Nokia 7390
4

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 7.50

Tudás: 6.00

Minőség: 7.50

Értékelés: 7.00 | Szavazatok: 4

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Kedves Olvasó!



Ha most valami szakmai adatokkal és egyéb pontos mért értékekkel teli anyagot vársz tőlem, akkor csalódni fogsz. A tesztem során mindent átváltottam köböl per miatyánkba, és maximum 1 pukival fogom illetni a rossz dolgokat, és jaj szóval a hülyeségeket.

A név alapján, miszerint egy „L’Amour Collection” készüléket fogok kapni, kicsit összeszorult a szívem. Ugyanis tőlem ez a sorozat olyan messze áll külső szempontjából, mint az a bizonyos Makó city Jeruzsálem városától.

Szerencsém volt.

A meleg rózsaszín helyett egy gusztusos, sőt kimondottan étvágygerjesztően barna (Szeretem a csokit, na!) dobozban jött meg a termék. Belül sem okozott meglepetést. A doboz és a készülék színe harmonizál, és szépen megadja a hangulatot. Ebből a harmóniából egyedül csak a képernyő körüli fém rész lóg ki a maga ezüstös színével. Ezt nem nagyon értem, hogy miért formálták így, de hát ez van. Egy puki a designer orra alá!

Maga a Pack kicsi volt. A pici dobozban viszont korrekt csomagolásban ott lapult a készülék, és alatta a kiegészítők, valamint egy nagyon vastag „Felhasználói kézikönyv”. Na ez az a papír alapú melléktermék, ami – szerintem – nem csak fölösleges volt, de súlyával elnyomta a telefont is. Ugyanis a készülék alig pár grammocska. Tehát nekem, aki egy SonyEricsson P910i súlyához szoktam kimondottan könnyűnek tűnt.Végül is ez nem egy okostelefon, hanem „csak” egy nagy tudású 3G-s telcsi!

Na de térjünk vissza a csoki téglához. Nincs benne zsúfoltság. Korrekten megtervezett, kellemesen áttekinthető dobozt kaptam, amiben a telefonon kívül még be volt téve egy memóriakártya (adapterrel), valamint egy táp, egy HeadSet és egy karlánc.

A telefon nagyon jól fogható. Kellemes és korrekt a súlypontja, nem akart elrepülni kinyitáskor a kezemből. Ellenben a becsukáskor elég hangosan csattan a két rész, amikor találkozik. Ezt a tény mindenféleképpen rossznak ítélem. Ugyanis az idők során kialakulhat egy leverődés, ami a telefon amúgy szép külsején kellemetlen használati nyomot hagyhat! Én ide beraktam volna két gumiütközőt. Mondjuk hasonlóan barnára színezve, mint a készülék. Egy puki a designer orra alá!

Mindenféle leírás, „így szedd szét oktatás” nélkül – azaz könnyen és gyorsan – ki tudtam nyitni a hátoldalát a ketyerének. Ott aztán kicsit elszomorodtam.

Két dolgon mégpedig!

Az első a kártya behelyezése. Ami manapság, amikor van, aki naponta cserélgeti a kártyáját, hát finoman szólva is körülményes. Sőt számomra teljesen bizonytalan érzés volt, hogy tényleg ott van-e a helyén, vagy…

Erre rögtön adtam is 1 puki-t.

Aztán a memóriabővítő… Hát az meg a SIM fölött kapott helyet. A 128 MB-os lapka olyan kicsi, hogy alig bírtam berakni a helyére. Viszont a rögzítése Nokia- ssan pedáns, korrekt. A vele kapott „Micro SD” adaptert csak egyszer használtam, mivel tudom (hisz a fényképezőgépemben is ilyen van), hogy korrekt termék. Tehát a kártyabővítő működik (hát csodálkoztam is volna, ha egy Nokia esetében ilyen dolgokkal probléma lenne). Viszont ami nem tetszett az a kártya helyzete. Igaz, elérték a fejlesztők, hogy nem kell az akkut kivenni ahhoz, hogy memóriát bővítsen az ember, de a hátlap levétele sem egy kellemes megoldás. Pláne, ha hozzávesszük, hogy az optika előtti takaró lemez is jön vele, vagyis ha poros környezetben szedjük szét, akkor automatikusan biztosítjuk magunknak a hibás fényképezés kétes élményét!

Na de ennyit erről. Jól megválasztott kártyaméret esetén, valamint ha van USB kábel, vagy BlueTooth összeköttetés, akkor ezt a kártyát (akár csak az én telefonomnál) csak nagyon extrém esetekben kell kivenni. Tehát ráfoghatjuk, hogy az nem is akkora hátrány.

