Huawei P10 Lite

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 8.32

Tudás: 8.13

Minőség: 8.25

Értékelés: 8.23 | Szavazatok: 236

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


A Huawei évről évre tör fel, mára már a harmadik helyet szerezte meg a dobogón, ez pedig előttük egyetlen kínai gyártónak sem igazán sikerült. Ez nem is véletlen, a termékportfólióban ugyanis gyakorlatilag szinte mindenki megtalálhatja a számára ideális telefont mind tudásban, mind árban. Ebben nagy segítségére van a cégnek a saját leányvállalata, a Honor, amely megjelenése óta kiváló ár-érték arányáról ismert. A Huawei immár évek óta azzal a megoldással operál, hogy kiad egy csúcskészüléket, valamint ebből egy Plus és egy Mini vagy Lite változatot, annak érdekében, hogy mindenki választhasson náluk valamit. A Huawei P10 Lite tesztkészüléket a VIP-Phone biztosította számunkra. 

A dobozt természetesen gyári változatban kaptuk meg a VIP-Phone-tól, amint kihúzzuk a tartalmát, előbukkan két újabb doboz és maga a telefon. A kisebb dobozka a kötelező papírokat, a nagyobb pedig a tartozékokat rejti. Ez utóbbiban találjuk a 2 amperes töltőfejet, az egyszerű headsetet és a töltőkábelt.

 

A P10 Lite anyaghasználata kifejezetten elsőosztályú, gyönyörű és valóban prémium hatást nyújt, és nem, ez nagyon nem fizetett hirdetés. Az elő- és a hátlapot is egyaránt üveg borítja, a keret pedig fém, az összeszerelés alapján akár még unibodynak is mondhatnánk, bár nem az. Annak ellenére, hogy az üveg természetesen csúszik, a keretről ez szerencsére nem mondható el. A P10 Lite megjelenítője 5.2 colos, teljesen átlagos méretű, felbontása pedig full HD, a hozzátartozó képpont-sűrűség 424ppi, ilyen méretben valóban nem gondoljuk, hogy jogos igény lenne a nagyobb felbontás. Az LTPS panel fényereje kiváló, napsütésben sem volt vele gondunk, pedig jópár csúcskészüléket megizzasztott már ez a művelet – vagy még inkább a tesztelőket.

A kijelző felett csücsül a beszédhangszóró, a távolság- és fényszenzorok, a szelfi kamera és az értesítési LED. A megjelenítő alatt csak a gyártó logoja látható, mellette azonban nincsenek kapacitív gombok, minden kezelőszerv a képernyőre került. A keret fémségét már említettük, ebbe került jobb oldalra a hangerőgomb párosa, alá a bekapcsológomb, bal oldalon csak egy pötty jelzi a SIM kártyák tálcájának helyét. Alulra került a mikrofon, a microUSB töltőport, valamint a hangszóró, míg a P10 Lite tetején a 3.5 mm-es jack mellett a másodlagos zajszűrő mikrofon található. A hátlapon alul a gyártó logoja, bal felül a sarokban a kamera és a LED vaku, valamivel alatta, középen pedig a kényelmes helyen lévő, piszok gyors és pontos ujjlenyomat-olvasó található.

Ami a hardvert illeti, nem kispályázott a gyártó. A Huawei saját gyártású HiSilicon Kirin 658-as chipsete ugyanis önmagában nem mond sokat, viszont ha eláruljuk, hogy négy darab, 2.1 gigahertzes Cortex-A53 és szintén négy darab, 1.7 gigahertzes Cortex-A53 mag dolgozik benne, akkor már látható, hogy ez egy igen erősen megdolgoztatható telefon. Ehhez jár még a Mali-T830 MP2 grafikus gyorsító és a 3 gigabájt RAM és máris egy pattogós, pörgős telefont kapunk. A belső tárhely 32 gigabájt, ebből több mint hatot a rendszer foglal, de igény szerint bővíthető microSD kártyával (az egyik SIM hely kárára) a készülék, maximum 256 gigabájtos változatot fogad el.

