Samsung Galaxy Note8
5

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 8.53

Tudás: 8.59

Minőség: 8.71

Értékelés: 8.61 | Szavazatok: 70

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Előzetesen annyit érdeme tudni, hogy a Note család mindig is a csúcsot jelentette a Samsungnál tudásban. Egészen a Note 4-ig semmi gond nem is volt a modellekkel – mennyire imádtam a 4-est! – majd jött az a fura ötlet, hogy a Samsung Galaxy Note 5-öt nem hozták be Európába, csak akkor, amikor már mindegy volt, a hatost kihagyták, hogy a Galaxy S számozáshoz passzoljon az aktuális Note is. A Samsung Galaxy Note 7 sztoriját, kirobbanó sikerét, majd hatalmas bukását még az is ismeri, akit amúgy nem érdekelnek a telefonok különösebben. Ebből kifolyólag elmondhatjuk, hogy legalább 2 éve nincs normális phabletje a Samsungnak, mindig csak a nagyobb Galaxy S, aki nagyon nagy telefont szeretett volna, az vagy vett egy méretes kínait, vagy választotta a Huawei Mate széria nagyágyúit, esetleg maradt a márkánál és a Galaxy S-sel is beérte. 

Összesen két hétig használtam a Note 8-at, amely annyiban nem volt nagy újdonság, hogy egyébként is egy Samsung Galaxy S8-at nyúzok hónapok óta, viszont ez a korábbi telefonjaim után hatalmas változás volt. A Note 8-at a Samsung magyarországi helytartóitól kaptuk. Nagy meglepetés volt, amikor nemcsak maga a telefon, de minden gyári tartozéka, két extra tok, egy vezetékmentes töltő és a DeX is a csomagban volt. Hazánkban jelenleg fekete vagy arany színben vásárolható meg a Note 8, nálunk ez utóbbi járt, amely annyira szolid, hogy nem kell tőle félni, még férfi kézben sem problémás egyáltalán (sőt a fotókon sokszor ezüstnek tűnik).

A gyári csomagban a Note 8-at tartalmazó műanyag lap alatt megtaláljuk a kötelező papírhalmot, a SIM tálca kiszedéséhez szükséges tűt, egy microUSB-ről USB C-re átalakító apróságot, mert gondoltak a korábbi Galaxy S modellt használókra, valamint jár egy USB OTG adapter is. Ez utóbbi egítségével az előző mobilunkról igen nagy hatékonysággal tudunk átköltözni a Note 8-ra a Smart Switch app segítségével, konkrétan S8-ról pár percet vett igénybe a művelet és csak pár dolog hiányzott. Akad még természetesen 2 amperes töltőfej és hozzá C kábel, valamint a mára elmaradhatatlan AKG fülhallgató, amely rendkívül korrekten szól. Éppen mostanában terveztem lecserélni a saját Xiaomi fülesemet, amely két éve igen aktív használatban van, ennek megfelelő állapotban, gondoltam kihasználom a 11.11-et, de látva az ottani átveréseket, majd rádöbbenve, hogy az S8-hoz AKG fülest kaptam én is, most nem erősítem a kínai gazdaságot, higgyétek el, megéri az árát ez a fülhallgató, utólag alig 6 ezer forintért beszerezhető.

Alapvetően elmondható, hogy javarészt egy Samsung Galaxy S8+, plusz némi extra funkció lett egyenlővé a Note 8-cal. Egyrészt ugye már ebben a Note-ban is megjelent az Infinity Display a maga 18.5:9 képarányával, gyönyörű színeivel, AMOLED panelen és a megjelenítő alsó része nyomásérzékeny (3D Touch), ide “rejtették” el a megjelenítő inaktív állapotában is aktív home gombot a telefon felébresztéséhez. A beégéstől nem kell félni, hiszen ez a gomb mindig pár millimétert mozog, akárcsak a mindig aktív kijelzőn látható információk.

