Nokia X3-02
4

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 7.61

Tudás: 7.19

Minőség: 7.40

Értékelés: 7.40 | Szavazatok: 83

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Nokia X3-02 Touch & Type - furmányos 

A finn gyártó tavaly év végén debütált készüléke jó áron kapható, ráadásul hagyományos gombkiosztás és ezen felül érintőkijelzőt is kapott. A Nokia a megfelelő árcédulát a régi, sok-sok éve használatban lévő S40 platformnak köszönheti, ez került ugyanis a Nokia X3-02 mobilba, éppcsak érintőkijelző alatt dolgozik. A készülék egy igen furcsa hibrid, hasonlít talán a SonyEricsson Ainora vagy a szintén SonyEricsson G700 modellre – legalábbis átvitt értelemben, nem külsőleg – mivel egyesíti a hagyományos gombokat és az érintőképernyőt egy, számunkra egyelőre szokatlan formában.

Az ezüst színű készüléket a GsmLine-tól kaptuk. A gyári dobozban a telefon mellett találunk egy CA-101D rövid adatkábelt, valamint egy WH-102-es, alap sztereó headsetet az AC-8E hálózati töltő mellett. Szerencsére a memóriakártya sem maradt ki a listából, ebből két gigabájtos hever a telefonban. Ami először feltűnik, az a készülék vékonysága, ugyanis alig 9.6 mm a burkolat, egyébként sem tepsi – 106,2×48,4 mm –, szinte elveszik az ember kezében, erre rá is tesz egy lapáttal az alig 77.4 gramm tömeg. Külön említésre méltó a fém akkumulátorfedél, ami a hátlap nagy részét ki is teszi. Ha már itt járunk, látható az öt megapixeles kamera optikája fekete keretben, sajnos mobilfény nem jár hozzá.

Jobb oldalon látható a hangerőgomb párosa, valamint a képernyőzár gombja. Külön kameragomb nem jár a telefonhoz. Ami két gombot látunk kétoldalt alul, azok együttes benyomásával érhető el, hogy a hátlap magától megváljon a mobiltól, jó ötlet, jó kivitelezésben. Az alul látható nagy fekete csík a hangszóró (mivel a hátlapon ilyen nincs), felül pedig a 3.5 mm-es jack dugó, a microUSB csatlakozó (tölti a mobilt!) és a vékony Nokia-csatlakozó portja látható.

A Nokia X3-02 előlapja már érdekesebb. A készülék bemutatójakor biztos voltam benne, hogy ez ebben a formában Európában nem lesz kapható, mert hát hogy néz ki a gombsora és mennyire nem áll kézre. Nos igen, aki megszokásból nyomogatja a gombokat, azt bizony érheti komoly meglepetés (pl. engem a számológép használatakor…). A szokásos alsó sor, a *, a #, valamint a 0 gomb ugyanis szépen jobbra kerültek. Így is négysoros maradt ugyan a billentyűzet, a legfelső sort a piros és zöld gombok, az üzenet és a zenelejátszó gyorsgombjai adják, de alapvetően csak a hívásfelvevő és –megszakító gombokat használjuk leginkább, mivel minden más a képernyőn intézhető, így például a törlés is.

A megjelenítő érintős mivolta miatt tehát ne keressünk semmilyen navigációs padot/gombot, nem lesz. A kijelző egy 2.4 col képátlóval rendelkező, 320×240 képpont felbontású, rezisztív változat (ennek ellenére gond nélkül érzékeli az ujjunkat, ha kicsit erősebben nyomjuk a szokásosnál, a körömmel való nyomkodást viszont nem kultiválta), 256 ezer szín megjelenítésére képes. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2.4 col méret nem érintésre lett kitalálva, így a kezelőfelület adta magát, hogy minél nagyobb betűk és ikonok legyenek a képernyőn.

Az S40 – úgy amúgy hatodik kiadása, ami a fejlesztéseket illeti, tehát az aktuális legfrissebb – főképernyője pont úgy néz ki, mint régen is, annyi különbséggel, hogy egyszerűbb lett a kezelés az érintőképernyőnek köszönhetően. Hosszú nyomásra egyszerűen szerkeszthetők a funkciók, akárcsak más érintős platformokon például a widgetek. A különbség annyi, hogy míg a widgetek pofásak és sokrétűek, itt a méretek fixek és lényegesen kevesebb gyorsikon pakolható ki. A főképernyő listás és rácsos lehet, a kilenc ikon nem módosítható, görgetni nem kell. Főképernyőn bal alul található a Kedvencek, itt kilenc kedvenc alkalmazás adható meg, igen hasznosnak bizonyulhat ez a plusz fícsör.