 

Gyárilag Android 7.0 Nougat fut a telefonon, ehhez a gyártó saját kezelőfelületét, az évek óta meglepően okos EMUI 5.1-et találjuk. Számos plusz funkciót találunk a lehetőségek között. Így például lehetőség van arra, hogy az alkalmazásokat az iPhone mintájára a főképernyőn helyezzük el, de akár app listába is foglalhatjuk. Megjelenését tekintve lehet hagyományos vagy leegyszerűsített, ez utóbbi főként az időseknek és a gyengén látóknak lesz kedvelt funkciója. Kérhető szemvédelem – ez a Nougatban megjelenő lehetőség –, ilyenkor a kék fényt kiszűri a P10 Lite, amely a szem fáradtságát okozza, ráadásul igény szerint időzíthető, hogy mikor kapcsoljon ki és be. Itt állítható be az is, hogy napfényben nagyon felhúzza a fényerőt. Az értesítések bekapcsolhatják a kijelzőt (ha kérjük), egyébként pedig kiírja a szolgáltató nevét, mutatni tudja a telefon az adott hálózati sebességet és az akkumulátor töltöttségét is kétféle módon.

Szintetikus programot lefuttatva az AnTuTu esetében 61282 pontot ért el, a GeekBenchen pedig az egymagos teszten 899, míg a többmagoson 3347 pontot ért el, amely így önmagában nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis piszok gyors és gördülékeny a használat, a Huawei-nél ismét nagyon jól megoldották az optimalizálást.

A képernyőn helyet foglaló navigációs tálcán látható gombok sorrendje igény szerint felcserélhető, ráadásul egy plusz ikon is kérhető, mely segítségével a redőnyt lehet lehúzni és feltolni, kényelemből jeles! Fontos része a Huawei telefonoknak jó ideje a nemcsak gyors és pontos (már évekkel ezelőtt is jobb mint szinte mindegyik konkurensnél), de a plusz funkciók, amiket ehhez pattintottak, kiemelkedőek. Ilyen például, hogy fotót/videót készíthetünk, ha lenyomva tartjuk a szkennert az ujjunkkal, de hívást is fogadhatunk ugyanígy, valamint riasztást is leállíthatunk. Ezeken kívül ha fentről lehúzzuk az ujjunkat rajta, akkor az értesítési sávot lehúzza, duplán megérintve törli az értesítéseket, fotók böngészésénél pedig a jobbra-balra húzást ismeri fel. Gondolom hozzá sem kell tenni, hogy ezen funkciókhoz nem szükséges feltétlenül a telefon számára ismert legyen az ujjlenyomat. Összesen egyébként öt ujjat lehet vele megjegyeztetni.

Akad még az EMUI-ban zaklatásszűrő, ahol telefonszámot és akár SMS-t is lehet blokkolni, van rajta Avast víruskereső és fájl-széf is a bizalmas adatokhoz. Külön jópofa, hogy lehet alkalmazásra is zárat tenni, ilyenkor az adott program elindításához a rendszer egy külön kódot vagy esetleg ujjlenyomatot kér. Gyerekes családban nem egy hátrány.

Az Intelligens asszisztens rejti például a lebegő gomb funkciót, a mozgásvezérlést, az egykezes felület beállításait, de itt az intelligens tok és az intelligens headset vezérlés funkciók is sorakoznak, valamint az időzített ki- és bekapcsolás. Szintén hasznos az érintés-tiltás mód, amelyet ha bekapcsolunk, akkor az megakadályozza az akaratlan műveleteket a telefonon, ha a készülék zsebben vagy táskában van.

