Samsung Galaxy S5
5

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 7.26

Tudás: 7.45

Minőség: 5.65

Értékelés: 6.79 | Szavazatok: 614

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Nálunk járt az ötödik generációs Samsung Galaxy S5, 2014 nagyágyúja okostelefon terén a gyártótól. A nagyobbik dél-koreai cég immár négy éve indította útjára a Galaxy családot, amely akkoriban kirobbanó sikert aratott, legyen szó az első Samsung i9000 Galaxy S vagy a második családtag, Samsung i9100 Galaxy S II mobilokról. Érdekes mód a harmadik generáció már nem volt akkor durranás, a negyediken szinte átsiklott mindenki, mire most megérkezett hozzánk is a Galaxy S5. Az SM-G900F néven is ismert készülék február végén mutatkozott be hivatalosan a barcelonai Mobile World Congress világkiállításon.

A Samsung Galaxy S5 a VIP-Phone-tól került hozzánk gyári, környezetbarát, barna dobozban, a szokásos tartozékokkal, így adatkábel, töltőfej és egy agybadugós headset került a csomagba. Dizájn tekintetében nincs min vitatkozni. Vagy bejön valakinek a Samsung-féle műanyag szappantartó megoldás vagy nem. A jelek szerint emberek tíz-, százmillióinak megfelel ez is, tehát egyelőre marad a messziről is azonnal, egyértelműen beazonosítható forma és az anyaghasználat is. Ez utóbbit évről évre valami mintával, kicsit más anyaggal próbálják megújítani. Itt említeném meg, hogy a hátlap, amely sokak szerint ragtapaszra hajaz, rendkívül csúszós, nekem speciel nem annyira jött be, még a Galaxy S4 fényesen csillogó hátlapja is lényegesen kevésbé csúszós. Minőség tekintetében nem lehet egy szavunk sem a Galaxy S5-re, hozza az elvárhatót, így az összeszerelés és az illesztések is hibátlanok. A nálunk járt S5 hófehér verzióban érkezett, a keret körben ezüst színű, ám ordít róla, hogy nem fémből készült. Remélhetőleg nem fog úgy lekopni bő egy év múlva mint a Galaxy S2 tette anno. A Samsung Galaxy S5 méreteit tekintve alig nagyobb elődjénél, viszont meglepő, hogy mégis kényelmesebb kézben fogva.

A készülék bal oldalán található a hangerőgomb párosa, a jobb oldalon pedig a bekapcsoló-/képernyőzár gombja leledzik. A keret felső élébe integrálták a 3.5 mm-es jack dugót, a második mikrofont a zajszűréshez és az infra portot, az igencsak méretes, por- és vízállóságot is felmutatni képes microUSB csatlakozó ajtaja alul bújkál. Erről annyit érdemes tudni, hogy immár a microUSB 3.0 szabványt is tudja teljesíteni, tehát gyorsabban tölt kompatibilis töltővel, valamint az adatátvitel is gördülékenyebb. A minden-mentesség egyébként a Samsungnál ebben a kategóriában először jelenik meg, rögtön az IP67 formájában, tehát akár fél órát is kibír a telefon egy méter mély vízben, nem lesz semmi baja. Szerencsére így például nem okoz gondot a sörben fürdetés egy jó buli alkalmával, de az esőben való telefonálástól sem kell tartani. Épp az IP67 miatt csodálkoztunk el azon, hogy bár a microUSB fedele védett, még a töltőcsatlakozó kihúzásakor is figyelmeztet a készülék, hogy dugjuk azt vissza a vízállóság biztosítása érdekében, a 3.5-es jack dugó nem rendelkezik ilyennel. Nyilván máshogy oldották meg a vízállóságot.

A telefon kijelzője 5.1 colos, így már teljes joggal mondható tepsinek, a felbontása pedig 1080p, így a 2K elmaradt, ez várhatóan egy továbbfejlesztett, távol-keleti verzió kiváltsága marad, számos rajongó legnagyobb bánatára. A gyári adatok szerint a pixelsűrűség 432ppi, a Galaxy S4-hez képest pedig több mint húsz százalékkal nagyobb a fényereje és még a kesztyűs mód sem maradt ki a lehetőségek közül, tehát mindenképp egy lényegesen jobb minőségű kijelzővel van dolgunk, extraként beállítható egykezes használattal. A megjelenítő felett két szenzor és az előlapi kamera fekete pöttye töri meg a fehérséget, a LED értesítőt a burkolat alá bújtatták, így csak akkor derül ki, hogy van, amikor jelez is.