A 6.3 colos (igen, hat egész három tized), QHD, avagy 2960×1140 pixel felbontású, 522ppi pixelsűrűségű megjelenítő az előlap jelentős részét foglalja el, dizájn tekintetében jóval szögletesebb lett az S8-hoz képest, ám ez még jobban tetszik nekünk, férfiasabb lett a dizájnváltással. Meglepő ugyan, de az S8 után csak nagyjából tíz percig tűnt hatalmasnak a nagyobb méret, azóta inkább már az S8 pici. Persze tömegben is van különbség a méret miatt is, mert míg az S8 csak 149 gramm, addig a Note 8 195 grammot nyom tok és minden nélkül a mérlegen, „súlyos” darab, természetesen ez is megszokható. Kár, hogy még egyszer idén nem cserélhetek telefont, mert agyonütnek itthon. :) 

Annak lesz nagyon furcsa a méret és a távirányító-szerű képarány, aki nem 18:9-es készüléket használt mostanában, ilyen esetben tapasztalatom szerint legalább 2-3 nap lesz az átállási idő, addig rágja az ember a kefét, hogy tuti jól döntött-e, meg lehet-e egyáltalán szokni ezt a „borzalmas” újítást. Jelentem, simán. A HDR10 támogatásnak köszönhetően a Super AMOLED panelt megspékelték még színnel, hihetetlen a színek gazdagsága. Állítható szabványos, környezethez alkalmazkodó, kézi és szemkímélő üzemmód is, panaszra ok nem lehet, ha valaki nehezen viseli a panel jellegzetességéből adódó túlszaturáltságot. Semmi gond a betekintési szöggel (AMOLED-nél sosincs ezzel gond), napfényben is jól látható, a szenzor gördülékenyen veszi az irodából a verőfényes utcára való kilépés problémáját, a fényerő pedig eszméletlen jó. Az Always-On megjelenítő minden hasznos apróságával jelen van, mutatja az időt, a dátumot, az elmulasztott értesítéseket, már ha szeretnénk.

Az elő- és a hátlapot is egyaránt Gorilla Glass 5 védi, emiatt is érdemes mindenképpen valamilyen tokot beszerezni hozzá. Szívesen ajánljuk a kapott tokok közül akár az Alcantara nevű és anyagú megoldását, amely selymesen puha érzetet nyújt és nagyon nem csúszik, vagy pedig a személyes kedvencemet, a LED View Covert, ez egyrészt az előlapot is védi, másrészt nagyon látványos a LED-es értesítés, nem véletlenül van pont ugyanilyen a saját telefonomon is. A kijelző felett találjuk a 8 megapixeles szelfi kamerát, az értesítő LED-et, valamint az írisz- és arcfelismeréshez szükséges szenzorokat.

A hátlap esett át a legnagyobb változáson, ha alapnak az S8-at vesszük, ugyanis a Samsung Galaxy Note 8 az első olyan telefon a gyártó kínálatában, amely dual kamerát ajánl. A két szenzorhoz jár LED villanó és pulzusmérő, mellettük foglal helyet az ujjlenyomat-olvasó. Bár a Note 8 méretét tekintve sokkal nagyobb az S8-amnál, lényegesen egyszerűbb volt a szkennert használni, a vásárlói visszajelzések miatt a Samsung módosított a hátlapi betétben az elrendezésen, így az ember véletlenül nem helyből a kamerát taperolja össze, miközben a hátlapon keresi az ujjlenyomat-olvasót. Persze az is igaz, hogy kényelmesebb nem lett a hatalmas méret miatt ez a megoldás. Egyébként erre is jó a tok, a hátlapon ugyanis nagyon jól vezeti az ujjat a jó irányba. Szóra sem érdemes már talán, hogy tízből tízszer hibátlanul és villámgyorsan dolgozik a szenzor, amikor nem, akkor nem fedtük le eléggé a felületét az ujjunkkal.

Már a bejelentéskor is hiányoltuk a sztereó hangszórók hiányát, továbbra is csak a telefon alsó részén lévővel kell megelégedni, amely bár szépen jól, mégsem hozza a sztereó megoldások kiemelkedő minőségű hangzását. Plusz pont cserébe, hogy a hangerőre nem lehet panasz, szó szerint a lakás túlsó feléből is lehet hallani a bejövő hívást, közepes hangerőre állítva. Dicséretes.

Ha már itt tartunk, akkor a Note 8 tetején a nanoSIM- és microSD tálcája próbál eltűnni a keretben, bal oldalon a hangerőgombok és a Bixby dedikált – a legújabb frissítés óta totál inaktiválható – gombja foglal helyet, míg jobb oldalon a bekapcsoló gombja, alul pedig a 3.5 mm-es jack, az USB C port, a már említett hangszóró és az S Pen foglal helyet. A zajszűrős mikrofonból egy alul, egy pedig felül foglal helyet. Az anyaghasználat és az illesztések hibátlanok, nem is vártunk mást a Samsung csúcsmodelljétől. Az alumínium kerettel bíró burkolat megfelel az IP68-as tanúsítványnak, így víz- és porálló, ez pedig az S Penre is igaz.

