A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 8.25

Tudás: 8.35

Minőség: 8.53

Értékelés: 8.38 | Szavazatok: 108

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Motorola Defy: okostelefon, mégis bírja a gyűrődést

Nem is olyan rég járt nálam egy strapamobil a Sonimtól - teszt itt. Otromba nagy volt, nehéz és körbegumizták, bár igaz, az mindent kibírt. Ennyire sokat azért nem várhatunk a Defytól, de mindenképp üdvözítő a léte, főleg annak tudatában, hogy akárhonnan is nézzük, a Defy bizony szép telefon és egy olyan piaci résre csapott le általa az amerikai gyártó, amilyen még nem volt. Az IP67 szabvány, amit teljesít a készülék - bár végül hivatalosan nem kapta meg a minősítést - abban nyilvánul meg, hogy például legalább fél órát kibír egy méter mélyben – ahogy olvasgattam a fórumokat, nemrég egy egész éjszakát élt túl egy Defy egy jakuzzi alján, de még a sörben való fürdés sem okoz károkat –, de a porállósága is figyelemre méltó (a képernyő méretét tekintve a Motorola nem óhajtotta ütésállónak is nevezni a Defy-t, jogosan).

Azonban az a megdöbbentő, hogy az ember ennek tudatában kézbe veszi a Motorola Defy-t és nem érezni rajta, hogy milyen fontos védettséget is élvez, mivel alig 118 gramm, hiszen nem fém, ennek ellenére minőségi érzetet nyújt. További jó hír, hogy rendkívül kézre áll, a méreteit nagyon eltalálták (107 x 59 x 13.4 mm). A /txt/hirek/kepek/speedshop_20110320.jpg -tól kapott gyári piros dobozban a Defy-on kívül megtalálható kettő hálózati töltőfej – egy európai és egy amerikai szabványú –, egy adatkábel, egy sztereó headset, és egy két gigabájtos microSD kártyát.

A hátlap – és az egész készülék – fekete, középen a gyártói logó és a Blur felirat, felette az öt megapixeles kamera és a hozzá tartozó LED vaku látható, tőle jobbra pedig a másodlagos mikrofon, az alul lévő csík pedig a hátlap rögzítéséhez szükséges (a vízállóság miatt a körömmel lepöckölős megoldás szóba sem jöhetett). A hátlap alatti nagy rés a hangszórót rejti a mélyén. A körben látható hét torx csavar is mutatja, hogy komoly szerkezettel állunk szemben.

A Defy alja üres, jobb oldalára került a hangerőgomb párosa, bal oldalon a gumi védővel ellátott microUSB port bújik meg, míg felül a szintén gumival védett 3.5 mm-es jack dugó, valamint a többfunkciós bekapcsológomb (képernyőzár) található. A képernyőzár gombja jó helyen található, pont „ujjra” esik, ha kézbe vesszük a Defy-t. Az előlapon egy 3.7 colos, 480×854 képpont felbontású TFT, kapacitív érintőkijelző található, amelyet a biztonság kedvéért Gorilla Glass véd.

A színei gyönyörűek, a kép pedig szinte teljesen pixelmentes, köszönhetően a nagy felbontásnak, ám relatíve kis méretnek. A megjelenítő alatt a négy szenzoros gomb található, ezek a beállítások menübe, a főképernyőre visznek, de ott a vissza és a kereső gomb. A kijelző felett helyezkedik el a fény- és a távolságérzékelő szenzor, valamint egy állapotjelző LED, amely például elmulasztott eseményeknél villog. A gyanúsan kis méretű hangszóró meglepően jól és hangosan szól. A megjelenő alatti kereső gomb alatt található egy ki mélyedés, ez lenne a mikrofon. Külön említést érdemel a Motorola által itt is használt CrystalTalk megoldása, amely kettős mikrofont és ennek megfelelően aktív zajszűrést, tehát kristálytiszta beszélgetést tesz lehetővé.

 


Láttuk tehát a külsőt, de mi lapul a burkolat alatt? Nos egy 800 megahertzes Cortex A8 processzor dolgozik a – nálunk járt, Android 2.1 update 1 rendszert futtató – Defy alatt, ehhez tartozik fél gigabájt RAM, két gigabájt ROM, valamint egy PowerVR SGX530 3D grafikus gyorsító. A fenti adatoknak megfelelően tényleg villámgyors a telefon, nem nagyon találkoztam akadással, néha egy-egy megröccenés volt, de semmi komoly. Fagyás természetesen egyszer sem jelentkezett. A Defy-hoz állítólag hamarosan érkezik az Android 2.2 Froyo frissítés, sajnos amíg nálam volt, nem volt frissíthető a firmware.

A rendszerre a gyártó a MotoBlur nevű kezelőfelületet húzta, ami nem rossz, de láttunk már sok jobbat, ez bizony néha döcögősen ment, én személy szerint javasolnám a Defy használóknak valami launcher (plusz kezelőfelület, pl. ADW Launcher, LauncherPro) telepítését az Android Marketből, de ez tényleg teljesen szubjektív mondat volt tőlem (pfúj, ilyet nem szabadna tesztbe írni, de azért megkérném a Defy-tulajdonosokat, hogy írják meg, a gyári UI-t használják-e vagy sem). A MotoBlur esetében nem is feltétlen a funkciókkal volt gondom, talán inkább a színek, a túl egyszerű ikonok látványa riasztott el, hiszen a Blurban adott hét kezdőképernyő, számos előre telepített és letölthető widget, live háttérkép, parancsikonok.

