HTC HD Mini teszt

A HTC HD Mini, a HTC HD2 kisöccse járt szerkesztőségünkben a héten. A tesztmobilt a -tól kaptunk meg, ahonnan 130 jó magyar ezresért haza is hozhatjuk a nagy tudású okostelefont. Akinek anno bejött a HD2, ám a mérete miatt vacillált (ahogy írtuk is anno), annak itt a szinte tökéletes alternatíva. A Mini név ugyanis nem véletlen, ez tényleg jóval kisebb telefon mint az előd/tesó. Tökéletesen kézbe illik és alig kell kisebb tudásbeli hiányosságot elviselni cserébe a perfekt méretért és olcsóbb árért.

A doboz a jól megszokott HTC féle, benne a fóliával agyonbugyolált készülék, alatta az akkumulátor. A papírokat és a CD-t kiszedve megtaláljuk még a hálózati töltőfejet (ultramini méretben), a microUSB adatkábelt és a 3.5 mm-es sztereó headset-et. A következő szituáció igen érdekes volt.

Szedném ugyanis le a hátlapot, hogy bepattintsam a külön tárolt akksit és a SIM kártyát, ám sehol sincs hozzá gomb, mélyedés, akármi, viszont legalább a teljes hátlap a kijelzőig ér elöl. Nagy kérdés, hogy most mi legyen. Nézem a hátlapot, van ott négy csavar. Ott kezdtem először röhögni, kollegina megkérdezte, hogy szerezzen-e az IT-soktól csavarhúzót.

Na mondom ilyen nincs, tuti itt a kandikamera valahol, csak szélesen kell mosolyognom és jó pofát vágnom az átveréshez (merthogy csavarhúzó tényleg nincs a csomagban és értelemszerűen nem is szabvány csavarokkal rögzítették a mobilt). Nem kell a pánik alapon mondom megnézem már a használatit. Aha, az CD-n van, köszi, ezt hagyjuk. Hát marad a gúgli, de már fennhangon visítva a röhögéstől.

Na kérem az a lényeg, hogy a mobil tetején lévő bekapcsoló-gomb hátlap felőli részén van egy hangyaf...nyi mélyedés, abba kell belekapaszkodni és gyakorlatilag az előlapot kell kiszedni a hátlapból (fordítva nem megy, mert nincs kapaszkodási lehetőség). Atombiztos megoldás, de hogy pár user ezért fog anyázni, az fix. Arról nem is beszélve, hogy a hátlap és az akkumulátor alatt van a SIM helye, ez még csak-csak elmegy, de hogy a microSD bővítőkártya is a hátlap alatt legyen, az elmeroggyant megoldás.

Pozitívum, hogy a telefon hátlapja – és egyben az összes oldala is – gumírozott anyaggal bevont, nagyon kellemes a kéznek megérinteni. A kameránál is hozhatunk egy jó pontot, ugyanis bár nincs külön védő rajta, eléggé besüllyesztették a hátlapba, tehát karc nem fogja érni, maximum néha meg kell tisztítani a lencsét óvatosan.

A hátlapnál nem annyira tetszett a négy csavar látványa, valamint kissé sajnálom, hogy nem lett fém legalább a darabka egy része mint a HD2 esetében, hanem csak műanyag. Szerencsére nem nyekergős típus semmilyen szempontból a Mini.

Ami az előlapot illeti, fent található egy hatalmas tyúkrács, amely a hangszórót hivatott védeni, bal oldalt egy rejtett LED mutatja a töltést, az elmulasztott eseményeket, GPS és Bluetooth esetén lehet aktív. Alatta szolid HTC felirat, majd pedig elénk tárul a kapacitív kijelző (kissé nehezen szoktam át az 5800 után).

A felbontása 320×480 képpont, mindezt 3.2 colban tudja előadni és természetesen kapacitív (ezt a funkciót a képnézegetőben, az Internet Explorerben és néhány más programnál lehet kihasználni). A színek szépek, leginkább átlagosak, láttunk már sokkal ütősebb kijelzőket is, ám ez is megfelelő a mindennapokban. Azért napsütésben ne várjunk túl sokat tőle.

