Nokia 7390 teszt
Tovább a Nokia 7390 készülékre
A Telefonguru osztályzata
(1-5)
Szavazás
- Külső: 7.50
Tudás: 6.00
Minőség: 7.50
Értékelés: 7.00 | Szavazatok: 4
|
Kedves Olvasó! Ha most valami szakmai adatokkal és egyéb pontos mért értékekkel teli anyagot vársz tőlem, akkor csalódni fogsz. A tesztem során mindent átváltottam köböl per miatyánkba, és maximum 1 pukival fogom illetni a rossz dolgokat, és jaj szóval a hülyeségeket. A név alapján, miszerint egy „L’Amour Collection” készüléket fogok kapni, kicsit összeszorult a szívem. Ugyanis tőlem ez a sorozat olyan messze áll külső szempontjából, mint az a bizonyos Makó city Jeruzsálem városától. Szerencsém volt. A meleg rózsaszín helyett egy gusztusos, sőt kimondottan étvágygerjesztően barna (Szeretem a csokit, na!) dobozban jött meg a termék. Belül sem okozott meglepetést. A doboz és a készülék színe harmonizál, és szépen megadja a hangulatot. Ebből a harmóniából egyedül csak a képernyő körüli fém rész lóg ki a maga ezüstös színével. Ezt nem nagyon értem, hogy miért formálták így, de hát ez van. Egy puki a designer orra alá! Maga a Pack kicsi volt. A pici dobozban viszont korrekt csomagolásban ott lapult a készülék, és alatta a kiegészítők, valamint egy nagyon vastag „Felhasználói kézikönyv”. Na ez az a papír alapú melléktermék, ami – szerintem – nem csak fölösleges volt, de súlyával elnyomta a telefont is. Ugyanis a készülék alig pár grammocska. Tehát nekem, aki egy SonyEricsson P910i súlyához szoktam kimondottan könnyűnek tűnt.Végül is ez nem egy okostelefon, hanem „csak” egy nagy tudású 3G-s telcsi! Na de térjünk vissza a csoki téglához. Nincs benne zsúfoltság. Korrekten megtervezett, kellemesen áttekinthető dobozt kaptam, amiben a telefonon kívül még be volt téve egy memóriakártya (adapterrel), valamint egy táp, egy HeadSet és egy karlánc. A telefon nagyon jól fogható. Kellemes és korrekt a súlypontja, nem akart elrepülni kinyitáskor a kezemből. Ellenben a becsukáskor elég hangosan csattan a két rész, amikor találkozik. Ezt a tény mindenféleképpen rossznak ítélem. Ugyanis az idők során kialakulhat egy leverődés, ami a telefon amúgy szép külsején kellemetlen használati nyomot hagyhat! Én ide beraktam volna két gumiütközőt. Mondjuk hasonlóan barnára színezve, mint a készülék. Egy puki a designer orra alá! Mindenféle leírás, „így szedd szét oktatás” nélkül – azaz könnyen és gyorsan – ki tudtam nyitni a hátoldalát a ketyerének. Ott aztán kicsit elszomorodtam. Két dolgon mégpedig! Az első a kártya behelyezése. Ami manapság, amikor van, aki naponta cserélgeti a kártyáját, hát finoman szólva is körülményes. Sőt számomra teljesen bizonytalan érzés volt, hogy tényleg ott van-e a helyén, vagy… Erre rögtön adtam is 1 puki-t. Aztán a memóriabővítő… Hát az meg a SIM fölött kapott helyet. A 128 MB-os lapka olyan kicsi, hogy alig bírtam berakni a helyére. Viszont a rögzítése Nokia- ssan pedáns, korrekt. A vele kapott „Micro SD” adaptert csak egyszer használtam, mivel tudom (hisz a fényképezőgépemben is ilyen van), hogy korrekt termék. Tehát a kártyabővítő működik (hát csodálkoztam is volna, ha egy Nokia esetében ilyen dolgokkal probléma lenne). Viszont ami nem tetszett az a kártya helyzete. Igaz, elérték a fejlesztők, hogy nem kell az akkut kivenni ahhoz, hogy memóriát bővítsen az ember, de a hátlap levétele sem egy kellemes megoldás. Pláne, ha hozzávesszük, hogy az optika előtti takaró lemez is jön vele, vagyis ha poros környezetben szedjük szét, akkor automatikusan biztosítjuk magunknak a hibás fényképezés kétes élményét! Na de ennyit erről. Jól megválasztott kártyaméret esetén, valamint ha van USB kábel, vagy BlueTooth összeköttetés, akkor ezt a kártyát (akár csak az én telefonomnál) csak nagyon extrém esetekben kell kivenni. Tehát ráfoghatjuk, hogy az nem is akkora hátrány. Most viszont beraktam a SIM-et, fölé betettem a memóriabővítőt, és a helyére passzítottam az akkut is. Tehát elvileg üzemkész a berendezés. Akkor gyerünk, adj neki! Először is bekapcs, kinyit, majd beírja a dátumot és az időt. Ez minden első bekapcsoláskor meg kell tenni. Semmi extra sincs benne. Aztán jött a „Connecting People”. Azaz a két kéz összefonódott, s én boldogan fedeztem fel a főképernyőt. A szokásos tájékoztató jelek alul, felül. Ebben nincs semmi extra. Talán a 3G jelzés az, amivel eddig nem találkoztam, na meg a kamera a jobb felső sarokban. A billentyűzet fogása kellemes, függetlenül attól, hogy maga a négyállású – cursor pótlék – rész számomra nagyon kicsi volt. Végül is ezt gyerekeknek, nőknek, vagy bár-zongoristáknak tervezték, és