Most viszont beraktam a SIM-et, fölé betettem a memóriabővítőt, és a helyére passzítottam az akkut is. Tehát elvileg üzemkész a berendezés. Akkor gyerünk, adj neki!
Először is bekapcs, kinyit, majd beírja a dátumot és az időt. Ez minden első bekapcsoláskor meg kell tenni. Semmi extra sincs benne.

Aztán jött a „Connecting People”. Azaz a két kéz összefonódott, s én boldogan fedeztem fel a főképernyőt. A szokásos tájékoztató jelek alul, felül. Ebben nincs semmi extra. Talán a 3G jelzés az, amivel eddig nem találkoztam, na meg a kamera a jobb felső sarokban.

A billentyűzet fogása kellemes, függetlenül attól, hogy maga a négyállású – cursor pótlék – rész számomra nagyon kicsi volt. Végül is ezt gyerekeknek, nőknek, vagy bár-zongoristáknak tervezték, és nem tenyeres-talpas, netán építészetben jártas, malterszagú egyedeknek.

Én egyébként ezért is nem szeretem a telefonnak látszó tárgyakat (TLT), mivel annyira kicsik, hogy a normál (bár lehet, hogy egy kicsit vastag) ujjaimmal nagyon nem tudom a mikro-kapcsolókat rendesen kezelni!Egyszer szeretnék megnézni egy tervezőt. Ugyan már milyen miniatűr emberkék kezébe tervezi ezt a készüléket. Mert szerintem a Japán kisiskolásnak éppen jól kézre esik, de egy Európai kezében, hát finoman szólva is légypiszok…

A menü rendszerre szeretnék áttérni. Ugyanis ezt a részt nagyon gyorsan ki lehet vesézni. A Nokia telefonokhoz hűen eléggé egyértelmű, érthető, jól átgondolt rendszerbe botlottam. Mit is mondjak még? Maximum csak egy rosszindulatú ember tudna ebben a rendszerben hibát találni. Aki egy kicsit is logikusan gondolkodik, annak eleve minden ott van, ahol lenni kell. Talán csak a nagy tudás miatt kissé hosszúak a menük, viszont ez természetes velejárója a dolognak!

Bár nem volt ilyen készülék a kezemben, de akár csak SonyEricsson-ok esetében, könnyedén és gyorsan eligazodtam, és beállítottam azt, ami szükséges. Majd kezdődött a tényleges használat.

Odaadtam a fiamnak. Hagy ismerkedjen vele Ő is. Elvégre 17 éves fejjel már elég korrekt véleményt tud alkotni a telefonokról.

Tehát akkor az Ő véleménye, itt a tesztemen belül:
  • lecsapódik az összecsukáskor (ezt már én is említettem),
  • a hátlapon lévő bőrhatású rész gyorsan koszolódik (ellenben a telefont nagyon jól megvédi a karcolódástól),
  • fotózás közben lassan tölti be a képet (pedig nekem kimondottan gyorsnak tűnt a SE P910i-vel összehasonlítva),
  • kettő ugyanolyan játék van rajta (hát ez tényleg érdekes volt, de engem nem nagyon zavart, mivel a saját telefonomon sem nagyon érek rá játszani),
  • a játékok egy pálya után – amikor már belejönne az ember – leállnak és a továbbhaladás estében fizetésre szólítanak fel, ez nagyban elveszi a kedvét a játékosnak, inkább bele se kezd a következőbe,
  • külső kijelzőjén több ikon is lehetne (ezzel nagyon egyetértek),
  • fotózásnál erősen kell nyomni a gombot (ez számomra annyira szokatlan volt, ugyan akkor előnyös is, ugyanis nem indul be a gép a zsebben),
  • kicsi a kikapcsoló gombja (hát igen, ez engem is nagyon zavar, de jó indulattal erre azt mondom, hogy ilyen kis telefon esetében örülök, hogy egyáltalán ennek jutott hely),
  • memória kártya lehetne oldalt (ahogy én is megjegyeztem már, elég körülményes),
  • nehéz kivenni a SIM kártyát (hát nem egy kártyacserélgetés mániásnak lesz a kedvenc telefonja, az biztos),
  • a „L’Amour Collection” címke nagyon zavaró helyen van, összecsukott állapotban, mert bizonytalan fogást okoz,
  • videóhívás közben szétesik a kép.


