Motorola RAZR2 V8 teszt
Tovább a Motorola RAZR2 V8 készülékre
A Telefonguru osztályzata
(1-5)
Szavazás
- Külső: 9.00
Tudás: 8.43
Minőség: 8.29
Értékelés: 8.57 | Szavazatok: 7
„Azannya, itt egy lapos Lazannya!” gondoltam magamban, amikor megláttam a csokis desszertnek is kicsi (már persze az én mohóságomat alapul véve, mivel nálam a táblás csoki is 300 grammnál kezdődik…) dobozt. Igazából akkor lepődtem meg, amikor azt kinyitottam. Ugyanis valóban egy rendkívül vékony telefont találtam a doboznak a felső részében. Ekkor döbbentem rá, hogy a „Karatéjjos pöngét” vállaltam el! Nahát, ez kellemes meglepetés volt, mivel a Mobil kiállítás óta (amikor is először találkoztam a készülékkel és nagyon ötletes reklámjával) nem láttam! Alapból meg sem tudtam fogni… Kis próbálkozás-sorozat után találtam egy jó pozíciót, és sikeresen – leejtés nélkül – kihalásztam „Ő laposságát”. Egy biztos, mégpedig az, hogy ezt olyan tenyeres-talpas legények, mint amilyen én is vagyok, nem tudják majd rendesen kezelni. Nagy tenyeremben (szó szerint) eltűnt a berendezés. Még szerencsém, hogy szélessége van, mivel a vastagsága… Ááhhh, nem magyarázom, hisz a beceneve (penge) elég korrekten leírja ezt a méretet. Ujjaimmal is csak úgy tudtam megfogni, hogy – bekapcsolt állapotban – mindenféle figyelmeztető hangokat adott ki, miszerint egy őrült telefonmániás nyomogatja a szélső gombjait. Ez a tiltakozás csak akkor múlt el, amikor két kézzel fogtam meg, és óvatosan fogást változtattam rajta! Mit is mondjak? Elsőre elég vadra sikerült a találkozásunk, de sebaj. Egy rossz kezdet után csak jó jöhet. Mondom én, és a kutya nem mossa le rólam, hogy világmegváltó módon optimista vagyok. Amit elsőre észrevettem az volt, hogy a készüléken azonnal meglátszott minden ujjlenyomatom! Még le se húztam a fóliákat, de már tele volt a tapizásom rajzolataival a ház. Szerintem ez egy bújtatott rendőrségi segédeszköz. Még szabad szemmel is jól láthatóak a barázdák… Most már eljutottam a dobozban a telefon alatti szintig. Teljesen természetes, hogy van a telefonhoz egy számítógép összekötő kábel. Az is alap – legalább is szerintem – hogy egy jó kis füles is mellé van csomagolva. Érdekes – bár számomra egyáltalán nem zavaró – hogy nem találtam „User Guide”-ot (azaz kézikönyvet, vagy ismertebb nevén használati útmutatót. Pillanatok alatt letöltöttem egyet a NET-ről. OK. Ezen túl vagyunk. Viszont ami nagyon feldobott az a telefonvédő „szütyő”. Igaz anyaga, és szilárdsága miatt valódi védelmet nem ad, de a portól megóvja a finom kis műszert. Ennyit a dobozról, és a tartalmáról. Vissza a telefonhoz. Itt azért – átugorva az első teljes napi szadi leírását – szeretném jelezni, hogy a készülék akkuja éppen csak a nap végéig (sőt inkább csak kora estig) bírta szuflával. Ez igazából nem lepett meg, de erről majd később. Jött a bekapcsolást. Ez is alapból könnyedén és kellemesen ment. Majd beállítottam a dátumot és az időt, valamint azok formátumait. Érdekes dolog, hogy az óra formátumát és a dátum kijelzést csak a főképernyő „opciók” -> „kezdő testreszabása” menüjében lehet beállítani. Máshol nem! Ez végig zavart. Sőt igazából akkor zavart a leginkább, mikor erről elfeledkeztem, és a „főmenü” -> „beállítások” ->”telefon beállítások” menüpontban ezt a funkciót nem találtam meg… Minden esetre azt megtapasztaltam, hogy bár nincsenek megszámozva mindenhol a menüpontok, de itt is lehet gyorsan, és egyszerűen meghívni egy-egy pontot számmal.Nem sok menüpont van! Az biztos, hogy aki ezt a telefont fogja használni, elég gyorsan ki fogja ismerni magát közöttük. Vegyük csak sorra:
Ennyit a gombokról, és a funkciókról. Most pár nagyon jó és érdekes lehetőséget szeretnék megemlíteni. Ezek a következőek:
Akkor most térjünk vissza a külsőhöz. Tehát a telefon extra lapos. Ez alap. A szélességével nincs problémám, és a hossza – számomra – természetes. A kihangosítás hangszóróját viszont érdekesen rejtették el. Mégpedig azért, mert egyrészt a telefon alsó felületén van egy lapos rés, amin keresztül szól a készülék. Érdekes módon (a kis felület miatt nem vártam sokat) egész jól szól. Ezen hangszóró nyílás közelében látszik az alsó élen is két nyílás, aminek a funkciójára nem sikerült rájönnöm. Lehet, hogy kicsit cikk-cakk-nak tűnik, de most visszatérnék a kijelzőhöz. Szerintem meglepően nagy mind a két kijelző! Számomra több mint elégséges, mármint a méretük. Szépnek és jól olvashatónak érzem őket. Igen ám, de itt is van problémám, ugyanis a kijelzőn megjelenő jelzések nem túl jók, sőt félrevezetőek! Hogy miért? Vegyük például a legfontosabb kijelzést, az akku töltöttség jelzését! Alaphelyzetben ugye 100 %-os értéknél van egy elem alakú jelzés, amiben három részre osztott mezőkből minden rubrika aktív. Igen ám, de amikor 1 vonással kisebb lesz a kijelzés, akkor nem 66 %-on áll a töltöttség (belső menüben ez számszerűleg is kijelzésre kerül, tehát ellenőrizhető), hanem csak 50 %-on, illetve az alatt van a készülék. Amikor meg már csak egy rovátka világít, akkor sem 33 %-on van az aksi, hanem jó ha 20 %-on. A kellemetlenség igazából most a teszt 5. napján ért, amikor is este még 20 %-on állt a számszerű kijelzés, majd hajnali 4:25-kor arra ébredtem, hogy csipog a telefon, miszerint az akku vészes kimerültségben szenved. Azt hittem, hogy ez valami éjszakai bejelentkezés miatt történt, de nem. Jelzett még 5:15-kor, valamint 6:25-kor is! Ekkor kénytelen voltam töltőre rakni, hogy tovább tudjak aludni. A furcsa számomra az, hogy az okostelefonom 20 %-os töltéssel még egy napig elvan készenléti üzemben, ez meg nem… Minden esetre – ahhoz képest, hogy milyen kicsi a telefon (tudásra és kijelzőre is) – eléggé megdöbbentett azzal, hogy 1-2 napot bír csak ki az akkuja, és e végső (határnap) éjszakáján már nem hajlandó túltenni magát. Ez számomra elég gyenge eredmény! Sokkal többet vártam tőle. Minimum 3, de inkább 4-5 napi készenlétet (minimális használat esetén). Igaz ezen az értéken nem csodálkozik az ember akkor, ha megtapasztalja, amikor az Internet használata esetén már az első nap estéjén vészes lemerülésről panaszkodik a készülék! Vissza-visszatérve a házra engem igazán az is zavar, hogy – bár van egy eléggé nagy gumi ütközési felülete, mely becsukáskor csillapítja a fedél csapódását – ez azonban eléggé kemény, ezért komoly hanghatással jár, ha csak úgy – humán fékezési effektust nem használva – az ember egyszerűen becsukja a telefont. Ez leginkább a hajnali „ébresztésnél” tudatosult a feleségemben (akit a csattanással sikerült szintén felébresztenem). Mivel Karácsony előtt kaptam meg a telefont, nem volt elég időm jól kivesézni. Na meg az idő rövidsége azt sem tett lehetővé, hogy beletúrjak a telcsibe, és felfedjem mélyebb, és az átlagos felhasználók előtt általában rejtve maradó titkait! Rövid, de kemény hetet töltöttünk együtt, ami után – én azt mondom –ez a telefon annak jó, aki semmi extrát nem vár el tőle, igazi telefonnak szeretné használni, és maximum 3-5 szám egyszeri meghallgatása után töltőre is tudja tenni (nehogy folyamatosan csipogjon a zsebében)… Végezetül összefoglalom pár pontban, hogy mi tetszik a készülékben, és mi nem: Tetszik:
Nem tetszik:
A tesztelés során készített képek:
|
| Köszönjük a Motorola támogatását tesztünkhöz. |