nem tenyeres-talpas, netán építészetben jártas, malterszagú egyedeknek. Én egyébként ezért is nem szeretem a telefonnak látszó tárgyakat (TLT), mivel annyira kicsik, hogy a normál (bár lehet, hogy egy kicsit vastag) ujjaimmal nagyon nem tudom a mikro-kapcsolókat rendesen kezelni!Egyszer szeretnék megnézni egy tervezőt. Ugyan már milyen miniatűr emberkék kezébe tervezi ezt a készüléket. Mert szerintem a Japán kisiskolásnak éppen jól kézre esik, de egy Európai kezében, hát finoman szólva is légypiszok… A menü rendszerre szeretnék áttérni. Ugyanis ezt a részt nagyon gyorsan ki lehet vesézni. A Nokia telefonokhoz hűen eléggé egyértelmű, érthető, jól átgondolt rendszerbe botlottam. Mit is mondjak még? Maximum csak egy rosszindulatú ember tudna ebben a rendszerben hibát találni. Aki egy kicsit is logikusan gondolkodik, annak eleve minden ott van, ahol lenni kell. Talán csak a nagy tudás miatt kissé hosszúak a menük, viszont ez természetes velejárója a dolognak! Bár nem volt ilyen készülék a kezemben, de akár csak SonyEricsson-ok esetében, könnyedén és gyorsan eligazodtam, és beállítottam azt, ami szükséges. Majd kezdődött a tényleges használat. Odaadtam a fiamnak. Hagy ismerkedjen vele Ő is. Elvégre 17 éves fejjel már elég korrekt véleményt tud alkotni a telefonokról. Tehát akkor az Ő véleménye, itt a tesztemen belül:
Na ezen utolsó pontnál álljunk csak meg egy szóra. Tehát videóhívás. Ott kezdődött a probléma, hogy eleve a szobában – belső részen nem volt semmilyen 3G-s tudás. Hát ez elég gyengus. Aztán kimentem az ablakhoz, és ott már azt mondta, hogy képes 3G-zni. OK. Elindítottam egy hívást. Szétesett a kép. Aztán még egyet, ott meg kockásodott, és ha kicsit is megmozdultam, netán mertem fél méterrel beljebb menni az ablaktól, akkor azonnal akadozni kezdett a vétel. Tehát számomra a 3G-s része megbukott. Egy puki a designer orra alá! A fényképező része a 3 Mpixel-lel egész jó képeket készít, a vaku is jó, hogy ott van! Viszont érdekes, hogy a kis Panasonic VS3-as – a maga 1,3 Mpixel-es – kamerájával készített képek valahogy mégis szebbnek tűnnek! Tehát nem mindig a felbontás a lényeg… Aztán jött a Windows-os feeling. Ugyanis a kép bekerül egy a Galéria ikon alatti fotók nevű könyvtárba. OK. Legalább is eddig, de ha valaki innen át szeretné tenni valahova, akkor nagyon körülményes a mozgatása. Kezdődik azzal, hogy többszöri billentyű nyomogatásra tudja csak a könyvtárba átmozgatni és akkor is meg kell erősíteni párszor, hogy igen, én oda akarom betenni. Egyik oldalt megértem, hogy az egzaltált, buta felhasználók tévedései ellen védekezni kell, de azért a telefon használóinak többsége nem hülye! Vagy legalább is nem „szőke nő”. Én ezért 1 jajjal „jutalmazom” a programozókat! A gép többi része korrekt, pont úgy működik, ahogy kell, és semmiféle magyarázatra nem szorul! Tény, hogy átgondoltan lett összerakva, és bár van egy-két gyerekbetegsége (amit nem értek, hogy egy ilyen nagynevű cég, hogyan is engedhet meg magának), de alapjában véve a telefon korrekt. Tehát eddig elmondtam, illetve leírtam a belső képernyős dolgokat (amik számomra fontosak), és most áttérek a külső kijelzőre. Ugyanis én eddig direkt kerültem az ilyen összehajtható telefonokat. Nem egyszer hallottam olyat, hogy egy készüléknek (név nélkül Samsung) elromlott a szalagkábele, és ennek a javítása majdnem annyiba került, mit egy új telefon megvásárlása! Márpedig ilyesmi bármikor előfordulhat. Igen ám, de ezt a telefont sok esetben ki se kell nyitni! Ugyanis nagyon jól megcsinálták a külső kijelzőt, és annak a programozását. Sok esetben már azt hiányoltam, hogy miért kell kinyitni a telefont egy hívás felvételéhez… Tehát a külső kijelző: Ez kicsire sikerült. Viszont ötletesen van megoldva, és sok dolgot lehet rajta keresztül kezelni. Ami számomra fontos, és értékes funkció volt az az alábbi felsorolásban van feltüntetve:
Összegzés Átszámolva 4 pukit, és 1 jajt kapott, ami – figyelembe véve az én kiindulási alapomat elég szép eredmény! Összességében ennek a telefonnak egy 4-es alát javasolok. Azért nem hármast, mert nagy tudású, de azért nem kaphat nálam 4-est (az 5-ös skálán), mert vannak komolyabb problémái, amiket kutya kötelessége lett volna egy gondos tervezőnek, valamint a programozóknak kijavítani, valamint a fényképező része, bár nagy tudású, mégsem készít olyan szép képet, mint 1-2 évvel korábbi Panasonic telefon! Aki megveszi ezt a készüléket tuti, hogy nem fog csalódni benne. Én a „Nokia Fan”-oknak erősen javasolom! 2007. március 1. |
| Köszönjük a Nokia támogatását tesztünkhöz. |
