját használatra vennék Xperia Z-t, az első lenne, hogy valami tokot szerválnék hozzá, különben élet-, bocs, pénztárca-veszélyes.

Az Xperia Z egyik nagy dobása az öt colon elterülő, 1080×1920 pixel felbontású, 441ppi pixelsűrűségű TFT LCD megjelenítő, amely egyébként is pixelmentes képminőségét a Sony Mobile Bravia Engine 2 erősíti tovább (szoftveresen javítja a kontrasztot, az élességet). A kijelzőt mint olyat még lehet tovább fokozni, ugyanis extra törhetetlen és karcálló védelmet is kapott a gyártótól. Egyébiránt ez a Sonytól az első full HD felbontású készülék az öreg kontinensen. Más kérdés, hogy ez az öt col még a férfiak kezében is macerás már, nemhogy apróbb női kacsókban, mindenképp kétkezes művelet minden hozzányúlás, de legalábbis egy kézben fogásváltást igényel, innentől pedig nem egy nagy dolog eldobni a drága telefont. Azt persze nem árt tudni, hogy ez a panel sajnos nem veszi fel a versenyt még mindig például az AMOLED-del, a színei ehhez képest egyértelműen fakóbbak, valamint a betekintési szög növelésével kifejezett köd kezd ülni a megjelenítőre.

Dizájn tekintetében a szerkesztőség tagjainak – főként a hölgynek – nagyon bejött, alapvetően sokkal férfiasabb mint a többi, lekerekített készülék. Mondanánk, hogy svéd elegancia, de ez mára nem igaz.  A külcsínyhez tartozik a Sony Xperia Z nagy dobása, amellyel más gyártók okostelefonjai nem nagyon büszkélkedhetnek, ez pedig az IP57-es szabvány teljesítése, tehát teljes mértékben porálló, valamint 1 méteres mélységben víz alatt akár 30 percig is gond nélkül tengeti életét. Eme szabvány teljesítéséhez van minden egyes csatlakozó levédve gumidugóval. Meglepő, hogy a telefon jobb oldalán, nagyjából közép tájon ezüstként csillogó képernyőzár gombja alatt található a hangerőgomb párosa, így állandóan véletlen megnyomja az ember, komoly szokást igényel a máshogy tartás és odafigyelés.

A Sony Xperia Z előlapja elegáns, visszafogott, fizikai gomb sehol, hiszen itt már a rendszerbe integrálva nyomkodhatjuk végülis a kijelzőt. A bal felső sarokba került a két megapixeles előlapi kamera, a hangszórótól jobbra pedig a fényérzékelő és az állapotjelző LED, amely gyárilag kétféle színt képes megjeleníteni, de szerencsére a Playen van pár app ennek a személyre szabására. A hátlapon a kamera és a LED vaku látható az Xperia logo mellett, illetve alulra kerültek a készülék olyan információi, amelyek alap esetben az akkumulátor alatt lehetnének olvashatók, ám mivel unibody megoldású a burkolat – és az IP57 szabvány is szinte megköveteli – így nem eltávolítható a hátlap, tehát nem cserélhető az akkumulátor sem.

Az Xperia Z-re az Android 4.1.2 frissítés épp akkor érkezett meg, amikor hozzánk került a telefon. Az OS-t a manapság egyik legdivatosabb és legerősebb chipsete, a Snapdragon APQ8064 S4 Pro erősíti, a Krait CPU négy magja egyenként 1.5 gigahertzen képes ketyegni, míg a grafikus gyorsítást egy Adreno 320 GPU végzi, erre szükség is van ilyen felbontás mellett. A zökkenőmentes használhatóság miatt muszáj volt 2 gigabájt RAM-ot is belepasszírozni a burkolatba a 16 gigabájt beépített tárhely mellé (ez utóbbiből egyébként 11.7 gigabájt érhető el a user számára, cserébe van microSD bővítésre lehetőség). Ilyen hardver mellett röccenésnek helye nem lehet, szerencsére nincs is.

