Huawei Mate S
5

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 7.27

Tudás: 7.00

Minőség: 6.93

Értékelés: 7.07 | Szavazatok: 15

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


A Mate S egyik különlegessége a Force Touch funkció, amely a nyomásérzékenységet is képes megkülönböztetni a telefon kijelzőjén, nos sajnálatos módon ez csak a 128 gigabájtos Luxury Edition kivitel privilégiuma, nálunk viszont „csak” a 32 gigabájtos verzió járt, Force Touch nélkül. A nyomásérzékelést először szeptember 9-én láthattuk mobilban, az Apple ugyanis ezzel vértezte fel az új iPhone-okat és a Huawei sem szeretett vona lemaradni, így az előzetes pletykák hatására már előtte, szeptember 2-án bejelentette a Mate S-t, amely akár mérleg helyett is használható a konyhában.

A Mate S felé táplált érzelmeim érdekesen alakultak, hiszen először hihetetlenül lelkes voltam, hogy jön a nagyágyú, aztán be kellett látnom, hogy nekem ez a méret már tényleg kicsi (egyéni szoc. problem, abszolút nem a telefon hibája, hál’ istennek rengetegen keresnek ilyen méretű vagy akár még kisebb mobilt), valamint leesett az állam az ára láttán, de erről a teszt végén. Ennek megfelelően a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, de ez személyes probléma, egy jó darabig ugyanis a következő telefonomat láttam benne, ezért a pofára esés.

A Huawei igen komolyan gondolja a marketinget és a vevőcsalogatást, így már a Mate S doboza is olyan, aminek a láttán csettintünk egyet legalább gondolatban, így kell megvenni a usert nagyjából 3 mp alatt. A matt fekete papírból kihalászva a masszív dobozt, annak fedőlapját felhajtva kerül elő a Mate S, a telefon tartó tálca alatt pedig a microUSB kábel, a 2 amperes töltőfej és egy nem agybadugós, mikrofonos füles található. Külön extraként a Huawei számos modell mellé csomagol gyári tokot, ezúttal a hófehér telefonunk mellé egy szintén fehér, ablakos tok járt, hatalmas piros pont jár érte, legalábbis az olyan tokmániások szerint mint én.

A Huawei Mate S első ránézésre gyönyörű, másodikra pedig feltűnik az extra vékonyság (7.2 mm) is, amit valaki vagy szeret vagy nem, de azt nem lehet mondani, hogy levenne a szépségéből. Ehhez nyilván hozzájárul az enyhén hajlított hátlap is, amitől igen kecsesnek tűnik a telefon. A mobil 156 grammot nyom a mérlegen, majdnem 150 mm magassága és 75.3 mm szélessége miatt jól kézre áll. Az előlap nagyobb részét az 5.5 colos megjelenítő uralja, amelyen 2.5D Gorilla Glass 4 üvegvédelem található. A kijelző full HD felbontást kapott, az Oncell AMOLED panel gyönyörű éjfeketét és élénk színeket biztosít. Az AMOLED sajátosságai miatt a betekintési szög kitűnő, egyedül a maximális fényerő nem lehet feltétlen elegendő erős napsütésben (nappal, felhős időben mondjuk kiszaggatta a retinámat a próbálkozásoknál még sötét háttérrel is).

Az előlap nem teljesen szimmetrikus, ugyanis az alsó és a felső káva más méretű, így vicces, hogy pont az a keskenyebb, ahol jóval több minden található. A kijelző felett ugyanis ott rejtőzik az értesítési LED, a hangszóró, a fénymérő és a közelségszenzor, az előlapi kamera, valamint a hozzá tartozó vaku. Ezzel szemben a megjelenítő alatt kizárólag a Huawei felirat látható, hiszen a kezelőgombok a rendszerbe integráltak. Sajnálatos módon a már említett Force Touch ebben a 32 gigabájtos Mate S modellben nem megtalálható, de azért mutatunk egy videót arról, mi is hiányozhat a felhasználóknak és mit kapnak, ha a még drágább változatot választják.