A Samsung Galaxy Note 8 esetében nem véletlenül mondjuk, hogy leginkább ez egy S8+, ugyanis hardveresen majdnem teljesen egyeznek. Ugyanaz az Exynos 8895-ös processzor található benne is négy darab 2.3 és szintén négy darab, 1.7 gigahertzes maggal, RAM-ból 6 gigabájt jár, a grafikus megjelenítésért pedig a Mali-G71 MP20 felel. A belső tárhely esetünkben 64 gigabájt, de létezik 128 és 256 gigabájtos is más piacokon, itthon az a fajta kapható, amely nálunk is járt. A bővíthetőség nem gond, akár 256 gigás microSD kártyát is elfogad a Note 8.

A teszt idején, avagy október végétől még az Android 7.1.1 Nougat rendszer, az augusztusi biztonsági frissítések futottak a Note 8-on, ehhez jött a Samsung Experience 8.5-ös kezelőfelülete, itt természetesen szándékosan a gyári megoldást használtam az évek óta megszokott Nova helyett. Azt kell mondjam, itt először nem éreztem hiányát a jól bejáratott launcheremnek, ez pedig azt jelenti, hogy a Samsung igencsak belehúzott néhány hasznos a mindennapokat segítő aprósággal, ami eddig hiányzott. Ilyen a redőny gesztusra való lehúzhatósága anélkül, hogy el kéne érnem a kijelző felső részét, a több soros és oszlopos ikonos elrendezés a főképernyőn és a menüben például. Így is vannak még ugyan – számomra – hiányosságok, de két hétig zokszó tudtam élni nélkülük.

A beállításokban megemlíteném az automatikus fényerő alatt található kékfényszűrőt, amely este sárgább képet ad, így kíméli a szemet, természetesen időzíthető. A képernyőfelbontás érdekes, gyárilag ugyanis FHD+-ra van állítva, így aki mindenképpen a WQHD+ felbontásra gyúr, állítsa át. Más kérdés, hogy húszból egy ember állítja, hogy látja a különbséget a két felbontás között, én speciel nem, viszont a nagyobb felbontás látványosan kezdi zabálni az akkumulátort. Az edge panel és a világító szélek szerintem ötletes apróságok, ha valaki szereti a gyorsfunkciókat és gyors app előhívókat, az használja az edge-et, a világító szél pedig inkább aranyos mint nagyon hasznos apróság. A szoftvert okosan megírták, a véletlen érintésre egyszerűen nem reagál a Note 8, így nagyon ritka pillanat volt, ha kéretlenül hívtam elő az edge panelt. Telefonálásra a Smart Call használható, ebben gyárilag megtalálható hívás- és üzenetblokkoló is, automatikusan SMS válasz küldhető amásik félnek a szokásos funkciók mellett. Beállítás kérdése, hogy a bejövő hívás teljes kijelzős vagy éppen felugró ablakos legyen, ahogy a hívás fogadása is lehet elhúzós vagy gombot megérintős.

Az alsó navigációs sávban módosítható a virtuális gombok sorrendje, valamint bekapcsolható egy kis pötty bal oldalt. Ez a pötty arra jó, hogy fixen elrejthetjük a megnyomásával a navi bart, ha egy alkalmazás igényli, ezt egy alulról felfelé suhintással vissza is lehet csalogatni. Az Eszköz karbantartása alatt elérhető az akkumulátor, a tárhely és a RAM részletesen, ezek optimalizálhatók is. Az akkumulátornál beállítható többféle mód, amelyek vagy a telep üzemidejét vagy pedig a hatékonyságot hivatottak növelni, tetszett, hogy bármelyiket is választjuk, egész jól személyre lehet szabni utána.

Az S Pen sokak számára ismerős lesz, a Samsung meghagyta a csúfos és kiemelkedően gyors bukást szenvedett Note 7 modellből a ceruzát, az összes módosítás annyi lett, hogy már biztosan IP68-as. A toll nemcsak rajzolni, de írni is jó, megmaradt az inaktív kijelzőre való jegyzetelés lehetősége, ha zárolt képernyő alatt húzzuk ki a Pent a helyéről. Extra funkció az intelligens képkivágás, a fordítás lehetősége, valamint az élő üzenetek küldése.