A zenei rész teljes körű, itt megtalálható a Walkman névre hallgató zenelejátszó, amely nemcsak megjeleníti az albumborítókat, szűr ID3 tagek alapján, de az adott dalhoz tartozó minden információt megjelenít és rákereshetünk, van vizualizáció, amely lejátszás közben animációt mutat. Nem is lenne hű a márkanévhez, ha a Walkman-ben nem lenne megtalálható hangszínszabályzó – nyolc gyári és négy saját beállítási lehetőséggel –, külön ClearAudio+ a hang tisztaságáért és xLoud, valamint ClearBass mélyhangkiemelés, illetve az egyébként nagyon szépen szóló headsethez bekapcsolható a térhatású hangzás is, Surround mód, ez stúdió, klub és koncertterem hatást biztosít és tényleg hallhatóan változik a hangzás. A Walkman két fülecskéjének egyikén a Lejátszás mutatja az aktuálisan szóló zenét, az eltelt és hátralévő időt, a fenti x gombra kattintva csalható elő a dalszöveg keresése Google segítségével, az előadó adatainak Wikipedián való keresése, valamint YouTube keresések. Az albumborító mögött látható a többi album borítója is, így akár lejátszás közben is lapozhatunk a zenék között.

A beépített FM rádió automatán megkeresi az állomásokat, beállíthatók kedvencek, van négyféle megjelenítési mód, ezek nagyon jól néznek ki, végre valami komoly újítás rádió tekintetében! Külön tetszett, hogy egyetlen gombnyomással hátlapi hangszóróra lehet állítani a kimenetet, illetve ki is lehet kapcsolni a rádiót. Persze itt sem maradhatott ki az integrált, Sony által fejlesztett TrackID, tehát a rádióban hallott zene pár másodperc alatt felismertethető vele.

A hátlapi kamera 13 megapixeles, a Sony-féle Exmor RS szenzorral felszerelve. A kamera szoftvere számos beállítási lehetőséget biztosít, az érdekességek között megtalálható az automata mód, ilyenkor csak 12 megapixeles képek készíthetők, és erősen csökkentett a módosítható részek száma. Cserébe full módban van még HDR, képstabilizátor, ISO, sorozatfelvétel, panoráma mód, geotag, mosolyfotó és érintőfókusz is. Sajnáljuk, hogy nincs dedikált kameragomb a telefon oldalán, de egyrészt használható így is, másrészt vannak programok, amik ezt a gondot hivatottak megoldani. Panoráma módban csak öt megapixeles fotók készíthetők, az illesztések sajnos nem tökéletesek, ám a színek nagyon is. Összességében a Sony Xperia Z nem a legjobb panoráma-készítő telefon, amit láttunk. A képeknél kissé túlszaturáltak a színek, a zajszint átlagos, de a dinamikatartomány és a kontraszt kitűnő. A Sony Xperia Z természetesen full HD-ban tud videókat rögzíteni, tehát 1080p@30fps, HDR módban is, ehhez folyamatos autofókusz és sztereó hangfelvétel is társul. Az elkészített videó is sajnos – a képekhez hasonlóan – csak átlagos minőséget produkál. Az előlapi kamera 2.2 megapixeles, szintén 1080p videóra képes.

 

