HTC Desire V Teszt

A Telefonguru osztályzata
(1-5) osztályzatosztályzatosztályzatosztályzat



Szavazás

Külső: 7.64

Tudás: 6.95

Minőség: 7.36

Értékelés: 7.32 | Szavazatok: 22

Egy készülékre csak egyszer lehet szavazatot leadni!


Teszt: HTC Desire V - két SIM, Ice Cream Sandwich 

A tajvani gyártó megalkotta azt, amiből a mai napig kevés található a piacon, egy igazán jó minőségű, könnyen használható okostelefont, amely két SIM kártyás megoldásával segít elfelejteni a két telefon által okozta fejfájást. Évekig egyszerűen elképzelhetetlen volt okostelefon dual SIM megoldással, majd jöttek a kínai gyártók és gyatra minőséggel ugyan, de elérhetővé tették a hiánypótló telefonokat. Azóta több gyártó kínálatában is megtalálható két SIM kártyát kezelő telefon, végre pedig a HTC sem maradt ki a listából, így született meg a HTC Desire V. A tesztkészülék a VIP Phone-tól került hozzánk, doboza a One családnál megszokott kis méretű, fehér változat. A szintén hófehér Desire V alatt akad USB kábel, töltőfej és sztereó headset, azonban semmi egyéb extra, így például memóriakártya sincs a csomagban. A fehér burkolatú mobil cefet jól néz ki élőben, nem egyértelműen csajos darab, bár tény, hogy a lányok biztos buknak majd rá. Az első meglepetést a telefon mérete okozza, ugyanis nagyon hajaz a One X-re külsőre, így valami nagy tepsit vár az ember belegondolás nélkül, aztán kiderül, hogy kézbe véve rendkívül kompakt, nagyon kézreáll, egyszerűen öröm megfogni.

Az előlap fekete, ebben helyezkedik el a négy colos, 480×800 képpontos kijelző, alatta a három, Android 4.0 Ice Cream Sandwich-hez nem is annyira szükséges három érintőgomb (vissza, home és futó programok), a megjelenítő felett pedig egy szolid HTC felirat és az előlapi hangszóró bújik meg. Ez utóbbi mellett, teljesen láthatatlan a fény- és távolságszenzor, de sajnos nincs előlapi kamera. A fekete előlap körül egy ezüst keret fut, ez ad eleganciát a fekete-fehér összeállításnak.

Annak ellenére, hogy a teljes burkolat műanyag, a tapintás kellemes, bár a hátlap kissé csúszós. Fekete pont jár azért, mert nem pontos a hátlap illeszkedése a telefonhoz, az illesztések nem egyformák és szinte láthatatlanok, valamint némi feszegetésre bizony nyikorog is. Maga a hátlap szerintem az egyik legszebb, bár tény, hogy feltűnő is, amit mostanában láttam. A hófehér színhez jól megy az ezüst és piros berakás, a piros ezúttal is a Beats Audio jelenlétét mutatja.

Ami az Android 4.0.3 rendszerhez tartozó hardvert illeti, nem állítható, hogy egy bivalyerős modell a HTC Desire V. Adott egy 1 gigahertzes Qualcomm MSM7227A processzor, 512 megabájt RAM és egy régi típusú Adreno 200 grafikus gyorsító. Természetesen arról egyáltalán nincs szó, hogy állandóan akadna, de ne várjuk el egy két- vagy négymagos CPU gyorsaságát, viszont normál használatra tökéletesen alkalmas. Geekek pedig egyébként sem feltétlen ezt a modellt választják majd. A készülékre épp addig érkezett frissítés, amíg nálunk járt, az 1.60.707.7 került fel rá. Kezelőfelület tekintetében a Sense 4.0-t üdvözölhetjük a fedélzeten, bár annak egy picit butított verzióját, ennek oka, hogy a felhasználói élmény ne sérüljön (értsd: elbírja a hardver). Összesen öt főképernyő adott, ezek tehetők tele widgetekkel és ikonokkal. Bár az itt meg nem található effektek kevésbé fájnak, a kétlapos redőny leredukálása már annál inkább érzékenyen érintheti azokat, akik hozzászoktak.

Két SIM: legfontosabb kérdés mindenki számára nyilván az, hogy hogyan kezeli a két SIM kártyát a HTC Desire V. Nos rossz hírünk van, még mindig „csak” a dual standby érhető el, amely azt jelenti, hogy amint az egyik kártya bármilyen okból foglalt, úgy a másik nem érhető el, tehát változatlanul félmegoldást jelent ez a modell is. Az érthetőség kedvéért: mindkét kártyán egyaránt kezdeményezhetünk és fogadhatunk hívást, SMS-t, ám amíg ezek éppen folyamatban vannak, addig a második kártya nem elérhető a hálózat számára. Az első SIM teljes értékű, így HSPA internetelérhetőség is adott, ám a második SIM csak GPRS-en tud a világhálóra kapcsolódni. Internet tekintetében Wi-Fi b/g/n van hotspottal megfűszerezve, ám ezúttal nincs DLNA-támogatás. Van viszont 3.0-s Bluetooth és microUSB. A gyári böngésző nagyon jó, kezeli a több ablakot, szépen tördeli be a szövegeket és van Flash is, azonban a Flash videóknál a 720p felbontású élvezhetetlen. A hátlapi kamera egy öt megapixeles szenzort takar, amit autofókusszal és LED vakuval is kiegészítettek. Sajnos azonban a módosított kamera kezelőfelületen és a beállításon sokszínűségén kívül semmi jót nem mondhatunk el a fotókról, ugyanis kivétel nélkül elmosódottak a képek, a részletek sosem voltak. Videót 480×800 képpont felbontásban tud rögzíteni a HTC Desire V.

Ami a zenei részt illeti, egy könnyen kezelhető, kissé átvariált szoftvert kapunk, amely igencsak okos. Nemcsak adottak az alapvető funkciók, úgymint albumborító megjelenítés és -letöltés, de integrálták a SoundHoundot, a TuneIn onine rádiót, valamint a 7digital online zenei áruházhoz való hozzáférést is. További jó hír, hogy tényleg rém egyszerű a lejátszó kezelhetősége, valamint a Beats Audionak köszönhetően szép hangzást biztosít a telefon a gyári headsettel is, de egy minőségibb vagy agybadugós változattal (saját Samsung mobilé is) még jobb élményt kapunk. Az RDS-es rádió a megszokott, ám ezúttal nem lehet adást rögzíteni. Érdekes még, hogy bár gyárilag 4 gigabájt belső tárhelyet írnak mindenhol, valójában csak 1 gigabájt áll rendelkezésre, így pedig még fájóbb a microSD kártya hiánya a csomagból. Az 1650 mAh-s akkumulátortól csodát nem lehet várni, kérni fogja minden este a töltőt, de ez érthető is a két SIM miatt. A HTC Desire V jelenleg mintegy 80-90 ezer forint körüli áron vásárolható meg, ám az újdonság varázsa után ez biztosan csökkenni fog. Pár tízezer forint áresés után már kifejezetten ajánljuk ezt a két SIM-es alsó-középkategóriás mobilt.

A HTC Desire V teszthez a készüléket a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!