Na ezen utolsó pontnál álljunk csak meg egy szóra. Tehát videóhívás. Ott kezdődött a probléma, hogy eleve a szobában – belső részen nem volt semmilyen 3G-s tudás. Hát ez elég gyengus. Aztán kimentem az ablakhoz, és ott már azt mondta, hogy képes 3G-zni. OK. Elindítottam egy hívást. Szétesett a kép. Aztán még egyet, ott meg kockásodott, és ha kicsit is megmozdultam, netán mertem fél méterrel beljebb menni az ablaktól, akkor azonnal akadozni kezdett a vétel. Tehát számomra a 3G-s része megbukott. Egy puki a designer orra alá!

A fényképező része a 3 Mpixel-lel egész jó képeket készít, a vaku is jó, hogy ott van! Viszont érdekes, hogy a kis Panasonic VS3-as – a maga 1,3 Mpixel-es – kamerájával készített képek valahogy mégis szebbnek tűnnek! Tehát nem mindig a felbontás a lényeg…

Aztán jött a Windows-os feeling. Ugyanis a kép bekerül egy a Galéria ikon alatti fotók nevű könyvtárba. OK. Legalább is eddig, de ha valaki innen át szeretné tenni valahova, akkor nagyon körülményes a mozgatása. Kezdődik azzal, hogy többszöri billentyű nyomogatásra tudja csak a könyvtárba átmozgatni és akkor is meg kell erősíteni párszor, hogy igen, én oda akarom betenni. Egyik oldalt megértem, hogy az egzaltált, buta felhasználók tévedései ellen védekezni kell, de azért a telefon használóinak többsége nem hülye! Vagy legalább is nem „szőke nő”. Én ezért 1 jajjal „jutalmazom” a programozókat!

A gép többi része korrekt, pont úgy működik, ahogy kell, és semmiféle magyarázatra nem szorul! Tény, hogy átgondoltan lett összerakva, és bár van egy-két gyerekbetegsége (amit nem értek, hogy egy ilyen nagynevű cég, hogyan is engedhet meg magának), de alapjában véve a telefon korrekt.

Tehát eddig elmondtam, illetve leírtam a belső képernyős dolgokat (amik számomra fontosak), és most áttérek a külső kijelzőre.

Ugyanis én eddig direkt kerültem az ilyen összehajtható telefonokat. Nem egyszer hallottam olyat, hogy egy készüléknek (név nélkül Samsung) elromlott a szalagkábele, és ennek a javítása majdnem annyiba került, mit egy új telefon megvásárlása! Márpedig ilyesmi bármikor előfordulhat.

Igen ám, de ezt a telefont sok esetben ki se kell nyitni! Ugyanis nagyon jól megcsinálták a külső kijelzőt, és annak a programozását. Sok esetben már azt hiányoltam, hogy miért kell kinyitni a telefont egy hívás felvételéhez…

Tehát a külső kijelző: Ez kicsire sikerült. Viszont ötletesen van megoldva, és sok dolgot lehet rajta keresztül kezelni. Ami számomra fontos, és értékes funkció volt az az alábbi felsorolásban van feltüntetve:
  • billentyűzár – nagyon praktikus, ötletes dolog,
  • rádió – fülessel lehet használni, de azzal viszont valóban jól működik,
  • zenelejátszó – fiam egyik kedvenc funkciója ez volt, betett ugyanis jó pár számot, illetve átmásoltuk az én telefonomból Bluetooth-szal, és már mehetett is az élményszámba menő zenehallgatás,
Talán csak a kamera külső megoldása nem tetszett. Na de a lényeg az, hogy külső kezelőszerveivel is jól használható a telefon. Nincs vele semmi baj!


Összegzés

Átszámolva 4 pukit, és 1 jajt kapott, ami – figyelembe véve az én kiindulási alapomat elég szép eredmény!
Összességében ennek a telefonnak egy 4-es alát javasolok. Azért nem hármast, mert nagy tudású, de azért nem kaphat nálam 4-est (az 5-ös skálán), mert vannak komolyabb problémái, amiket kutya kötelessége lett volna egy gondos tervezőnek, valamint a programozóknak kijavítani, valamint a fényképező része, bár nagy tudású, mégsem készít olyan szép képet, mint 1-2 évvel korábbi Panasonic telefon!
Aki megveszi ezt a készüléket tuti, hogy nem fog csalódni benne. Én a „Nokia Fan”-oknak erősen javasolom!

2007. március 1.

 
Köszönjük a Nokia támogatását tesztünkhöz.