A megjelenítő és az egész előlap igencsak hajlamos az ujjlenyomat-gyűjtésre, de hát ez ezzel jár. A kijelző alatt öt érintős gombot találunk, ezek sorban a híváskezdeményező, egyben tárcsázó előhívó gomb, a home gomb, amely a HTC Sense főoldalára visz, utána jön a Windows menü gyorshívója, majd a vissza és a hívásmegszakító. Mind érintős, használatkor rövid ideig világítanak is hófehéren.

Ami a hardveres gombokat illeti, abból nem sok van. Bal oldalon található a hangerőgomb párosa, felül pedig a bekapcsgomb, ezeket szintén felül a 3.5 mm-es jack dugó aljzata és alul a microUSB portja egészíti ki.

A HTC HD Mini mobilban egy 600 megahertzes Qualcomm MSM7227 processzor dolgozik 512 megabájt ROM és 384 megabájt RAM társaságában. A gyorsasággal nincs is gond, látványos a fejlődés a régebbi modellekhez képest.

A HTC HD Mini mobilon a Windows Mobile 6.5.3 rendszer, azon is a HTC Sense kezelőfelület található, akárcsak a HD2-n. Ez még egy kevésbé áttekinthető verzió mint az újabb, alul füleket válthatunk a különböző főképernyőhöz, amelyek mind más funkciót, szolgáltatást nyújtanak.

A telefonkönyvben nagyon tetszett az a funkció, hogy jobb oldalon, ahol az ember „görget” az ujjával, ott van a teljes ABC és jó hatásfokkal lehet egy-egy betűnél megállítani a listát, nem kell órákat kóvályogni a telefonkönyvben, hogy valakit megtaláljunk és felhívjunk. Kis füleken választhatók plusz funkciók, megadhatók kedvencek/gyakran hívottak (őket látjuk majd a Sense kezelőfelületen is), a Facebook-ra is bejelentkezhetünk, hogy mindig frissítse a kontaktjainkat a telefon, valamint itt látható a híváslista is.

Érdekes, hogy az Internet Explorer kifejezetten pofás program lett, mégis megtalálhatjuk előre telepítve az Opera Mobile programot. Ez az Operásoknak jó, viszont picit sajnáljuk, hogy nem a butább, Javas Mini kerül a készülékbe, mert a Mobile hajlamos pazarlóan bánni még az adatokkal.

Naptárból a HTC Calendar jutott, ez egy igen tetszetős grafikájú alkalmazás, amely átlátható, könnyedén beállíthatók figyelmeztetések egy-egy napra, ezek pedig szinte a végtelenségig szabadon konfigurálhatók.

A zenelejátszója szintén a HTC Sense-ben található változat, amely minimalista dizájnt kapott, extrái között szerepel az ismétlési lehetőség, a random mód, de készíthetők lejátszási listák, vásárolhatunk az online zeneboltban. A könyvtárban mutatja az aktuálisan lejátszható fájlokat többféle típus szerint, legyen szó az aktuálisan játszottról, előadók, albumok, listák, műfajok listájáról. A zenei részt FM-rádió egészíti ki.

A HTC HD Mini kamerája 5 megapixeles képek készítésére alkalmas, azonban nagy hátránya, hogy semmilyen mobilfényt nem kapott, pedig egy LED-es megoldással is elégedettek lennénk, így viszont esélytelenek vagyunk rossz fényviszonyok között fotózni.

Állítható a fehéregyensúly, a fényerő, az ISO (100-200-400-800-auto), választható szélesvásznú felvételi lehetőség, érintőfókusz, amellyel a képernyő bármely részére fókuszálhatunk, nemcsak a közepére, de akad itt még panoráma mód, és arcképkészítő is. Videót is vehetünk fel maximum VGA felbontásban MPEG4, H.263 vagy H.264 kiterjesztésben.

