HTC Smart teszt

HTC Smart – egy okos telefon

A cím teljesen fedi a valóságot, a HTC Smart, fejlesztési nevén HTC Rome ugyanis egy vérbeli okos telefon, de nem okostelefon. A jelenleg kapható legolcsóbb HTC mobilban nem dolgozik ugyanis hagyományos értelemben vett operációs rendszer, úgymint Android, Symbian vagy Windows Mobile, hanem az idén debütált, egyébiránt a Qualcomm által kifejlesztett Brew platform működteti, erre pedig szépen ráoperálták a tajvani gyártónál és a felhasználóknál már bizonyított HTC Sense kezelőfelületét, illetve annak egy butított verzióját.

Érdekes készüléket kaptunk a tól, a HTC Smart ugyanis az első olyan mobil a gyártó kínálatában, amely nem okostelefon. Jó kérdés, hogy miért volt szükség egy újabb rendszerre a már meglévők mellé, ennek oka egyszerű lehet: a készülék hardveresen nem felel meg a már ismert OS-ek követelményének. Ez nem jelenti azonban azt, hogy buta és lassú telefonról lenne szó! A doboz pont ugyanolyan mint amit már megszokhattunk, a HTC Smart mobilon kívül találhatunk egy adatkábelt, egy hálózati töltőfejet és egy sztereó headsetet. 

A kábel láttán kissé elkámpicsorodik az ember, hiszen a tajvani gyártó beígérte, hogy csak microUSB csatlakozót használnak, ennek ellenére itt a speciális HTC-féle USB megoldást láthatjuk, így sanszos, hogy véletlen sem lesz megfelelő kábel máshol tölteni vagy adatot másolni, bár a miniUSB belemegy. Sebaj, ez volt biztosan készleten és ugyebár sokat nyom a latban a készlet egy költséghatékony mobil előállításánál.

A HTC Smart külsejére egy rossz szavunk sem lehet, mindenhol minőségi anyagokat találunk, nyikorgásnak, olcsóságnak nyoma nincs, a telefon 104 mm hosszú, 55 mm széles és 12.8 mm vékony, abszolút kézbesimuló méretek és akkor még nem beszéltünk a 108 grammos tömegről, tehát érezni lehet, hogy valóban adtak a minőségi anyaghasználatra, nem spóroltak vele. A hűvös, selymes érintésű műanyag hátlapon a With HTC Sense felirat, egy szolid, fém HTC logo, a szálcsiszolt fém házba ültetett kamera objektívje és a külső hangszóró kapott helyet. A hátlapba épp beleér a valójában a mobil tetején helyet foglaló 3.5 mm-es jack csatlakozó.

Ez a port egyébként a telefon teljes kerületén végigfutó króm csík egyik nyúlványa. A Smart bal odalán a króm csíkba rejtve látható a hangerőgomb párosa, jobb oldalt pedig csak a kamera gombja árválkodik, míg a mobil alján a mikrofon, a nyakbaakasztó helye és a HTC USB található. A microSD kártya slotja csak úgy kerül szem elé, ha a hátlapot eltávolítjuk.

A Smart előlapjának tetején fém hangszórórácsot láthatunk, alatta pedig a fényes műanyag védi a kijelzőt a sérülésektől. A megjelenítőről érdemes pár szót szólni, 2.8 col képátlóval és 240×320 képpont felbontással rendelkezik. Érdekessége, hogy hivatalosan rezisztív megoldású a megjelenítő, ennek ellenére gond nélkül használható az ujjunkkal is. A TFT panel fényereje kellően magas, napfényben is látható, bár a színek nem annyira élénkek mint amiket a Smart okostelefon nagytestvéreitől megszokhattunk. A kijelző alatt négy gombot találunk, ezek a hívásindító – megszakító billentyű, ez utóbbi egyben a bekapcsológomb is, ezek között található a szálcsiszolt fém Vissza billentyű és egy pici csík gomb.

A fémes külsejű, nagy méretű egy igen sokoldalú gombocska, hosszan megnyomva a főképernyőre dob akárhonnan, röviden megnyomva pedig vagy a menüt hozza elő vagy pedig a Vissza funkciót aktiválja, attól függően, épp merre kóricálunk a menüben. A kis fém csík az Androidból nyúlta az ötletet, hogy bárhol legyünk a menüben, mindig az aktuális beállítási lehetőségeket dobja fel a képernyő alján.

Ami a HTC Smart belső értékeit illeti, egy 300 megahertzes Qualcomm MSM6290 jelű processzor dobog benne, különlegessége az alacsony fogyasztás. A CPU-hoz 256 megabájt RAM és ugyanennyi ROM tartozik. A kifejezetten harmatosnak mondható specifikáció ellenére viszont a telefon meglepően gyors és jól reagál, helyenként a 434 megahertzes 5800-m jóval lassabb. Bekapcsolás után rögtön kezdhetjük azzal, hogy beállítjuk a Gmail, a Twitter és a Facebook hozzáférésünket, evidens, hogy ez a mobil akkor tudja a legtöbbet nyújtani a felhasználójának, ha van mobilnet-előfizetése. Jó hír, hogy a szükséges beállításokat a telefon magának megoldja pillanatok alatt.

A Sense kezelőfelületet sajnos le kellett butítani a rendszerhez, bár így is kifejezetten tetszetős a GUI, hogy a widgetek nem annyira vannak jelen, csak gyorshívókat pakolhatunk a hét főképernyőre. Ezek balról jobbra a fotóalbum, a Friend Stream, az üzenetek, a főképernyő, amely egyébként kisebb igényűek számára jól személyre szabható, a telefonkönyvi gyorshívó-lista, az időjárás-előrejelző és a zenelejátszó. Ha a főképernyőnél a kijelzőt lentről felfelé simítjuk, úgy előbukkan egy újabb gyorshívó lista, ide ezúttal a kilenc legsűrűbben használt program ikonja tehető. Sajnos a lista nem bővíthető tovább.