A hátlap teljesen fém, az egész telefon egyetlen fémdarabból készült, így nem is szétszedhető a készülék otthoni körülmények között. A hátlap tetején és alján látható csíkok műanyagok egyedül, a betétekre az antennák miatt van szükség, hogy a fém borítás ne árnyékolja le szinte használhatatlanra a GPS, a GSM vevőket. A Mate S bal oldalán található egy apró lyuk, amelyet a dobozban található tűvel nyithatunk ki, így férünk hozzá a SIM tálcához. Létezik egyébként két SIM kártyát vagy pedig egy SIM-et és egy microSD-t elfogadó verzió is. A készülék keretén felül a 3.5 mm-es jack csatlakozó és a másodlagos mikrofon található, jobb oldalon a hangerőgomb párosa, valamint a képernyőzár billentyűje, míg alulra a „hátlapi” hangszóró, valamint a microUSB csatlakozója került. A szép megoldás ellenére zene csak a jobb oldali rácsok mögül jön, így sztereó hangzást nem kapunk, pusztán dizájn kérdése volt a kialakítás. Tekintve, hogy egyik port sem védett, így a Huawei Mate S sajnos nem csepp- vagy porálló hivatalosan, bár kapott egy P2i nevű nano bevonatot, így mértékkel, de valamilyen szinten ellenállhat a vízcseppeknek, tehát esőben talán nem ázik be. Bevallom, nem próbáltuk a nano bevonat tűréshatárát feszegetni. :)

A fém hátlap csúszósra sikeredett, cserébe nagyon jól illik a tenyérbe. Ami rögtön feltűnik, az a középre helyett kamera, alatta pedig az ujjlenyomat-olvasó. Ez utóbbi szerintünk első osztályú, húszból egyszer ha tévedett és nem ismerte fel az ujjamat, viszont ezzel együtt elképesztően gyors, szinte még hozzá sem ér az ember, máris feloldotta a zárat. Ha hozzáveszem a Note 4-em home gombba épített, ráadásul nem érintős, hanem húzós megoldását… Nos talán nem véletlen, hogy a Samsung megoldása annyira kényelmetlen és macerás, hogy pár nap után kikapcsoltam, míg a Mate S-t csak így használtam. Az olvasó pontossága egyébként abból is adódik, hogy bármilyen irányból fel tudja ismerni a rögzített mintát. Az ujjlenyomat-olvasóban külön tetszett, hogy nem csak biztonságra használható, hanem bármilyen ujjal lapozásra, hívás felvételre, fotózásra, videó elindítására, redőny fel- és lehúzására is akár.

A Huawei Mate S nem szégyenkezhet hardver tekintetében, hiszen a gyártó a saját fejlesztésű HiSilicon Kirin 935-öt pakolta a vékony burkolatba, mivel a Kirin 950 még nincs kész. A chipset négy magja 2.2 gigahertzes órajelen tud dolgozni, az energiatakarékosságot pedig másik négy, maximum 1.5 gigahertzes mag adja. Mindehhez 3 gigabájt RAM jár és jó tudni, hogy a Huawei évek óta élen jár a kiváló hardver-szoftver összehangolásban és optimalizálásban. Összességében ritkán futottunk bele röccenésbe vagy akadásba, bár persze meg lehet fektetni ezt a kombinációt is, úgymint egy Asphalt 8, ahol már vérszegény a Mali-T628MP4 grafikus gyorsító. A 32 gigabájtosnak írt tárhelyű modell esetében nem teljesen 25 gigabájt áll rendelkezésre adattárolásra, de igény szerint a microSD bővíthetőség adott, ráadásul akár 128 gigabájtos kártyát is vehetünk a Mate S-ünk mellé, hiszen támogatja. Ami a benchmark adatokat illeti, a Huawei Mate S a maga Kirin 935 chipsetével alig maradt a Samsung Galaxy Note 4-em (nyolcmagos verzió) alatt. 

A Mate S az EMUI 3.1 kezelőfelületet kapta, ahol minden ikon a főképernyőn foglal helyet, mappázhatók, így lehet könnyen rendet tenni köztük. A launcher személyre szabható normál és egyszerű nézettel (ez utóbbi főként a gyengébben látóknak jön jól a nagyméretű ikonok miatt), de módosítható a gyárilag kissé hűvös színhőmérséklet, ötféle navigációs sáv elrendezés között lehet választani, akad egykezes felület a sávhoz és igazodó billentyűzet is, amely figyelembe veszi, hogy jobb- vagy balkezes a felhasználó. Háttérképből kérhető véletlenszerű váltás, annak gyakorisága is módosítható, valamint hogy melyik albumból válasszon képeket a Mate S. A felület fontos része a felhasználói élmény, ehhez az effektek is hozzájárulnak, ezekből nyolcat találunk a beállítások között. Az EMUI 3.1 támogatja a 4×5, az 5×4, valamint az 5×5 ikonos elrendezést, az automatikus igazítást, az ikonszámlálót (az adott app elmulasztott értesítéseinek számát mutatja) és beállítható, hogy a főképernyőn az oldalakat folyamatosan lehessen görgetni vagy jobb és bal oldalon is vége legyen, ahonnan már csak visszafelé lehet navigálni.

