Alcatel Pixi 3 (10)
3

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 7.74

Tudás: 7.22

Minőség: 7.09

Értékelés: 7.35 | Szavazatok: 23

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Amint az a nevéből is látszik, ezt még éppen a névváltás előtt mutatták be, hiszen a One Touch immár eltűnt az Alcatel neve mögül. A Pixi 3 család még a tavalyi Mobile World Congressen mutatkozott be és folyamatosan bővül, ez a legnagyobb méretű családtag. A gyári dobozban megtaláljuk rögtön az egyik adu ászt, a TypeCase névre keresztelt tokot, mely egy Bluetooth-os, mágnessel rögzíthető billentyűzetet is magában rejt. Az Alcatel One Touch Pixi 3 (10) mellett a szokásos dolgokat találjuk, két amperes töltőfej, microUSB kábel, fülhallgató nem jár a csomaghoz, illetve mindenképpen csak külön tölthető a két kütyü, hiszen nem kapunk hozzájuk két töltőt. A Pixi 3 egyébként kapható nem csak 10, de 7 és 8 colos méretben, valamint ez utóbbiból elérhető Windows 10-es, LTE-s variáns is.

A Pixi 3 (10) kifejezetten kompaktnak tűnik, ami elég vicces egy tíz colos táblagép esetében. De ami igaz, az igaz, kényelmesen áll kézre, főleg fekvő üzemmódban használva. Érdekesség: ahogy az Alcatelnél egyre több készüléknél észrevehetjük, ez a tablet is képes bármilyen irányba forgatva használható és olvasható maradni, nem kell kötelezően egy irányba dönteni, akár úgy is használható, ha az előlapi kamerát lefelé orientálva tartjuk.

Az biztos, hogy az előlap mintegy hetvenöt százalékát a kijelző teszi ki, ezért is tűnik kompaktnak, viszont sok szót nem merünk vesztegetni a szenzorra, ugyanis a 0.3 megapixel már évekkel ezelőtt is igen ciki volt. Van előlapi kamera, ez a lényeg. Szívesen mondanám, hogy az 1280×800 pixel gáz egy tíz colos megjelenítő esetén, de az a helyzet, hogy abszolút jól használható, nem zavaróan pixeles. Persze erre koncentrálva bármikor ki lehet szúrni a pixeleket, de nem az a szint, ahol fintorogva elfordul az ember. Ehhez jön hozzá az árhoz képest meglepően jó fényerő és színhűség. Előbbit egyébként csak manuálisan módosíthatjuk, ugyanis fényerőszabályzó ilyen olcsó tablethez nem jár. Az IPS panel beltéri láthatósága tökéletesen megfelel, kültéren nem árt felhúzni a fényerőt, ám a betekintési szöggel sehol sem lesz gond.

A Pixi 3 (10) megjelenés és dizájn ügyében nem ad semmilyen újdonságot, de nem is arra készült. Kellemesen összerakott a gép, talán a hátlapi műanyag túlságosan kopogós és csúszós, illetve középen benyomható, amely ebben az árkategóriában privát véleményem szerint teljesen belefér – főleg az ajándék tok miatt. Zárójelesen fontos megjegyezni, hogy csak bizonyos csomagban kapjuk meg a TypeCase-t, nem alaptartozék. Álló helyzetben tartva a készüléket jobb fent találjuk a bekapcsoló gombot, alatta pedig a hangerő gombpárosát. Előbbi sehogy sem esik kézre, ám szerencsére az Alcatel fejlesztői nem hagyták ki a dupla koppintásos ébresztőt. A tablet bal oldala és alja csatlakozók és gombok szempontjából üres, a tetején található a microUSB és a jack port, a kettő között pedig a mikrofon foglalja a helyet. A hátlap egyszerű, matt, bal fent csücsül a két megapixeles kamera. Hiába na, ez nem egy fotómasina.

Maga a TypeCase – amely egyébként pontosan ilyen magas tabletet feltételezve mint a Pixi 3 (10), akár univerzálisnak is tekinthető, köszönhetően a becsúsztatós kialakításnak – mindenképpen első osztályú cucc, ugyanis a műbőr kellemes, nem gagyi hatású, a billentyűzeten való gépelés, a kis mérete ellenére kifejezetten kellemes, jó a nyomásérzékenység. Egyetlen apró negatívum, hogy a mágneses rögzítés nem az igazi, ezen dolgozhattak volna egy picit, mert ugyan leesni nem, de csúszkálni hajlamos a billentyűzet. Cserébe tok nélkül is használható a Bluetooth kiegészítő bármilyen kompatibilis készülékkel. Egyetlen hátrány, hogy magyar billentyű-kiosztás nem létezik rá, viszont a beállításokban elérhető a magyar billentyűzet, így a megszokásból gépelők könnyű helyzetben vannak (és különben is: elnézve a mai netes közönség helyesírását – tisztelet a kivételnek természetesen –, teljesen lényegtelennek tűnik a kiosztás).