Kamera tekintetében a Note 8, ahogy már említettem, különleges, hiszen ez a cég első dual kamerás telefonja. Mindkét Samsung ISOCELL S5K2L2  szenzor 12 megapixeles, ám míg az egyik f/1.7, addig a második f/2.4 fényértékkel rendelkezik, előbbinek a Dual Pixel, míg utóbbinak kontrasztalapú autofókusz dolgozik. A teleobjektív kétszeres optikai zoommal ellátott. Ha a hátlap felől nézzük, akkor a bal szélső a tele és a “középső” szenzor a normál. Mindkét kamera optikai képstabilizátorral, autofókusszal és HDR-rel is ellátott.

A két szenzor nem egyszerre működik, beállítás, egészen pontosan funkció kérdése, hogy mikor aktiválódik a normál, széleslátószögű lencse és mikor a teleobjektív. Bár hallottuk, hogy valaki szerint az Élő Fókusznál használható mindkét kamera egyszerre, ez nem igaz, ekkor a telés kamera dolgozik kizárólag sajnos, roppant egyszerű letesztelni, le kell takarni a kamerákat, a fő kamera letakarásával nem történt semmi, nem módosult a fotó és a kamera képe sem. Ugyanitt vérzett el júniusban a OnePlus 5, alig volt opció, amikor tényleg használta a második lencsét a telefon, extrém körülmények mellett kizárólag. Itt a kép készítése után is módosítható, hogy hol legyen éles a kép és melyik rész mennyire legyen elmosott.

A különböző kameramódokhoz a keresőn jobbra kell simítani, míg ellenkező irányú simogatásnál előbukkannak a szűrők, effektek és az arcszépítés. A HDR-t és a RAW mentést a beállításokban találjuk. Az automata módot nem kell bemutatni senkinek, a készülék eldönti maga, hogy milyen beállítások lehetnek az adott fényviszonyoknak megfelelően a legjobbak. A panoráma mód használható vízszintes és függőleges módban is (Apple iPhone 8-nál ugye nem), valamint 360 fokban tud képeket készíteni és mindegy neki, hogy jobbra vagy balra indítjuk a panorámát. Egyre kell figyelni, az első fotónál veszi fel a fénymérést és attól nem tér el a többi kép készítésénél sem.

A beállítások között elérhető a lassítás, a hyperlapse, ez utóbbi 4-32-szeres gyorsításra képes. Az ételfotóknál ki lehet jelölni egy területet, ami éles, a többit elmossa a szoftver, a kijelölhető terület nagysága szabadon módosítható. A virtuális felvétel esetében körbe kell járni a lefotózni kívánt tárgyat úgy, hogy az végig a keret közepében maradjon, így visszajátszható a felvétel, mint egy video és ténylegesen virtuálisan körbe lehet járni az adott akármit. Animált gif kiválasztása esetén sorozatfelvételt készít a Note 8, ebből pedig gif hozható össze, egyszerű. A sport mód nem tesz mást, mint a gyors mozgások fotózását segíti, értelemszerűen bekapcsolja a tárgykövető fókuszt és az expozíciós időt kicsire állítja. A tárgykövető fókusz kifejezetten jól jöhet sportolók, mozgó gyerekek fotózása esetén, akik egy másodpercre sem képesek nyugton maradni, úgyhogy kisgyerekes szülők, a Note 8-at imádni fogjátok! Plusz exra: a Note 8 szól, ha koszos a lencse és tisztítást igényel!

A professzionális módban értelemszerűen számos lehetőség áll rendelkezésre azoknak, akik tudják is, mit csinálnak fényképezés címszó alatt. Az ISO 50-800-ig állítható, az expozíciós idő 10 másodperctől akár 1/24.000 másodperc között variálható. Az effektek között megtalálható a normál mellett öt, gyárilag előre beállított, ám módosítható és menthető séma és kettő teljesen személyre szabható, itt igény szerint állíthatjuk csúszkán a színhőmérsékletet, a tónust, a kontrasztot, a telítettséget, a kiemelés és az árnyék értékeit. A fehéregyensúly esetében van öt négy fix érték és egy, ahol egy csúszka segítségével 2300K-10.300K között állíthatjuk az értéket.