A telefonkönyvbe maximum ezer kontakt fér, számos plusz mező tölthető ki a nevekhez (hat szám, web- és e-mailcím, hang, kép és videó, postacím, születésnap – ez szinkronizálja magát a naptárral – jegyzet, hivatalos név, becenév, vállalat, munkakör. A kontakt megtekintésekor egyszerűen érhető el a közvetlen hívás, SMS küldés, a csevegés megtekintése, a névjegykártáyja, de internetes hívást is bonyolíthatunk, tetszik a finnek megoldása. Természetesen létrehozhatók csoportok, a teljes telefonkönyv szinkronizálható az Ovival, a betű mérete pedig változtatható.

Az üzenetkezelésnél ide is beszivárgott a mostanában trendi chat-nézet – régebbi vágásúak bármikor visszaállíthatják az alapértelmezett módot. A gépelés az elcsúszott gombok miatt megszokást igényel, de csak nagyjából annyit, amennyit egyik márkáról a másikra való átállás. Szintén integráltak egy e-mail klienst is, amely Java alapokon nyugszik, ráadásul a „nevesebb” postafiókok beállításait eleve tartalmazza (Ovi Mai, Gmail, Yahoo! Mail, Hotmail), de persze bármilyen más fiókkal is működik, ha az adatokat beírjuk.

A naptár a rég megszokott, számos opciót biztosító változat. Egy-egy naphoz adható emlékeztető, találkozó, hívás, születésnap, évforduló és feljegyzés, kérhetjük hangjelzéssel az emlékeztetést és végdátummal, van havi és napi nézet is, a heti valamiért kimaradt. Ha már alkalmazások, akkor van ébresztő, meglepő módon csak egyetlen időpont adható meg, bár ez legalább lehet ismétlődő és van szundi is. A Java alapú számológép tud tudományos opciókat is, akad még diktafon, teendőlista, jegyzetek, időzítő és stopper is.

Extrák címszó alatt találjuk az előre telepített játékokat és a programokat. Előbbiekből adott a Climate Mission, a Guitar Hero 5, a Hip Hop Tour és a Memorize, utóbbiakból pedig az Ovi Áruház, egy átváltó, egy telefon bevezetés, internetes keresés, közösségek program, méretátváltó, My Nokia, Opera Mini, Shazam zenefelismerő és világóra. Némi negatívum, hogy nálam valamiért a Közösségek nevű SNS kliens nem működött, ez a Facebookot, a Twittert, a Gtalkot, a Yahoo! Talkot, az Ovit és az MSN-t fűzné egybe.

Az öt megapixeles kamera CMOS szenzorral ellátott, a fókusz kiterjesztett, EDoF, ennek megfelelően makró mód nincs, a készülék árának megfelelő minőségű fotókat készít. Videót legfeljebb VGA felbontásban és 15 képkocka másodpercenkénti értékkel tud. A zenei rész teljesen rendben van, a lejátszó nagyon hajaz a Nokia 5800-mban megismert gyári lejátszóra, talán nem is véletlen. Ami a tudását illeit, fut a háttérben, ID3 tag-ek alapján tud csoportosítani, lejátszási listák létrehozhatók, az albumborítót is mutatja, ha rendelkezésre áll, támogatja a sztereó Bluetooth headseteket, van benne hangszínszabályzó, tud ismételni és random módot, valamint elérhető az RDS-es FM-rádió is, amely használatához szükséges a headset. Egyedül talán a gyorstekerés hiányzik a lejátszóból, cserébe viszont támogatja a DivX/XviD filmeket két gigabájtos méretig (ehhez pendrive, valamint a CA-157-es kábel szükséges).

A Nokia X3-02-ben egy 860 mAh-s, BL-4S akkumulátor található. A gyári adatok szerint 430 óra készenlétet, hat óra beszélgetést vagy huszonöt óra zenelejátszást tud biztosítani. Nos ennyi ideig nálunk nem bírta, de kevés Wi-Fi használattal és nettel gond nélkül elketyeg három napot is a mobil. Internetelérést a nem is rossz HSPA mellett (le 10.2, fel 2 Mbps) meglepő módon Wi-Fi 802.11 b/g/n is tud szolgáltatni, ebben az árkategóriában még mindig nem mondható alapvető elvárásnak, tehát rendkívül örülünk neki. Kár, hogy nem lesz élvezet a kis méretű és felbontású megjelenítőn a szörfölés. A gyári böngésző helyett javasoljuk inkább a már említett, előre telepített Opera Minit.

A Nokia X3-02 egy elég alaptudású készülék, ám a még mindig egyedinek számító hagyományos gombsor és érintőképernyő kombinálása, valamint a Wi-Fi támogatás miatt abszolút javasolható készülék, főleg a mostanában már 35-40 ezer forintos árért azok számára, akik nem szeretnének okostelefont birtokolni.

A Nokia X3-02 tesztkészüléket a GsmLine biztosította,

amelyet ezúton is köszönünk!