Nokia C5 teszt

Érdekes készülék a Nokia C5, hiszen új, közben pedig mégsem. Érdemes összehasonlítani a Nokia 6730 mobilt a most tesztelés alatt álló Nokia C5-tel. Szinte teljesen egyezik a két mobil, holott közel egy év telt el a bemutatásuk között. Kérdés, hogy amin javítottak, vajon elég lesz-e a sikerhez.

A sötétszürke-ezüst színekben pompázó Nokia C5 az  jóvoltából került szerkesztőségünkbe egy kis méretű, kék dobozban (a 031.022 szoftver futott rajta). A gyári csomagolás a telefonon kívül tartalmazza a BL-5CT jelű 1050 mAh teljesítményű akkumulátort, az AC-8E hálózati töltőt, a 10 centis CA-101D adatkábelt és egy WH-102 sztereó headsetet, valamint a telefonban egy 2 gigabájtos microSD kártyát. 

A Nokia C5 fizikai méretei 112 x 46 x 12.3 mm és 89.3 gramm. Ez a kis tömeg meglepő, hiszen a mobil egy része fémből készült. Ilyen a hátlap levehető része, valamint az előlap teljes hosszán körbefutó króm keret és még a gombok némelyike is fémnek tűnik.

A hátlap ezüst része fémből készült és a fogása igen furcsa, gagyi minőségű műanyagra emlékeztet, a bevonat valószínűleg a fém mivoltjából adódó kézből kicsúszást hivatott megelőzni. A hátlapot egy szolid Nokia C5-00 felirat díszíti alul, felül a kamera objektívje és a hozzá tartozó LED mobilfény pihen keret és különösebb védelem nélkül.

A C5 bal oldalára csak egy nyakbaakasztó hely jutott alulra, a jobb oldalán felül a hangerőszabályzó gombpáros, alatta pedig a microSD slotja hever ügyesen fedél alá rejtve (vicces, hogy bár megnyomás után kiugrik, még műkörömmel is alig lehet kivadászni a helyéről…). A vékony típusú töltő-, a szabvány microUSB rendszercsatlakozó és a 3.5 mm-es jack a telefon tetején kaptak helyet egymás mellett.

Az előlapon a 2.2 colos, 240×320 képpont felbontású TFT panel látható, amely mára a középszint alsó határára esett vissza. Nagyobb méretű megjelenítő is belefért volna ebbe a készülékbe, de nem árt figyelembe venni az árcédulát. A kijelző alatt látható az ötirányú navi pad, valamint kétoldalt három-három gomb, amelyek közül kettő gyorsgomb, kettő a hívásindításért és –megszakításért felel, egy-egy pedig a menübe és vissza visz. A numerikus gombsor billentyűi hatalmasak, ez alapvetően a fenti gombokra is igaz nagyrészt, abszolút könnyű kezelni, félrenyomni nagyon nehéz.

A Nokia C5 Symbian S60 platformot futtat, azon belül is a 3.2-es változatot. Első blikkre simán össze lehetne keverni az S40-nel, ám árulkodik a menübe dobó házikó gomb az előlapon. Ez utóbbi hosszú megnyomásával a feladatkezelőhöz jutunk, láthatjuk, hogy aktuálisan milyen programok futnak, ezek számára nem árt minimalizálni az optimális működéshez, ellenkező esetben be tud lassulni a mobil.

Tehát érdemes figyelni, hogy mindenhonnan a Kilép felirattal lépjünk ki. Jó tudni, hogy a Nokia az S40-et szeretné kiiktatni szépen lassan és ennek a helyébe az S60-at állítani. A telefonban egy 600 megahertzes ARM11 processzor dolgozik, 128 megabájt RAM társaságában, a készülék ennek megfelelően igen gyors.

A főképernyő megfelelően személyre szabható, tényleg érdemes átnyalni a beállításokat (bár a Nokia újabban erősen túlbonyolítja a menüt), kitehetők akár névjegyek, naptárjegyzetek, e-mailértesítő, valamint az alsó sorban találunk egy horizontális alkalmazáslistát, amelynek tartalmát mi magunk alakíthatjuk saját kedvünk szerint. A főmenüben találjuk a kiváló naptárat, a naplót, a névjegyzéket, amely azonnal felajánlja az Ovi kontaktok szinkronizálását, az Ovi Chatet is.

Egy kontakthoz szinte tetszőleges számú mező tölthető ki, elképesztő mennyiségű lehetőséget pakolt a Nokia a készülékbe. Tetszetős megoldás, hogy a közösségi oldalakon lévő fiókunkat gond nélkül hozzácsaphatjuk a telefonkönyvhöz, az összefésüli az adatokat és mindig naprakész információk fogadnak.