A kijelző alá került a fizikai gomb két oldalára két kapacitív gomb, melyek az alkalmazásváltó és a vissza funkciót hozzák elő, régebbi Galaxy tulajdonosok számára okoz majd némi bosszúságot az előbbi, hiszen ott eddig az opciók gomb szerepelt, melyet én is állandóan használtam. Pár nap és átáll az ember. A home gombról ejtenék pár szót, ebbe került ugyanis láthatatlanul a gyártótól elsőként ujjlenyomat-érzékelő, mely számos funkcióhoz használható, úgymint PayPal fizetés, fiók-azonosítás, képernyőfeloldás. Sajnos a gyakorlatban kiderült, hogy egyelőre relatíve könnyen feltörhető ez a megoldás, ám érkezik egy frissítés, amely állítólag sokat dob majd a leolvasó érzékenységén és pontosságán.

A hátlapon található a kamera, valamint a pulzusmérő, ezek alatt pedig egy 2800 mAh-s akkumulátor, a microSIM és a microSD rejtőzik. Az akkumulátor alig nagyobb kapacitású az elődnél, ám az optimalizált rendszernek, valamint az Energiatakarékos és Ultratakarékos módnak köszönhetően röhögve elmegy két napot a telefon. Persze ez utóbbi extrém lemondásokkal jár, így szürkeárnyalatos használatot, számos funkció tiltását jelzi. A pulzusmérő érdekes találmány, ugyanis relatíve pontos, viszont a külön szenzort kevésbé értem, hiszen egy Play-ről letöltött app-pal pulzusmérésre már édesapám megboldogult Samsung Galaxy W-je is képes volt. Sebaj, idén is kaptunk valami újat.

A Samsung Galaxy S5-ben a Snapdragon 810 processzor dolgozik, ez négy Krait 400 magot és magonként 2.5 gigahertzes órajelet jelent maximálisan, melyhez Adreno 330 grafikus gyorsító (ez immár nem 450, hanem 578 Mhz-en dolgozik), valamint két gigabájt RAM tartozik. Bár nem ez az abszolút csúcs hardveres szempontból, a konkurensekkel abszolút partiban van a benchmark tesztek eredményei szerint – remélhetőleg abbahagyják az ezen teszteket átverő megoldások alkalmazását, amiből botrány is volt tavaly. A tárhely szerelmesei számára jó vagy rossz hír, hogy a 16 gigabájtból 10 használható szabadon, microSD bővíthetőség természetesen adott. Számomra meglepő volt, hogy bár piszok gyors az S5, a kijelző feloldása mégis 1-2 másodpercet vett igénybe, nem szép dolog.

Mit is ad a Samsung a Galaxy S5-ben extraként? Nos gyárilag Android 4.4.2 KitKat rendszert, a meglehetősen jól személyre szabható, kevésbé csicsás TouchWiz kezelőfelületet, amely azonban persze még mindig elmarad a 3rd party megoldásoktól. A HTC BlinkFeedhez hasonló az egyik főoldalon kötelezően elhelyezkedő My Magazine, amely a Samsung saját Flipboardja. A My Magazine előre megadott oldalakról, közösségi site-okról húzza be a friss információkat. A támogatott oldalak közt megtalálható többek között az 500px, a Flickr, a Google+, a LinkedIn, a Twitter, a Facebook, a YouTube.

A hátlapon található kamera 16 megapixeles fotók készítésére használható, ami azonban a sima megapixel növelésnél jobb, hogy a szenzor mérete is nagyobb lett, így több fényt enged be, a szép képeket LED vaku is segíti. Az ISOCELL szenzorhoz egy olyan hibrid technológia tartozik, amely kétféle autofókusz előnyeit egyesíti és rendkívül gyors, akár 0.3 másodperc alatt élesedő képet ad, ám sajnos az optikai képstabilizátor a Samsung Galaxy S5-ben nem található meg, holott a konkurenseknél már megtalálható. Ami a beállításokat illeti, megtalálható ISO (100-800 között), van HDR, háttérelmosó fókuszálás, arcfelismerő, szép arc funkció, hangvezérlés, valamint panorámakép, sorozatfelvétel, képstabilizálás is. Videókat akár Ultra HD módban is rögzíthetünk az S5-tel, ilyenkor 30 fps-sel, míg full HD-ben 60 fps sebességgel.