Alapfunkciók

A Smart telefonkönyve dinamikus, tehát a teljes memória erejéig lehet telepakolni telefonszámokkal és plusz mezőkkel. Extra funkció, hogy a Facebookos ismerőseinket összehozhatjuk a telefonkönyvünkkel, így mindig a legfrissebb információkat kapjuk róluk, de az biztos, hogy elég lassú a görgetés a listában, ehhez már kevés a 300 megahertzes CPU.

Az üzenetek között van SMS – támogatja a csoportosítást –, MMS és e-mail kliens is, az üzenetek írása a virtuális billentyűzeten történhet, bár ez nem túl gyors, a kis méretet szokni kell, természetesen van fekvő és álló billentyűzet is. A beépített kliensnek is mobilnet szükséges a levelek letöltéséhez, ezt úgy teszi meg, hogy először csak minimális adatforgalommal a fejlécet tölti le, aztán ha el szeretnénk olvasni adott szöveget, akkor letölti a teljes szöveget. Az e-mail kliens egyetlen baja, hogy mivel nem oprendszeres mobilt használunk, így az office nélkül kell tudni élni, esetleg valami Java alapú cuccot vakarhatunk a netről, de az sem biztos, hogy megnyitja majd nekünk a .pdf fájlokat például.

Fotózás

A HTC Smart kamerája egy 3.2 megapixeles felbontású fotók készítésére alkalmas változat, amely sajnos csak fix fókuszt kapott, így a makró módú képek fotózásáról le kell mondanunk. Az objektív mellett LED mobilfény található, hogy teljesen sötétben is készíthessünk valamilyen képet, a minőség messze alulmúlja persze a xenon vakuk teljesítményét. A kamera beállításai között megtalálhatók effektek, fényerő, kontraszt, felbontás, fehéregyensúly, minőség és a mentés helye, de van önkioldó, módosítható kamerahang is.

Az elkészített fotókat készítés után azonnal fel is tölthetjük az internetre, erre a készülék is figyelmeztet minket, jól látszik tehát, hogy abszolút mobilnetezésre és online kapcsolattartásra tervezték a telefont. Videókat 240×320 pixel felbontásban képes rögzíteni. Extra opció a mobilfény zseblámpaként való használata, ezt a programot a menüben találjuk a harmadik lapon.

Sajnos az elkészült fotókat először sehogy sem sikerült levarázsolni a telefonról, az 5800-mmal létrejött BT kapcsolatot állandóan eldobta, microSD kártyára nem tudtam átmásolni semmit a beépített fájlkezelővel, a számítógépem pedig egyszerűen nem ismerte fel driver hiányában a telefont, a HTC oldaláról pedig ilyet nem lehet letölteni. Knock out, győzött a HTC Smart. (Végül újrafotóztam gyorsan microSD kártyával a belében, csak így volt hajlandó működni, némi idegrángással karöltve így elkészülhettek a tesztfotók.)

A Smart zenelejátszója szinte minden funkciót hoz, ami elvárható, így megjeleníti az albumborítót, mutatja az adott számból eltelt és még hátralévő időt, tud ID3 tag alapján szűrni, van ismétlés, véletlenszerű mód, egyedül talán a hangszínszabályzó hiányzik, a háttérben való futás egyértelmű. A zenei részt RDS-es FM-rádió egészíti ki, itt is szükséges a headset az antenna funkció miatt.

Egyéb

Internetre 3G és 3.6 Mbps HSDPA használható, sajnos a Wi-Fi kimaradt a repertoárból. Helyi adatkommunikációra Bluetooth 2.0 adott, természetesen sztereó fülesekkel is kompatibilis. USB-re dugva a telefont, az képes lehet tölteni a mobilt, akár pedig külső meghajtóként láttatni magát. Nálam ez utóbbi funkció nem működött, mivel a drivert nem találta a gépem, CD pedig nem annyira akadt a csomagban.

Ami az internetezést illeti, az Obigo nevű böngészőn az élmény elmarad a havi fizetésnyi összegbe kerülő tesókétól, hiszen a 2.8 colos megjelenítő nem bitang nagy, ráadásul a felbontás sem a legjobb, azonban aki ezt a mobilt választja, feltehetően nem fog éjjel-nappal a neten lógni. Némi hátrány, hogy a rezisztív megjelenítő okán nem annyira van dualtouch funkció és a flash tartalmakat sem tudja bemutatni a Smart – YouTube tehát felejtős –, a hiányosságot egy jól használható virtuális csúszkával hidalták át. Ha valaki nem óhajtja egy újabb program megismerésével elütni az időt, az feltelepítheti az Opera Minit. Oprendszer híján a beépített navigációt se keressük, az ugyanis nincs és nem is hekkelhető rá.

A gyári akkumulátor egy 1100 mAh-s változat, ez meg is látszik a teszt alatti teljesítményen, a HTC Smart ugyanis bő négy napig kibírta egy feltöltéssel, pedig nyúztam a lehetőségekhez képest.

Összegzés

Gyárilag kártyafüggetlen, minőségi anyagokból készült HTC mobil, amely az árának megfelelő - a cikk írásakor 49 990 Ft - tudást nyújt a megszokott Sense kezelőfelületen. Annak ellenére, hogy nem oprendszeres, „csak” egy zárt platform található rajta, igen tetszetős telefon!

 

A HTC Smart mobilt a tól kaptuk tesztelésre, amelyet ezúton is köszönünk.