Az üzenetek között találunk Saját mappát, már egy jó ideje pedig külön mappában mentik a Nokia mobilok a kézbesítési értesítőket. Új üzenet létrehozásakor választhatunk SMS, hangüzenet vagy e-mail között.

Internetre rendelkezésre áll GPRS? EDGE, UMTS és HSPA is, a Wi-Fi viszont nagyon hiányzik. Érdekes, hogy csak azóta érzem ennek a hiányát a tesztmobilokban, amióta itthon is rendszeresen használom a Wi-Fit a Nokia 5800-mon (minő meglepő felfedezés…). A beépített böngésző egy régebbi, WebKit alapú változat, amellyel különösebb gond nélkül lehet internetezni (ha leszámítjuk a kijelző igen pici méretét), pozitívum, hogy a flash tartalmakat is megjeleníti, ám mivel nincs Wi-Fi a telefonban, így necces, hogy sokan mégis a rendkívül kis adatforgalmat bonyolító Opera Mini mellett teszik majd le a voksukat.

A helyi adatkapcsolatot Bluetooth 2.0 (sztereó) vagy microUSB jelenti, meglepő módon ez utóbbi tölti a telefon akksiját (édes istenem, ezt miért spórolták ki az én telefonomból?).

Az Ovi Áruház is szorosan kapcsolódik az internethez, hiszen ezen keresztül pillanatok alatt letölthetünk új tartalmakat a telefonunkra, legyen szó akár témáról, akár csengőhangról, de leginkább játékot és alkalmazást fogunk leszedni valószínűleg. Az Ovi Maps nemrég újult meg, immár több képernyőképet is láthatunk egy-egy tartalomhoz, vannak kommentek és ötcsillagos rendszeren láthatjuk az értékeléseket. Nem kell tartani az Ovi Mapstől, vannak fizetős tartalmak, ám sok az ingyenes is.

A Nokia C5 mobilban van beépített GPS-vevő, amelyhez jár az Ovi Maps. Az Ovi Maps a Nokia által készített navigációs program, amely a TeleAtlas térképeit használja és nem utolsósorban teljesen ingyenes, nem igényel internetkapcsolatot, a térképek a memóriakártyáról tölthetők be. Tény, hogy a 2.2 colos, QVGA felbontású megjelenítő nem éppen idális navigációhoz, ám ha elégnek érezzük csak a „hang után menni”, akkor még autóban is tökéletes társunk lehet.

A C5 kamerája egy 3.2 megapixeles változat, fix fókusszal. Itt akár abba is hagyhatnám a téma ragozását, de az illendőség megkívánja, hogy ne tegyem. Valójában már ott lehetett tudni, hogy nem a kamera lesz a mobil erőssége, hogy egy deka kamera gyorsgomb nem sok, annyi sincs a jobb oldalon, és mivel nem full érintős telefonról beszélünk, így eleve sanszos, hogy egy álló módban használatos kezelőfelületet és az ehhez régóta kapcsolódó egyszerű tudást kapjuk.

Ami a beállításokat illeti, van szituáció mód (egyéni, arckép, tájkép, éjszakai, stb), panoráma mód, menthetők a geotag információk és nagyjából ennyi.

 

A fix fókusz miatt értelemszerűen a képek közepére fókuszál a telefon mindig, a közeli tárgyak totál életlenek. Mindenki döntse el maga, hogy mennyit szokott mobillal fotózni és aszerint hozza meg döntését (a fejem szedik majd le, de azért elmondom, hogy bár február óta megvan a Nokia Tube-om, fotózásra változatlanul a jó régi SE K810-emet használom.

Pedig nem készít rossz képeket a Tubi sem, igaz a jópár napja felrakott 50-es fw-vel még tesztelni fogom, de valahogy a régi áll kézre és szebbek a fotói. Talán öregszem?). Videózni VGA felbontásban tudunk.

A Nokia C5 zenei tudása átlagos, a Zenelejátszója képes ID3 tagek alapján szűrni a zenéinket (előadók, albumok, lejátszási listák, műfajok, szerzők), mutatja az albumborítókat, gond nélkül fut a háttérben és még hangszínszabályzót is találunk a beállítási lehetőségek között. A gyárilag kapott WH-102 sztereó headset szépen szól. A zenei részt erősíti a beépített FM-rádió.

A Nokia C5 egy igen jó tudású, középkategóriába sorolható mobil, amelyet feltehetően sokan választanak majd, hiszen ár-érték aránya – a maga jelenlegi 44 ezer forintos kezdő árával – igen jó. Ahogy a szolgáltatóknál is elterjed, szinte biztosan siker lesz, ahogy anno a Nokia 6230 és a Nokia 6300 is az volt.

 

A Nokia C5 tesztkészüléket az -től kaptuk, amelyet ezúton is köszönünk.