A gyári zenelejátszó érdekessége, hogy szinte mindent tud, amire szükség lehet, így van hétsávos hangszínszabályzó, dalszöveg megjelenítés, többféle hangkép, intelligens hangerő, de még a .flac fájlokat is ismeri és hajlandó lejátszani. FM rádió sajnos nincs az európai S5-ben. Internetelérésre minden adott, amit el lehet képzelni, nem meglepő a 150/50 Mbit/s LTE, a kétcsatornás Wi-Fi jelenléte, a kettő kombinálásával pedig akár 30 megabájtnál nagyobb fájlok letöltésénél vehető észre extrém gyorsítás. A vezeték nélküli internetet ma már természetesen teljesen alap, hogy Wi-Fi Direct és hotspot funkció is kiegészítő, de megtalálható USB OTG és MHL támogatás is. A cserélhető, 2800 mAh-s akkumulátor jól bírja a strapát, akár másfél napig (Ultra Power Saving Mode-dal sokkal több ideig) is elketyeg egy töltéssel.

Megújult a redőny látványa is, immár letisztult, kerek ikonokként üdvözölhetjük az abszolút egyénire szabható toggle-öket, ezek alá került az S Kereső és a Gyors kapcsolat gomb. Meglepő újítás, hogy a Samsung szakított a home gombtól eddig balra található opciók funkcióval és az alkalmazásváltó került a helyére, erre céloztam a bosszúság címszó alatt, hosszú évek óta Galaxy tulajdonosként mondtam párszor cifrát. Emellett a vissza gomb nyomva tartásával a megjelenítőn felbukkan egy függőleges lista, ezekből egyszerre kettő appot, egyesével „kihúzva” többablakos módban futtathatjuk ily módon gyorsan. Jópofa volt még az eszköztár nevű lehetőség, amely egy kis, három pöttyöt tartalmazó kerek ikon, ez bárhova áthelyezhető igény szerint a kijelzőn, mindig lebeg az aktuálisan mutatott tartalom felett, rákoppintva pedig a legtöbbet használt alkalmazás érhető el azonnal. Természetesen a fejlesztők megtartották a Samsung Galaxy S5 esetében is az intelligens módokat, valamint a rámutatást és a pillanat-álljt lehetővé tévő videolejátszást, de akad még S Beam, amely Wi-Fi-t és NFC-t használ gyors fájlátvitelre két készülék között, van Screen Mirroring, barométer, lépésszámláló is. 

Megmaradtak a Samsung saját alkalmazásai is, úgymint az S Tervező (naptár dél-koreai módra, ám már nem a barna-sárga változat, hanem a Google Naptárhoz hasonló, letisztult dizájnt kapott verzió), az S Voice, amely magyarul nem tud továbbra sem, a ChatON chat program, a gyerek mód, amit kisgyerekesek előszeretettel használnak majd. Jót játszottam a WatchON-nal, ez nemcsak egy egyszerű műsorújság, amely irányítószám alapján mutatja az elérhető szolgáltatókat, de a saját tévénket is kiválaszthatjuk, ily módon elérhetővé válik a távirányító funkció, elvégre infra port is van az S5-ben. Akinek ez nem jön be, az kipróbálhatja a gyárilag kapott Smart Remote appot is ugyanerre. Sajnos az otthoni tévémet nem ismerte, de ezen nem is csodálkozom, nagyjából húsz év körüli Orionom tényleg nem egy mai darab (egészen pontosan bizonyos funkciók működtek, de a legtöbb nem és ami ment is, az is rossz funkciógombon).

Összességében elmondható, hogy a Samsung nem az elérhető maximálisan legcsúcsabb hardvert pakolta az S5-be, fájó hiányosság az optikai képstabilizátor és az FM-rádió, ám szoftveres extrákkal igencsak elárasztotta a modellt. Nehéz helyzetben van az, aki a friss csúcskészülékek között kell, hogy döntsön.

A Samsung Galaxy S5 teszthez a készüléket a VIP Phone biztosította. Köszönjük!