HTC M7
5

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 8.54

Tudás: 8.28

Minőség: 8.44

Értékelés: 8.42 | Szavazatok: 206

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Teszt: HTC One, a trónkövetelő

Nálunk járt a tajvani gyártó 2013-as zászlóshajója, a HTC One. A HTC új készüléke gyönyörű, rendkívül nagy tudású, az kamera újítása miatt viszont nagyon megjárta. Hiába mutatta be a konkurenciával nagyjából egyidőben és volt rá leadható előrendelés már februárban, egyszerűen totálisan megcsúszott a szállítással, így nem volt ritka az sem, hogy valaki több mint két hónapot várt a telefonra, ami valljuk be őszintén, nagyon rossz stratégia. A HTC-nek pedig hatalmas szüksége van a One sikerére – amely azóta beigazolódni látszik –, hiszen a tavalyi HTC One X nem hozta be a reményeket.

A nálunk járt, ezüst HTC One-t ezúttal is a VIP Phone biztosította. A lapos gyári dobozban csak egy hálózati töltőfej, egy agybadugós, fekete-piros Beats Audio headset, valamint egy adatkábel lapul a SIM tálca kiszedéséhez szükséges fémből készült cucc mellett. A HTC receptváltásába beletartozik a külső módosítása is, így a One dizájn tekintetében nem mondható egyértelműen az előd modell utódjának. Adott az alumínium, egyébiránt unibody, tehát szétszedhetetlen burkolat, ez nagyon kellemes fogású és tapintású, bár csúszós a hátlap. Kicsit fura fogásra az oldalsó keret, érezni lehet az éleket, de nem vág, csak nagyon szögletes. Szerencsére a nálunk járt példány nem abból a szériából való, ami illesztési gondokkal küszködik, így hibátlan modellről van szó. Ami a fizikai méreteket jelenti, 137,4 mm magas, 68,2 mm széles és 9.3 mm vastag a One, ehhez 143 grammos tömeg társul. Összességét nézve magasabb, ám keskenyebb a konkurens Samsung Galaxy S4-nél, viszont vastagabb. Az S4 csak 7.9 mm ugyanis és könnyebb is a maga 130 gramm tömegével.

A HTC One előlapja nem szokványos, ugyanis nem túl sűrűn látható két hangszóró is a kijelző alatt és felett, gyönyörű és valóban elsőosztályú megoldás, hangtechnika szempontból, konkrétan eszméletlen jól szól. A unibody megoldásnak köszönhetően nem külön rácsot kapott a One, hanem apró furatokat vágtak lézerrel az alumínium tömbbe, így igazán prémium minőséget kapunk. A felső lyukak mögött foglal helyet az állapotjelző LED, mellette pedig a fény- és távolságszenzorok és az előlapi kamera. A megjelenítő 4.7 col képátlót és full HD, tehát 1920×1080 pixel felbontást nyújt, ez 486ppi pixelsűrűséget jelent, na ezen aztán lehet keresgélni a „szőrszálakat”! A Super LCD3 igen színhűség tekintetében, a betekintési szög gyakorlatilag 180 fok. Egyszerűen gyönyörű a megjelenítő, arról pedig, hogy ilyen is maradjon, a Gorilla Glass védelem gondoskodik. A megjelenítő alatt látható a HTC felirat – ez garivesztős kernelcserével funkciót is kaphat –, tőle balra a vissza, tőle jobbra pedig a home érintőgombok láthatók. Ez utóbbira duplán kattintva ugrik elő a megújult, kártyás felületű alkalmazásváltó, hosszan nyomva pedig a Google Now indul el.

A hátlap végre nem puritán, az ezüstösséget megtöri egyrészt a kamera, a vaku, ezek felett egy kis fehér betét – ezeken keresztül jut át a különféle antennák jele az alumínium burkolaton –, amely ismétlődik a telefon alján is, de a kötelező feliratok is a hátlapra kerültek – lévén nem férhetünk hozzá az akkumulátorhoz, amely alatt szokták elhelyezni a kötelező számokat és információkat. Ennek ellenére összeszedett, nem túlcsicsázott megoldást kapnak a jövendő HTC One tulajok. Érdekes, hogy hiába a prémium burkolat, ez is hajlamos rusnyára kopni, így mindenképp javasolt valami tok beszerzése még erre a fém telefonra is. Hiába, nem karcálló... Jobb oldalt találjuk a hangerőgomb párosát, amely elég hosszú lett, ám fogásnál hajlamos az ember beleakadni, cserébe viszont határozott és kényelmes a nyomáspontja. Alulra került a microUSB csatlakozó, ez MHL-támogatást is élvez, bal felül rejtőzik a microSIM foglalat, ehhez a kapott tűs célszerszámmal lehet hozzáférni.