A kézi fókuszt nagyon ügyesen oldották meg, teljesen egyértelmű, mikor hova helyezi a Note 8 a fókuszt magát, ekkor kis zöld keretbe rendezi a fókuszált részleteket, ennek megfelelően a kép egyéb részeit elmossa, pontosan ugyanúgy, mint az S8-nál. Az S7 edge szoftvere talán annyiból volt jobb, hogy kézi fókusznál rögtön kinagyította az aktuálisan zoomolt részt és látványosabb volt a működése. Mátrixos mérőpontból összesen 35 áll rendelkezésre, ezek szolgálnak a távolságmérés pontosítására.

Az előlapi kamera 8 megapixeles, f/1.7 rekesszel és autofókusszal is ellátott, a szelfik így biztosan élesek lesznek. Videófelvétellel is igen jól áll a Note 8, 4K felbontásban 30 fps-sel tud rögzíteni mozgóképet, ez egy későbbi frissítéssel 60 fps-re nő majd a Samsung ígérete szerint és különösen jó minőségűek az elkészített filmek az optikai képstabilizátor jelenléte miatt.

Adatkommunikáció szempontjából gyakorlatilag minden adott, amire csak szükség lehet, van itt kétcsatornás Wi-Fi, 1000/150 LTE, Glonass és Galileo, Bluetooth 5.0 – A2DP, LE, dual audio –, NFC, 3.1-es C típusú USB port, viszont infra és FM rádió, az nincs, ezért valóban kár, ezzel is több lehetett volna a Note 8, mint egy „felfújt” S8+. A szenzorok közül érdekes ugye az írisz szkenner – ez nekem szemüvegesnek nem jött be - , ujjlenyomat-olvasó, ez kifejezetten hibátlannak titulálható, valamint az arcfelismerő, bár ennek a kamerához van köze, nem tudtuk átverni fotóval nyomtatva vagy másik kijelzőn mutatva az arcot sem. Nem hagyta ki a Samsung a barométert, fénymérőt, a távolságszenzort, a véroxigén-telítettség mérőt és a pulzusmérőt sem, hiszen az S Healthnek kellenek ezek.

Az akkumulátor egy 3300 mAh-s darab, támogatja a gyorstöltést szerencsére és így nagyjából addig bírja egy feltöltéssel, mint egy Samsung Galaxy S8+, tehát az 5-7 óra kijelzőidőt tudja hozni alapértelmezetten, a többi már abszolút az egyéni felhasználástól függ. Nálam este 8-10 óra között kellett töltőre tenni, ha még az esti dolgaimat is el akartam intézni rajta, de ez is inkább biztonsági intézkedés lett a két hét alatt, mint tényleges lemerülés miatti töltés. Mindenesetre érezhetően többet bírt, mint a saját S8-am, amely a Samsungra nézve szégyenletesen teljesít akku üzemidőben. Az összes Note 8 akkumulátora rendkívül szigorú, nyolclépcsős vizsgálaton megy keresztül, mire a vásárlókhoz kerül, így biztosak lehetünk abban, hogy a Note 7 kigyulladó története nem ismétlődik meg. A gyorstöltés vezetékes módon nagyjából száz perc alatt oldható meg, vezeték nélkül pedig két és fél óra alatt vihető véghez, bármilyen WPC vagy PMA wireless töltővel, a gyári mellett én egy Nillkinnel próbáltam, tökéletes volt.

Összegzésként talán annyit mondhatunk el, hogy valóban a Samsung eddigi legjobb telefonja lett a Note 8, ám az ár-érték arány egyelőre nem az igazi a maga hivatalos, 335 ezer forintos árával. Hiába a leggyorsabb és funkciókban extra gazdag, a magyar átlagfizetés duplájába kerülő telefon sokak számára sajnos irreális áron érhető el. Amit mi imádtunk benne, az a gördülékenység, a multitasking simasága, az extra gyors arcfelismerő és ujjlenyomat-szkenner, a brutálisan jól sikerült kamera és hogy látszik, nagyon sokat és jól dolgoztak a fejlesztők a szoftver optimalizáltságán. Igazi konkurenciája kategóriájában jelenleg nincs a Note 8-nak – bár számos funkcióban a OnePlus 5 igen és az 5T valószínűleg tényleg az lehet, de addig még kell párat aludni – már csak az a kérdés, neked kell vagy sem. Ha árban csak a fele összegben tudsz gondolkodni, a Samsung Galaxy S7 edge vagy a Samsung Galaxy S8 még ma is hibátlan választás lehet.