Vidéki körkép: ki hogyan tartja karban a kerítését?

Egy kertes házban mindig bőségesen akad munka, még akkor is, ha nincs valakinek több hektáros területe ahol veteményest művel, vagy haszonállatokat tart.

Hisz itt is megvannak az olyan egyszerű, de rendszeres teendők, mint például a fűnyírás, az öntözés vagy akár a kerítés karbantartása.

Cikkünkben ez utóbbival foglalkozunk behatóbban. Megkérdeztünk három háztulajdonost, hogy mesélje el nekünk, hogyan, milyen gyakorisággal foglalkozik a kerítés felújításával.

“Nálunk ez mindig közös feladat”

“Ahogy látja kedves, elég hosszan van körbekerítve a telkünk, hisz csak egy oldalról határolja szomszéd, oldalt és hátul már kezdődik az erdő. És bizonyára az is feltűnt Önnek, hogy végig falécekből áll. Őszintén szólva mi nem is gondolkodtunk soha más alternatíván, nekünk a fa az fa, és kész. És hogy mennyi munka van vele? Nem fogok hazudni, elég sok!

Ez a vidék elég csapadékos, a sok eső és a pára pedig nem igazán kedvez a léceknek, ezért minden második évben elkél a felújítás. Ez egy körülbelül 4-5 napos projekt úgy, hogy az egész család besegít, és akkor tényleg reggeltől estig ezzel foglalkozunk. 

Én elkezdem géppel csiszolni a deszkákat, a feleségem pedig átmegy rajta kézi csiszolópapírral is, hogy biztos mindenütt el legyen távolítva a régi festékréteg maradéka. Amelyik léc már nagyon korhadt, azt természetesen cseréljük. 

Ezután mi is és a gyerekek is ecsetet ragadunk, és először felületkezelővel, majd lazúrfestékkel átkenjük az egészet. Igen, minden egyes léc minden oldalát. És ezt kétévente megismételjük. Na látja, mondtam én, hogy nem egyszerű feladat ez…”

 További friss mobiltelefonos hírek! Kattintson ide!

“Pár napom rámegy, de megcsinálom”

“Ez egy egyedi kovácsoltvas kerítés, ami egy vagyonba került, de cserében vigyázunk is rá. Amint rozsdásodni kezd, átkenem mindenhol rozsdamaróval, majd miután a szer leoldotta az eloxidálódott réteget, alaposan megtisztítom az egészet. Utána pedig lefestem valamilyen színre. 

Ahogy látja most éppen fehér, korábban szürke volt. Na igen, a kérdés helytálló, valóban nagyon időigényes feladat, pláne ezek miatt az apró cirádás díszítések miatt. Ha egyszer végleg tönkremegy, biztos, hogy valamilyen gondozásmentes alternatívát választok majd, addig pedig marad a rendszeres felújítás, mert azt nem tudnám elviselni, ha elhanyagolt látványt nyújtana a kerítésem. 

“Kerítéskarbantartás? Az meg micsoda?”

“Természetesen csak viccelek, hisz jó pár évig nekem is részem volt benne, amíg fakerítésünk volt. Pár éve azonban lecseréltük az összes lécet Nívó gondozásmentes elemekre. Azóta tudja mennyi időt töltöttem a karbantartással? Semmennyit! Igen, jól hallja!

Ezekkkel a lécekkel ugyanis tényleg SEMMI tennivaló nincs, nem korhadnak, rozsdásodnak, de még csak nem is fakult ki a színük! Rendben, ha teljesen őszinte akarok lenni, azért lemosom őket néha egy kis mosószeres vízzel, de tényleg ez az összes feladat, amit karbantartás címen elvégzek. 

Mindeddig fel sem tűnt, hogy mennyi időt és fáradságot spórolok meg ezzel, de most már azt mondom, soha többé nem választanék másféle kerítést!”