A kameránál nagyon hiányoltam a jobb oldali hardveres gyorsgombot, nem annyira jön be az, hogy a kép elkészítéséhez a képernyő egy pontját kell megnyomni, szinte csoda, hogy remegésmentes fotót lehet egy ilyen megoldással készíteni (értem ezt összességében az érintős kattintós megoldásokra).

 

Adatátvitelre GPRS/EDGE/3G/HSPA használható, utóbbinál a letöltési sebesség 7,2 Mbps, a feltöltési pedig 2 Mbps. Van még 802.11b/g kompatibilis Wi-Fi és 2.1-es Bluetooth adatkapcsolatra is lehetőség, utóbbi támogatja a sztereó hangátvitelt is. Ha valaki a microUSB csatlakozást részesíti előnyben, annak a 2.0 verziószámú áll rendelkezésére. A céges gépen a Windows Mobile Device Center azonnal felismerte a készüléket és gond nélkül leszinkronizált mindent, amit csak kértem. Egyszerű, kényelmes és gyors, összehasonlíthatatlanul jobb mint az előd program.

Az érintőpanelen a kis Windows gombbal előhívható Start menüben a programok között megtalálható még a Windows Live MSN, a Marketplace a programok vásárlásához, letöltéséhez, de van itt Office Mobile is az irodai dokumentumok készítéséhez, szerkesztéséhez, az Outlook pedig ezeket egészíti ki e-mailezési lehetőséggel. Van előre telepített Wi-Fi Router (mobilnetünket megoszthatjuk segítségével, tehát a telefon internetét használhatjuk Wi-Fi segítségével például a laptopunkon), Facebook, CoPilot navigáció (15 napig ingyenesen használható), Opera Mobile böngésző, Google Maps, Peep a Twitter-rajongóknak. Érdekes, hogy ez az Opera Mobile nagyban különbözik a Symbian S60-ra írt verziótól, hiányoznak a gyorshívók, ám a beállítási lehetőségek sokkal szélesebb skálán mozognak.

Ami a navigációt illeti, jól látható, hogy vagy megvásároljuk a CoPilotot vagy marad az internetalapú Google Maps alaphelyzetben. Nos egy rossz hírünk van, hivatalosan nem létezik iGO erre a kijelző-felbontásra egyelőre.

Tools néven fut a számológép, a vezeték nélküli beállítások, az internetbeállítások, az Active Sync, a hangfelfevő, az Adobe Reader LE olvasó, valamint az ébresztő és a memóriakártya formázása is.

A gyári kanárisárga akkumulátor 1200 mAh-s, ez normál használattal 2 napot bír ki, de egy kissé húzósabb napon (több óra internet, mobilnet megosztás, 3G, esetleg zenehallgatás) lemerülhet estére. Nagyon tetszett az a funkció, amelyet már nem egy HTC-nél tapasztalhattunk, ez az úgynevezett Straight Talk. Segítségével ha a telefont az asztalra kijelzővel lefelé helyezzük, automatikusan kihangosítja magát, nem szükséges már hívás közben a menüben babrálni.

Nálam a HD Mini nem fagyott le egyszer sem, de tény, hogy nem is terheltem le a végtelenségig. A neten kutakodva olvastam, hogy mint minden WinMo készülék, persze ennek sem lehetetlen a totális lefagyás, amikor már csak az akkumulátor kiszedése megy (mivel reset gomb sehol sincs rajta, kissé optimisták a tajvaniak).

Összegzés

A HTC HD Mini méltó utódja a HTC HD2 Windows Mobile készüléknek, és ha meg tudunk barátkozni azokkal az apróbb hiányosságokkal, kisebb tudással, amelyek az olcsóbb ár és a kisebb méret miatt adódnak, jó barátunk lehet a Mini.

A HTC HD Mini tesztkészüléket a -tól kaptuk, amelyet ezúton is köszönünk.