Sokszor jöhet jól a kettős ablak, ám csak bizonyos appok esetén használható. Beállítható lebegő gomb, amely segítségével gyorsan elérhetők a vissza, a kezdőképernyőm az előzmények, a képernyőzár és az egy érintéses optimalizáció funkció. A gomb bárhova szabadon húzható a képernyőn és nem zavar sok vizet alaphelyzetben. Tetszett az intelligens tok és intelligens mikrofon fülhallgató vezérlés bekapcsolhatósága. Ez utóbbi praktikus opciókat tesz lehetővé, hogy a headset vezérlőgombjaival hozzáadhatunk számokat a kedvencekhez vagy válthatunk a lejátszási módok között, amikor a Huawei Music szól, az alapvető funkciók mellett a plusz lehetőségekhez elég hosszan nyomni az adott vezérlőgombot. A redőny egyébként két fülből áll, ahogy megszokhattunk már a Huaweinél, az egyik oldalon az értesítések láthatók időrendben, a másikon pedig a gyorshívó toggle ikonok láthatók. Nagyon praktikus, hogy ha a kezelőgombokon egyik irányban végigsimítjuk az ujjunkat, átvált egykezes használatra a képernyő. A normál mérethez a másik irányba szükséges ujjat húzni vagy az üres fekete felületre tapintani.

Annyi funkció van, hogy csak kapkodjuk a fejünket és próbáljuk a legtöbbet leírni (mindet úgysem lehet, arra ott lesznek a screenshotok leginkább). Megtalálható osztott képernyős nézet, ahol a már említett rövid listájú appok nézhetők, egyszerre kettő. Az alkalmazásváltó hosszú lenyomásával férhetünk hozzá ehhez a funkcióhoz és az alábbi programok közül választhatunk: galéria, gyári böngésző, jegyzet, videólejátszó, fájlkezelő, gyári e-mail, témázó és naptár.

Az LG óta szeretjük a kétkoppos felébresztést, ehhez jön hozzá, hogy dupla koppra képernyőkép készíthető (ó, je gondoltak a tesztelőkre is!). A képernyőhöz tartozik a KnuckleSense 2.0 is, avagy a betűrajzolás. Be- és kikapcsolt képernyőnél egyaránt működik a varázslat, elég egy előre meghatározott betűt írni a kijelzőre, automatikusan elindul az adott betűhöz előre definiált program. Nagyon tetszett még a kezdőképernyőn való gyorskeresés is, ehhez fentről lefelé kell húzni az ujjunkat, de nem a képernyő legtetejéről. Ha a főképernyőn két ujjunkat széttoljuk átlósan, akkor előkerül a rejtett alkalmazások listája, tehát amit nem használunk, ide pakolható. Egy app vagy itt vagy az app listában található meg, két helyen nem lehet. Meg kell említeni a Telefonkezelőt, amely már elég régóta best of a témában, ugyanis segítségével különböző külső appok telepítése és rootolás nélkül lehet tárhelyet vagy RAM-ot felszabadítani, energiatakarékosságra törekedni, zaklatásszűrőt vagy ne zavarj funkciót bekapcsolni, stb. Gyárilag megkapjuk a Swype billentyűzetet, ezt a szerkesztőségünk több tagja is évek óta megelégedéssel használja. A gyári böngésző okos, több mint tíz oldalt is kezel, nem gond az asztali nézet, a keresés, az adat-takarékos üzemmód, a nyomtatás sem, valamint szerencsére a kétablakos nézetben is használható, ez igen praktikus tud lenni.

A Huawei Mate S hátlapi kamerája több szempontból is érdekes. Az egyik a beállítási lehetőségek széles tárháza, a másik pedig a Pro mód, ahol a valóban fotózási szakértők is megtalálják a megfelelő kézi állítási lehetőségeket. A hátlapi kamera 13 megapixeles, RGBW szenzort kapott, kéttónusú LED vaku és optikai képstabilizátor segíti a kiváló képek készítését, a hosszú záridőnél is jól jön. A kamera szoftverben megtalálható nemcsak a fénykép, de a fénnyel festés, az arcszépítés, a videó és a time laps lehetősége. Fotózásnál választható automata mód, panoráma, éjjeli mód, HDR, profi (Pro mód), sorozatfelvétel, vízjel, hangjegyzet, de még dokumentumot is lehet vele fotózni.

