Egy iparági jelentés szerint az Európai Unió számára jóval drágább lehet a kínai hálózati eszközök kivezetése, mint azt korábban becsülték, miközben a verseny csökkenése az infrastruktúra költségeit is jelentősen növelheti.
Az Európai Unió évek óta azon dolgozik, hogy fokozatosan kiszorítsa a Huawei és más kínai távközlési vállalatok hálózati berendezéseit az európai mobilkommunikációs infrastruktúrából. A folyamat azonban a vártnál jóval nagyobb pénzügyi terhet jelenthet. A GSMA legfrissebb iparági elemzése szerint a Huawei 5G-technológiájának teljes lecserélése akár 30-40 milliárd euróba is kerülhet, ami közel háromszorosa az Európai Bizottság korábbi becslésének.
Az Európai Bizottság hosszú ideje szigorítja a kínai távközlési vállalatokkal szembeni szabályozást. Az uniós intézmények szerint bizonyos kínai gyártók – köztük a Huawei és a ZTE – olyan magas kockázatot jelenthetnek a kritikus infrastruktúrák számára, amely indokolttá teszi hálózati eszközeik fokozatos kivonását az európai távközlési rendszerekből. Ennek érdekében az elmúlt években több ajánlás, biztonsági intézkedés és szabályozási kezdeményezés is született, amelyek arra ösztönzik a tagállamokat és a mobilszolgáltatókat, hogy alternatív beszállítókra álljanak át.
A GSMA jelentése éppen akkor készült el, amikor Brüsszel ismét fokozta a nyomást az európai távközlési szolgáltatókra annak érdekében, hogy a következő három évben teljesen megszüntessék a Huawei és a ZTE hálózati berendezéseinek használatát. Az iparági szervezet azonban arra figyelmeztet, hogy ez minden eddiginél nagyobb szerkezeti átalakítást jelentene az európai távközlési ágazat számára.
Az elemzés szerint a teljes költség több különböző területből áll össze. A mobilhálózatok bázisállomásainak és egyéb rádiós infrastruktúrájának lecserélése önmagában 16–22 milliárd euróba kerülhet. A hálózati adatforgalmat továbbító átviteli rendszerek modernizálása további 9–12 milliárd eurós kiadást jelenthet, míg a vezetékes szélessávú infrastruktúrához, például az optikai hálózatokhoz kapcsolódó eszközök cseréje mintegy 5 milliárd eurót emészthet fel.

Ez jelentős eltérést mutat az Európai Bizottság korábbi számításaival szemben. A Bizottság korábban úgy becsülte, hogy a teljes átállás költsége 10–13 milliárd euró között alakulhat. A GSMA szerint a különbség oka, hogy a korábbi becslések elsősorban a mobilhálózatok rádiós berendezéseire koncentráltak, míg az új elemzés a teljes infrastruktúrát figyelembe veszi, beleértve az adatátviteli és vezetékes hálózati elemeket is.
A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a Huawei és más kínai beszállítók kiszorítása nemcsak egyszeri beruházási költséget jelentene, hanem hosszabb távon is hatással lehetne az európai távközlési piac működésére. Az elemzők szerint a verseny jelentősen csökkenne, mivel kevesebb nagy szereplő maradna a hálózati berendezések piacán.
A GSMA becslése szerint a Huawei jelenleg az európai mobilhálózati infrastruktúra-piac legalább egynegyedét birtokolja. Ha ez a piaci szereplő teljesen eltűnne, a fennmaradó kereslet elsősorban az európai Ericsson és Nokia között oszlana meg. Bár ez erősíthetné az európai gyártók pozícióját, a kisebb verseny várhatóan az árak emelkedését is magával hozná.
A jelentés szerint ennek következtében a mobilhálózati berendezések költsége átlagosan 24 százalékkal emelkedhetne. Egy olyan forgatókönyvben pedig, ahol az új megrendelések döntő többsége egyetlen gyártóhoz kerülne, ez a növekedés akár 42 százalékot is elérhetne. A vezetékes szélessávú hálózatok esetében mintegy 19 százalékos drágulással számolnak, míg az adatátviteli hálózatok kiépítésének költsége körülbelül 10 százalékkal nőhet.
Az elemzés szerint mindez végső soron nemcsak a távközlési vállalatokat érintené, hanem közvetve a fogyasztókat is, hiszen a szolgáltatók hosszabb távon kénytelenek lehetnek a megnövekedett beruházási költségek egy részét beépíteni szolgáltatásaik áraiba vagy elhalasztani egyes hálózatfejlesztéseket.
A Huawei európai szerepének csökkentése ugyanakkor továbbra is fontos stratégiai célja az Európai Uniónak. Brüsszel álláspontja szerint a kritikus digitális infrastruktúrák biztonsága elsőbbséget élvez, ezért a magas kockázatúnak minősített beszállítók fokozatos kivonása hosszú távon növelheti az uniós hálózatok ellenálló képességét és csökkentheti a külső függőséget.
Az iparági jelentés azonban arra világít rá, hogy a biztonsági szempontok mellett jelentős gazdasági következményekkel is számolni kell. Az előttünk álló évek egyik legnagyobb kihívása az lehet, hogy az Európai Unió miként tudja összeegyeztetni a hálózatbiztonsági célkitűzéseket a távközlési piac versenyképességének megőrzésével és a fejlesztési költségek kordában tartásával.
Böngésszen tovább legfrissebb híreink között!