A telefon tetején foglal helyet a bekapcsológomb-képernyőzár, sajnos abszolút nem esik kézre sehonnan sem, hiszen balra került, így kétkezes a képernyőzár feloldása. E gomb mögött rejlik egyébként a nagy visszatérő infra is. A kiváló hangminőségről nemcsak a háttérzaj-csökkentő dupla mikrofon (az egyik a hátlapon, a másik a telefon alján látható), de a Sense Voice is gondoskodik. Viszont meg voltam lepve: attól függetlenül, hogy én a másik rajongótábort erősítem, sem párom, sem a komplett család tetszését nem nyerte el a One különsebben, erre abból következtettem, hogy nem kapkodták ki egymás kezéből a telefont mint az egyébként csúcsmobiloknál lenni szokott. Fura. Gyönyörű, ordít a prémium hatás. Talán megijedtek tőle.

A HTC One-ban az idei év egyik csúcs processzora, a Qualcomm Snapdragon 600 dolgozik, ez egy négymagos, 1.7 gigahertzen ketyegő Krait 300 CPU, a grafikus gyorsító szerepét egy Adreno 320 tölti be, ehhez a kombóhoz adott a két gigabájt RAM, valamint 32 vagy 64 gigabájt, nem bővíthető háttértár. A rendszer Android 4.1.2, nálunk jártakor kapott épp frissítést, ám a 4.2-re még várni kell. Összességét tekintve villámgyors a rendszer, mindössze a nagy számítási feladatokat igénylő programok esetén tapasztalható a telefon felsőbb részén adott esetben komoly melegedés is, de forrósodás nincs.

A vadiúj csúcsmodellhez új kezelőfelület is jár, a fejlesztők bizony nagyon átszabták a rajongók által a végletekig istenített Sense-et, az 5.0 azonban csalódottságot is válthat ki. Abszolút minimalista megjelenésre törekedett a cég az új dizájnnal, így az anno csicsás ikonok, effekt-hegyek eltűntek, letisztultság érezhető mindenhol. Összességében természetesen a rendkívül jó integráció megmaradt, mégis nagy hiányérzetem támadt a régebbi telefonokhoz képest, mintha kiherélték volna a lényegét. Persze szinte semmi személyre szabhatóság sincs, így aki előtte külső launchert használt, az idegbajt fog kapni a Sense 5.0-tól, mert nem lehet változtatni a főképernyőn lévő ikonokhoz az oszlopok, sorok számára, nincs mappázási lehetőség gyárilag, nem görgethető a tálca sem. Na nem mintha ezeket már gyári kezelőfelület tudná. Újdonság a Blinkfeed, amely dobozokban – kicsit talán a Flipboardra és egyértelműen a Metro kezelőfelületre is hajazva – jeleníti meg a hírfolyamot, ha összekötjük a mobilt Facebook, Flickr, LinkedIn vagy Twitter fiókkal. Elvileg híreket is mutatna, ám ez a szolgáltatás hazánkban nem elérhető. Külső launcherrel egyébként a Blinkfeed neme érhető el.

A Sense 5.0-ban maximum öt főképernyő lehet, a menü viszont állítható 3×4 vagy 4×5 ikont tud megjeleníteni betűrendben, legújabb telepített vagy egyéni beállítás szerint. Sajnos eltűnt a leggyakrabban használt lehetőség, pedig ez tényleg a felhasználók egyéni szokásait figyelte. Kár érte. Első bekapcsolásnál a gyári 3×4-es menü megoldásnál közel agyvérzést kaptam, óriási lyukak az ikonok között, esetleg közelre rosszabbul látó édesanyámnak megfelelne, de privátban 5×4-es megoldást használok jóval gyengébb felbontáson. Nagyon tetszett viszont az újítás, hogy az alkalmazáslistában Egyéni rendszerezésben mappázhatók az ikonok!