Ezek közül nyilván a Pro mód a legizgalmasabb, itt állítható igény szerint a záridő 1/4000-től egészen 8-ig, az expozíció, az igen gyors kézi vagy autofókusz, a fehéregyensúly kézi lehetőséggel, a mérési mód és az időzítő is. Összességében még igen gyenge fényviszonyoknál is nagyon jól teljesít a Mate S f/2-es kamerája, ahogy egyébként nappali fotóknál is. Némi zajmentesítés észrevehető a képeken, így találunk összemosódást, de egyáltalán nem vészes és akár még nagyméretű nyomtatáshoz is tökéletes választás ez a készülék. Makróknál nagyon tetszett a szépen elmosott háttér, ritkán látni ilyen szép megoldást gyári szoftverben. A kamera képes kikapcsolt kijelzőnél is fotózni, ehhez a hangerő le gombot kell kétszer egymás után lenyomni gyorsan, nagyjából bő egy másodpercre van ehhez szükség.

Videónál full HD-ben rögzíthető mozgókép és csak 30 fps a maximum, tehát le kell mondani a nagyobb felbontásról vagy a mostanság divatos 60 fps-ről, de ez talán nem mindenkit érint érzékenyen. Az előlapi kamerával 8 megapixeles szelfik készíthetők, igény szerint szépíthetjük a látottakat és az előlapi LED vakunak köszönhetően valóban nem kell aggódni a minőség miatt, legalábbis ami a fényerőt illeti.

A Mate S gyári zenelejátszója egyszerű darab, cserébe a dizájn gyönyörű és az alapvető elvárásokat teljesíti. Így tehát a készülék szortírozni tudja a zenéinket dalok, előadók, albumok, mappák és listák szerint is, DTS van, viszont hangszínszabályzó nincs. A gyári füles zenehallgatásra nem az igazi, viszont ha valakinél lapul egy minőségi darab, annak nem lesz gondja, a Mate S ugyanis bőven megfelelő minőségben adja a zenét. Aki pedig különösen érzékeny audiofil, vegyen LG V10-et. Az FM rádiót szerencsére a gyártó nem spórolta ki, headsettel működik, tud szólni kihangosítva is és beállítható neki automata kikapcsolási időtartam is maximum 90 percben.

Adatkommunikációra maximum Cat.6-os LTE használható, van Wi-Fi 802.11 a/b/g/n (de nincs ac és nincs dual band sem), Wi-Fi Direct, OTG és MTP támogatás, Bluetooth 4.0 és USB 2.0 van, ahogy NFC is. Sajnos sokak kedvence, az infra ezúttal kimaradt a szórásból, pedig egyre többen érdeklődnek iránta újra. Akkumulátorból egy 2700 mAh kapacitásút kapunk, amely igen döbbenetes visszaesés a Huawei Ascend Mate 7 nem kisebb mint 4100 mAh-s telepéhez képest. Szerencsére gyorsan fel lehet tölteni a 2 amperes töltővel az akkumulátort, egy óra alatt nagyjából hetven százalékig tolja, a következő egy óra a maradék harminc százalékhoz szükséges, de egy órányi töltéssel is ki lehet bekkelni egy napot.

Összességében elmondható, hogy a kínai gyártó egy olyan érdekes hibridet dobott a piacra a Mate S képében, amely számos tudásban a felsőkategóriát képviseli, így az anyaghasználatával, a kiváló kamerával, a szoftveres apró okosságokkal, viszont több ponton érthetetlen apróságokkal – régi grafikus gyorsító, középszerű akkumulátor, hiányos Wi-Fi tudás, infra hiánya – mégis visszavetik az egyszerűbb felsőkategória szintjére a modellt. Ehhez képest finoman szólva is költői túlzás a bőven több mint kétszázezres új ár, ennyiért bőven lehet más márkák valóban felsőkategóriás készülékét megvásárolni. Leginkább a Samsung A szériájához hasonlítható talán, ahol prémium házba (ott jóval) gyengébb tudást pakoltak és adnak horror áron. Egyelőre az ár-érték aránya miatt nem tudjuk a Mate S-t tényleg jó szívvel ajánlani, ám ha sok tízessel csökkentik, akkor majd jobb vétel lehet. Érthetetlen, hogy házon belül miért állítanak maguknak elvi konkurenciát a jobb, okosabb és sokkal olcsóbb Honor 7-tel.