Természetesen ma már alap a Ne zavarj mód jelenléte, itt is bekapcsolható vagy igény szerint időzíthető. Ezt aktiválva egy hold ikon jelenik meg az állapotsávon, a riasztáson csengenek és rezegnek, ám a hívások és egyéb üzenetek nem. Extra alkalmazás az Egészség program, amely nem más mint egy általános, lassan szinte minden gyártónál megtalálható fitnesz app. Segítségével nyomon követhető a lépések száma, az egészségügyi állapot, a kilók és bevitt kalóriák száma, stb. Érdemes kipróbálni, jópofa, hogy a főképernyőre kiírja az aznap megtett lépést például és ösztönöz a mozgásra. Akad azonban még itt témakezelő, zseblámpa és FM-rádió is gyárilag.

Ami a kamerát illeti, rögtön levághatjuk már csak a hátlapról is, hogy ez nem a Huawei csúcskészüléke, mivel nem ordít az arcunkba a Leica neve. Ettől függetlenül nem kell szégyenkeznie a Huawei P10 Lite-nak szerintünk. Bár nincs dual kamera, a meglévő, f/2.2 fényértékű szenzor 12 megapixeles és szép képeket készít. A tudáslistáját autofókusz, LED vaku, Pro fotó (érzékenység (ISO 100-1600), záridő (1/4000-8 másodperc), fehéregyensúly, expozíció korrekció), Pro videó, HDR, time-lapse, lassított mozgás, utófókusz, vízjel, hangjegyzet, panoráma mód, fénnyel festés és egyéb nyalánkságok gazdagítják. Videóból full HD rögzítés érhető el maximum és van objektumkövetés is.

A szelfi kamera meglepő módon már f/2.0 fényértékű, tehát jobb, viszont fix fókuszú lett. A képek kifejezetten szépek, megfelelő a dinamikatartomány és a részletekkel sem lehet gond, a vonalélesség is teljesen rendben van, egyedül ahogy csökken a fény, úgy lesz látványosan gyengébb a fotók minősége.

Sajnos a technika ördöge megviccelt bennünket, így mire kikerült volna a teszt, a saját kamerafotóinkat elvitte a cica. Emiatt az Android Authority által készített fotókat használtuk a tesztben. 

A jó üzemidőről a beépített, 3000 mAh-s akkumulátor gondoskodik, ehhez tartozik a több szinten állítható energiatakarékosság. Az egyszerű energiatakarékos mód nem tesz mást, mint korlátozza az alkalmazások háttérben futó aktivitását, viszont ha már nagy bajban vagyunk, az ultra mód jól jöhet, hiszen pofátlanul hosszú ideig bírhatja még a telefon, de ennek ára van. Ultra módban ugyanis szinte mindent lekapcsol a telefon, ami adatforgalom, sőt még számos programot sem enged elindítani, ami lezabálhatná az energiát, ilyenkor gyakorlatilag butafon üzemmódba kapcsol. Jó üzemidő alatt 1-2 napot értünk jelen esetben is, csodát nem várhatunk sajnos. A P10 Lite természetesen támogatja a gyorstöltést is, ahogy azt ma már elvárják a felhasználók egy telefontól.

Adatkapcsolatból maximum Cat.6-os LTE hálózat adott, de van kétcsatornás Wi-Fi, 4.1-es Bluetooth, dual SIM támogatás (hibrid tálca) is és még GPS, GLONASS is. Az NFC és az FM-rádió szinte már kötelező elem, egyedül talán az infra hiányzik, de ebben az árszegmensben ez egyáltalán nem probléma.

Összességében elmondható, hogy a Huawei P10 Lite bőven büszke testvére a Huawei P10 és a P10 Plus telefonoknak. Megjelenése, minősége első osztályú, kategórián feletti, tudása szintén nagyobb mint amit az alig kilencvenezer forintos ára előjelez, a cikk írásakor ugyanis a VIP-Phone-nál ennyibe kerül a gyártói garanciális Huawei P10 Lite. Egész egyszerűen nincs sem képünk, sem igazán kapaszkodónk, hogy hol lehetne ebbe a telefonba belekötni. Egy újabb Huawei telefon, amit szívből csak ajánlani lehet!