Kamera tekintetében nagyon megosztó is lehetne a 4 megapixeles képek készítésére használható Ultrapixel, de a már tulajok hozzáállását ismerve, nem az. Alapvetően nem akadtak fenn túl sokan a visszavett megapixel-számon. Alapvetően egyetértünk a HTC-vel, semmi értelme a megapixel-harcnak, amíg az nem jelent érezhető minőségjavulást. Az Ultrapixel ezt adja, főleg szoftverfrissítés után (tekintve, hogy az első változattal finoman szólva is gyenge minőséget produkált a telefon). A technikai részt kihagyva az lenne a lényeg, hogy sokkal jobb minőségű, szebb színekkel és kevesebb zajjal járó képeket kellene készíteni a One-nal mint bármely más mobil kamerájával. Az mindenestre meglepő, hogy a cég nem nagyon reklámozza az optikai képstabilizátor jelenlétét, pedig ez nagyon nem mindegy. Ha a készített fotókat nézzük, azt kell mondjuk, hogy általánosságban a felsőkategóriában foglal helyet a HTC One kamera-képességek tekintetében, de nem ő ül a trónon. Kimagaslóan jól teljesít viszont gyenge fényviszonyokban! A fényképező beállításainak lehetőségei a képernyőmentéseken láthatók, nekem a HDR nagyon tetszett, előszeretettel használtam, bár igaz, a téma is igényelte sokszor. Most meg persze a saját mobilomból hiányzik.  Említést érdemel még a Zoe funkció, ami annyit tud, hogy egy fényképhez készíthető 3 mp-nyi hang, ezeket pedig az aznap készült videókkal és képekkel egy fél perces videóbe tud sűríteni a program. Videó rögzíthető 1080×1920@30 fps értékkel és felbontásban, azonban lehet lassított vagy gyorsított felvételt is kérni, előbbi 768×432 pixel, utóbbi 1280×720 pixel felbontást garantál és 60 fps-t.

 

Zenehallgatáshoz rögtön több appot is találunk, a Play Zene az Android gyári lejátszója, valamint ott a Zene, ez tényleg komolyabb lejátszó. Gyakorlatilag mindent tud, amire szükség lehet, kezeli a lejátszási listákat, ID3 tag-ek alapján listáz, háttérben futás esetén kezelhető és elérhető marad akár az értesítési sávon, akár a képernyőzáron is. Ha szükséges, megkeresi és letölti az albumborítókat, az előadó fényképeit, a dalszöveget, ezeket képes csak Wi-Fi-n is. Tud még vizualizációs módot is, bár ez pár perc után kevésbé érdekes szórakozás. Meglepődtünk, hogy a Beats Audio ellenére nincs külön hangszínszabályzó, de még a BA-t is a készülék beállításaiban aktiválhatjuk csak. A zenei részt FM-rádió egészíti ki, az állomások automatikusan hangolhatók, integrált zenefelismerő is adott, mindössze a 3.5-es jack headsetet kell bedugni, ugyanis az az antenna a vételhez.

Internet böngészésére nem csak a Chrome, de a HTC saját böngészője is elérhető, ez utóbbi meglepő módon flash támogatással és megfelelő oldaltördeléssel lopta be magát a szívünkbe. Az extra, előre telepített appok közül kiemelném az autós Car-t, ez nagy ikonokat biztosít, hogy vezetés közben is kényelmesen lehessen navigálni az előre programozott alkalmazások között, a Dropboxot, hiszen regisztráció után két évig ingyen használható, ajándék 50 gigabájttal jutalmazza az online tárhely, hogy a One-t választottuk, vagy ott van még a Kid Mode, ezzel a gyerekek számára hozzáférhető, ám a szülők által kontrollált fiók készíthető, ahol van a kicsiknek mese, zene, kifestő, gyerekcsatornák, élő mese, sajnos magyarul viszont nem tud. Van itt még PDF olvasó, Polaris Office, zenefelismerésre használható SoundHound és TV. Ez utóbbival varázsolhatunk tévé-távirányítót a telefonból, könnyedén hozzátanítható az otthoni tévénkhez.

Adatátvitelre maximum LTE használható, de van itt Wi-Fi (802.11a/ac/b/g/n) is DLNA, Miracast és Wi-Fi Direct, valamint hospot funkcióval, adott egy 4.0 Bluetooth, NFC és GPS. A HTC One-ban egy 2300 mAh-s akkumulátor található, sajnos nálunk úgymond kritikán alul teljesített, tény, hogy nyúzás közben, de estig sem tartott ki, az energiatakarékos funkcióval azért valószínűleg legalább az egy munkanap kihúzható vele. Áthidaló megoldásként tölthető PC-ről, vagy külső akkumulátor is csatlakoztatható hozzá. Összességét tekintve a HTC rajongói számára kötelező darab a One a felsőkategóriás, prémium érzet, anyaghasználat és minőség miatt, valamint azért, mert gyönyörű kijelző került bele, a kamera pedig tényleg jó frissítés után.

A HTC One teszthez a készüléket a VIP Phone biztosította, melyet ezúton is köszönünk!