A telefonkönyvbe korlátlan számú kontaktot menthetünk el, a nevekhez csatolható egyéb információkból is rengeteget találunk, plusz persze a Facebook-kal, a Google-lal és egyéb közösségi szolgáltatás fiókjával is összekapcsolhatók. Az üzenetek esetében az Androidnál már megszokott chates beszélgetésként látjuk az SMS-eket. Szöveg bevitelekor használhatjuk az egyszerű virtuális billentyűzetet, vagy akár az előre telepített Swype-ot is.

Az öt megapixeles kamerához tartozik egy LED-es vaku, ám a szoftver beállításai nem annyira sokrétűek, de hát ez nem is kimondott fotómobil. Beállítható a felbontás, vannak effektek, expozíciót válthatunk, a vakut állíthatjuk, van makró mód (ollé) és nagyjából ennyi. A Defy-nál is rendkívüli módon sérelmezem, hogy a jobb oldali kameragomb hiányzik – akárcsak számos mai csúcsmodell esetében – ugyanis egyszerűen nem lehet kulturáltan úgy fotózni, hogy csak egy kézzel tartjuk a mobilt, a másikkal pedig megpróbálunk rábökni a kijelző megfelelő részére. És persze mindezt úgy, hogy véletlenül se mozduljon be a kép… Hát köszi. Követeljük a hardveres gombot vissza! A fotók minőségére nem lehet túl sok panasz, meglehetősen kellemes fotókat készít. Videó-rögzítést VGA felbontásban és 30 képkocka másodpercenkénti értékkel tud rögzíteni a Defy.



A zenelejátszó ahogy azt kell is, tud a háttérben futni, létezik hozzá gyári widget a főképernyőre (ez mutatja az albumképet is), mutatja a kliensben is az album képét, ha van, valamint akár még a dalszöveget is, ha az elérhető. FM rádió is akad, valamint internetes, ha Wi-Fi közelben vagyunk és unjuk a magyar rádiókat. A zenelejátszóba integrálták a SoundHound zenefelismerőt.

Internetelérésre minden adott, amire csak szükség lehet, van négysávos GSM és kétsávos 3G modul, adott GPRS, EDGE, 3G és HSPA is (lefelé 7.2 Mbit, le 2 és a Motorola lehetővé teszi a 3G megosztást hotspotként Wi-Fi segítségével), valamint egyértelmű a Wi-Fi b/g/n és a DLNA-támogatás is. Helyi adatkommunikációra a microUSB kábel (tölti a telefont) vagy a Bluetooth 2.1 használható. A gyári böngésző extrája, hogy támogatja a Flash Lite-ot, tehát akár YouTube videókat is megnézhetünk vele (igaz, automatikusan a YouTube klienssel nyitja meg a videót), de minden egyéb funkció adott ahhoz, hogy egy jól használható böngészőről beszéljünk (igaz, nálam alap az Opera Mobile és/vagy a Dolphin HD Androidra).

 

Extra funkció a már említett 3G Mobile Hotspot program, a DLNA és Media Share alkalmazások, amelyek kompatibilis készülékekre teszik lehetővé a médiafájlok átvitelét (másik telefon, PC, tévé), a Cardock az autósok számára jön nagyon jól, mivel a vezetés közbeni legfontosabb funkciókat hatalmas méretű gombokkal teszi elérhetővé (hívás, zene, hang alapú kereső, navigáció), rendkívül praktikus. Meglepő, de a Fájlkezelő megnyomására a Quickoffice indult el, de nem is gond, inkább telepítsük – például – az Astro fájlkezelőt a Marketből. Ami nagyon tetszett, az a Phone Portal nevű program. Ezt kellene minden gyártónak szorgalmazni.

Amint ugyanis USB kábellel összekötjük a Defy-t és a számítógépet, rámegyünk a Phone Portal-ra, kiad egy IP címet a telefon, amit be kell írni a PC böngészőjébe. Ezek után pedig láss csodát, gyakorlatilag minden funkció elérhető, ami csak a szinkronizáláshoz és fájlmentéshez kell (telefonkönyv, üzenetek, beállítások, stb.). A beépített GPS-hez ingyen és offline navigáció nem jár, azt nekünk kell leszedni (javasolhatom talán az ingyenes Sygic Aurát a Marketből, esetleg a közkedvelt Ndrive-ot).

A Motorola Defy beépített akkumulátora 1540 mAh-s, ez pedig gond nélkül elketyeg két napig, csak rendkívül erős nyúzás esetén hajlandó egy nap alatt lemerülni, ez pedig zseniális megoldás. Kevésbé hardcore userek számára több nap is lehetséges. Míg a Galaxy S-em átlagosan 2-3 napig bírja egy feltöltéssel, a Defy ezen túltett ugyanilyen használattal.

A Motorola Defyról csak annyit mondhatok el, hogy nagyon jó készülék, ilyen tudást ilyen áron (kártyafüggetlenül újonnan 80-90 ezer forint, de szolgáltatónál lényegesen kedvezőbb áron juthatunk hozzá) nem találunk sehol. Egyedüli hátrányként talán azt említeném meg, hogy teljes magyar nyelv sehogy nem érhető hozzá, de ezzel nem csak a Motorola készülékei vannak így, tehát ezzel teljes mértékben együtt lehet élni.

A Motorola Defy tesztkészüléket a /txt/hirek/kepek/speedshop_20110320.jpg  biztosította,

amelyet ezúton is köszönünk!