Kényelem: a tablet 498 gramm, viszont a tok 514 gramm, így a kettő együtt már üti az egy kg-t, így táskában egyébként a tokkal együtt nem mindig kényelmes tömegű a szett. Egészen pontosan meglepően könnyű a tablet magában, így sikeresen majdnem eldobtam, amikor kivettem az addigra napok óta tokban henyélő kütyüt. A TypeCase billentyű csatlakoztatása rém egyszerű, bekapcsolás-connect gomb és már pötyöghetünk is. Érdemes átnézni a billentyűzetet, ugyanis sok esetben nem kell a tablet kijelzőjét tapicskolni, az Alcatel gondolt a komfortra ez esetben is. Számos olyan gombot tett a felső és az alsó sorba, amely a kijelző érintésének elkerülésében segít, így bal fent, az escape helyén van a vissza gomb, a szóköztől balra pedig a menü és az alkalmazásváltó található, de könnyen lehet zenelejátszót, fényerőt is állítani, van képernyőmentés készítő gyorsgomb, nagyon átgondolt, ezt a részt imádtuk! A billentyűzet mintegy két óra alatt tölthető fel, ennek oka, hogy bár kapacitásban nem méretes az akkumulátor, de csak fél amperrel tölthető maximum. Cserébe állítólag egyetlen feltöltéssel napokig is bírja. Ha merülőfélben van a kütyü, a jobb felső sarokban villog a jelző.

Na de térjünk vissza a fő tesztalany Alcatel One Touch Pixi 3 (10)-hez. A karcsú burkolat alatt sajnos nem rejtőzik egy szörny, mindössze egy elég gyengécske, ARMv7, 32 gites, négymagos MediaTek MT8127 processzor, melynek maximális órajele 1.3 gigahertz. Az sem teszi világbajnokká, hogy a jó öreg Mali-450 grafikus gyorsító és 1 (EGY) gigabájt RAM került bele. Ez a trió lehetővé teszi, hogy a nyugodtabb felhasználók sokáig használhassák a kütyüt, viszont egy idegesebb, sietősebb pillanatban könnyen a szemközti falon találhatja magát a tablet. Sajnos túl könnyű megakasztani, az Android esetében pedig az 1 gigabájt RAM nagyjából a KitKat verzióig volt valóban normálisan használható, ma már túl kevés, főleg az Android 5.0.1 Lollipop rendszernek, amivel kaptuk a gépet. Azt azért fontos megemlíteni, hogy egyáltalán nem használhatatlan a tablet a fenti specifikációval, egyszerűen nem egy erőgép, nem hasít és ne várjunk tőle olyan teljesítményt mint a százezres táblagépektől. Szépen, lassan, de teszi a dolgát. A 8 gigabájtos belső tárhely bővíthető még 64 gigabájttal.

Szoftveresen sem kapunk különlegességet, „csak” egy alap rendszert a kötelező Google appokkal. Ami extra, az a Clean Master all-in-one program, az AVG AntiVirus Pro app, valamint a Connect nevű program, amely segítségével csatlakoztatjuk a tabletet okostelefonhoz Bluetooth-szal, majd így elérhetővé válnak a telefonon lévő névjegyek, SMS-ek, valamint akár hívás is indítható. A Felhasználói központ nem más mint az Alcatel saját online felhő tárhelye, ahol a One Touch fiókkal rendelkezők öt gigabájt tárhelyet kapnak. Ezen kívül adott még a WPS Office is és a Smart Suite, ez utóbbi a számítógéppel történő szinkronizációban segít.

Zenelejátszó gyárilag nincs, csak a Google Play Zene, viszont FM rádiót kapunk (amit a Samsung évek óta külön könyörgésre sem hajlandó beletenni még csúcsmobilokba sem). Ez utóbbival az adás rögzíthető és még headset sem kell a működéséhez (naná, hiszen nem is adnak a Pixi 3 (10) mellé)! A videólejátszó megfelel, hiszen támogatja az AVI/DivX-et, azonban feliratot nem sikerült rávarázsolnunk. A hátlapi két megapixeles kamera van. Nagyjából ennyit lehet hozzáfűzni, extra fontos esetben ez jó pont. Oké, van HDR és időzítés, életlenítés, bár ez utóbbi funkciót egyébként is tökéletesen ellátja a kamera. Videózásnál már jobbak az esélyeink, ugyanis full HD felbontásban lehet mozgóképet rögzíteni, az előlapi 480p felbontásra képes.

Internetelérést az Alcatel One Touch PIxi 3 (10) csak Wi-Fi segítségével tud biztosítani, méghozzá 802.11 b/g/n szabvány rendelkezésre állásával, így a Wi-Fi Direct és a Hotspot funkció is adott. Bluetooth-ból 4.0 verziószámot tud, az USB 2.0 csatlakozás pedig lehetővé teszi az OTG funkciót. Van benne GPS, így navigációra is alkalmas. A beépített erőforrás 4060 mAh, így zokszó nélkül kihúzta nálunk három napig egy feltöltéssel.

Tehát akkor lássuk is, mi járt nálunk: hervatag hardverrel ellátott, ehhez képest a mindennapokban megfelelően (nagy igényű felhasználóknak: elégségesen) működő készülék, amely mindössze 38 ezer forintért elvihető, a TypeCase-zel együtt is csak 45 ezer jó magyar forintba kerül. Ezért cserébe el kell viselni a helyenkénti belassulást, a csak kissé pixeles kijelzőt, viszont a jó akku üzemidőért és a tokkal együtt kifejezetten tetszetős használatért cserébe ez igazán nem sok. Nekünk a negatívumokhoz képest sok helyen tetszett a Pixi 3 (10). Akinek ez az összeállítás karcsú, úgy külföldről berendelhet 40 ezer forint körül olyan változatot, amely két gigabájt RAM-ot és több tárhelyet tud biztosítani, így az ősz hajszálak megjelenése erősen lecsökkenthető.