Az extra programok, újdonságok között találjuk például a Google Now keresőt, az új képernyőzárat, amelyről a zenelejátszó és a kamera is gyorsan elindítható, de említést érdemel még, hogy a kezelőfelületen teljesen megújult a főképernyő személyre szabásának menüje, metódusa is. Szintén más az előző Sony mobilokhoz képest a menü, amely kapott rendezési lehetőségeket, így az appokat már lehet betűrendben, egyéni elrendezésben, legtöbbet használt és utoljára telepített szerint listáztatni. Az alkalmazásváltó gombot megnyomva az Xperia Z-nél is elérhető nemcsak az említett app lista, de a kisalkalmazások is, amelyek használat közben jönnek nagyon jól, hogy nem kell a menüben bolyongani gyorsan számológépet, időzítőt, jegyzetet, diktafont keresve. A menüt átböngészve rálelhetünk a Biztonsági Mentés, Visszaállítás programra, ezzel a telefon teljes tartalmát le lehet menteni, majd később visszaállítani, de akad itt még előre telepített Chrome, Feljegyzés nevű jegyzet app is. Tovább lapozva előkerül az Intelligens Csatlakozás, ezt régebben Liveware néven ismerhették a Sony rajongói, mely segítségével eseményekhez vagy tartozékokhoz rendelhetők bizonyos funkciók automatikus indulásra, például a headset csatlakoztatásakor induljon el a zenelejátszó vagy a rádió. Van itt még NeoReader QR kód olvasó, valamint OfficeSuite, bár ezzel szerkeszteni nem lehet, csak dokumentumot nézegetni, a szerkesztő funkcióhoz meg kell venni a programot vagy pedig lecserélni másik Office-ra. A Socialife nem más mint a szebb időket is megért Timescape, az előre megadott közösségi oldalakról gyűjti össze az információkat egy oldalra. A Sony Car nevű alkalmazás kifejezetten autós vezetéshez készült, nagy ikonokat jelent és csak a főbb funkciókat lehet elérni használatával, hogy a vezető az utat és a forgalmat figyelje, ne pedig a menürendszerben kolbászoljon. A lista végén leledzik a Wisepilot navigáció, amely csak próbaverziós, mi mást használnánk helyette, hiszen van már több, sokkal jobb navi is Androidra.

Internetelérésre minden rendelkezésre áll, amit csak kívánhat az ember, van kétsávos Wi-Fi, DLNA és Wi-Fi Direct, de nem maradhatott ki az NFC sem a felsorolásból, ez utóbbit a One Touch Mirroring funkció – sajnos egyelőre csak az NFC-vel is felszerelt Sony Bravia tévék támogatják állítólag, így otthon nem állt módunkban kipróbálni – és az érintés nélküli fájlküldésre használható Android Beam szolgáltatás használhatja ki. A Bluetooth 4.0 mellett az A2DP szabvány is támogatást élvez, a microUSB pedig támogatja az MHL-t, az OTG-t, így egy megfelelő kábellel akár a pendrive-ot is kezeli a telefon. A Media Remote nem található meg előre telepítve a készüléken, ám a Playből ingyen letölthető, ennek segítségével a DLNA-képes Bravia tévék és Sony DVD/Blu-ray lejátszók távirányíthatók a telefonnal.

A beépített akkumulátor, amelyhez otthoni körülmények között nem lehet hozzáférni, 2330 mAh-s. Ez képes tartani az egy napos készenlétet, de csak akkor, ha nem nyomkodja a user állandóan, továbbá – figyelembe véve az akkumulátor statisztikáját – érdemes a kijelzőt automata fényerőn hagyni, mivel ez zabálja le legjobban az erőforrást. Hardcore userek számára a telefon mellé érdemes mindenhova extra töltőt vagy pedig univerzális, tölthető és hordozható mini erőforrást vásárolni. Az üzemidőre vonatkozóan is alkotott a Sony, mégpedig az előző modellekből már megismert Stamina módot. A beállítások sokszínűségét a képernyőmentéseken érdemes végignézni, igazán jól összeszedett és rendkívül hasznos program. Összegzésként elmondható, hogy egy valóban ütős modellt készített a Sony az Xperia Z képében, ám több mindenben inkább csak kategóriájának átlagát hozza mintsem rendkívülit és kimagaslót. Amiben nagyot alkottak a cégnél, az a por- és vízálló kivitel, az erős hardver, valamint a tényleg szép és méretes, brutális felbontású kijelző. Jelenlegi, nagyjából 185 ezer forintos árával azt kell mondjuk, a most elérhető trió legolcsóbb tagja.

A Sony Xperia Z teszthez a készüléket a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!